Szél

Tegnap beesett egy potya Limerick-be menés, így aztán sétáltunk kettesben Áronnal egy nagyot. A folyó partján, aztán elmentünk a várig, közben találtunk egy óriási katedrálist is. Nem mentünk be sehova, csak körbe jártuk kicsit, a vár nincs is nyitva nyárig, oda majd nyáron el akarunk menni a fiúkkal. Nem a legjobb időt fogtuk ki, olyan szél volt, hogy majdnem levitte a fejünket.
Nem hiszem hogy ezért, valószínűbb hogy a futásnak köszönhetően (mert nyitott szájjal veszem a levegőt) sikerült egy helyes kis torokgyulladást beszereznem. Mint a reklámban, amikor a kaktuszra gondol minden nyelésnél a nő, pont úgy érzem magam én is. De Áron módszerével azért sem mérek lázat, mert amit nem tudok az nincs is és reménykedem benne, hogy holnapra jobban leszek. A mai futást viszont kihagytam, de helyette tornázok itt a szobában, mert a hidegben futás gondolatától is rosszul vagyok. 
Domi pénteken nem volt suliban hőemelkedés miatt, de mára sokkal jobban van, ezért elküldtem, mert ma francia dogát írnak, még mindig tart tőle, pedig megdicsérte a tanár többször is, nem tudom mi kéne hogy elhiggye, jó belőle.
Magyarországra megérkezett a csomag amit küldtünk, mindenki örült mindennek, és elindult a mi csomagunk ide, amiket kértünk, kíváncsi leszek mikor fog megérkezni.
Már számoljuk a napokat vissza, mert Áron szabadságon lesz egy hétig 13.-ától, nagyon várjuk már.
Pár kép Limerick-ből:
Tényleg nagyon fújt a szél

 Az ici-pici ember ott a  St Mary katedrális kapujában én vagyok, 

Az Áron mögött messze a katedrális

 A két bástya között Áron áll