Végre hódolhatok a szenvedélyemnek, olvashatok kedvemre. Otthon időm nem volt rá, itt pedig ugye sokáig könyvem. Na de most...
Az első könyv amit elolvastam Waris Dirie: A sivatag virága. Megindító (sokszor könnyekre fakasztó) az érzelmeimre ható könyv. Mennyire önállóak a gyerekek Afrikában, abban a kultúrában, és mennyire nincs szükségük arra a tudásra ami nekünk van, a modern városi életformában. De mégsem mondhatom hogy nem tudnak semmit, mert én meg nem boldogulnék ott, sőt elpusztulnék, és ő végül megtalálta a helyét Londonban, Amerikában is. A legjobban azonban az gondolkodtatott el, hogy milyen hihetetlen bizalommal Isten(Allah) felé fordulva tudta megélni élete minden percét, a jót és a rosszat is, és soha meg sem kérdőjelezte létezését. A mi kultúránkban ha valami rossz történik velük, a hívő emberek gyakran elvesztik hitüket, mert hogy engedhette ezt Isten, meg ha lenne Isten ez nem történhetett volna meg stb. Eszükbe sem jut, hogy Isten megtehet bármit, hogy az eseményekkel terve van, hogy esetleg valami olyan nagyobb történés részei vagyunk amit fel sem tudunk fogni akkor és ott, vagy akár évekig, de lehet hogy soha életünkben, mert majd a következő nemzedék jön csak rá mi volt a terv. Ha nem a neki tetsző módon alakul az élete, akkor köszöni szépen de nem kell neki a hit, és nem kell Isten sem. Itt is mondhatta volna Waris hogy milyen Isten aki engedi hogy 5 évesen a saját anyja segítségével körülmetéljék, megcsonkítsák, és egész életére szenvedésre kárhoztassák, de nem mondta. Pedig nem tudhatta akkor gyerekként, hogy ezen események hatására, majd ENSZ nagykövet lesz és a női körülmetélés elleni harc vezéralakja, aki majd rengeteget tesz más lányokért, hogy velük ne történhessen meg ez a szörnyűség. Csak így ezeket a borzalmakat megélve lehetett hiteles, és csak így nem söpörhették szőnyeg alá ezt a problémát, mert nem az ismerősétől hallott róla, vagy egy távoli Afrikai faluban élő ismeretlen lányról van szó, hanem vele történt meg a közismert modellel. Akkor csak belenyugvással fogadta és viselte sorsát, és ennek értelmét csak sok-sok évvel, és szenvedéssel később értette meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése