Killarney

A hétvégén ismét a Killarney Nemzeti Parkban voltunk kirándulni, illetve Áron munkatársát és az itt nyaraló barátnőjét vittük el. Odafelé megálltunk Kanturkben, aztán a nemzeti parkban a Ross Castle-t akartuk megnézni, de csak óránként indul az idegenvezetés és 50 percet kellett volna várni, szóval majd legközelebb. 

Ezután megálltunk a Muckross Haus and Gardennél és körbejártuk, most virágoznak a rododendronok és az egész kert tele van velük, egyszerűen gyönyörű. 

Aztán következett a Torc vízesés, ami ugye Killaeney-ban kötelező, 

majd kocsival felmentünk a Ladies Wiew-ig, közben több helyen is megálltunk a tó partján, gyönyörködni a tájban. A kilátónál most tiszta volt a levegő, végig lehetett látni a tavat, csodaszép volt.

Innen már vissza felé indultunk és este hétre haza is értünk, Györki vacsival várt minket, este még lejött a Buri is meg Györki ismerőse egy Attila nevű fiú, énekelgettünk velük egy kicsit. Másnap pünkösd vasárnap volt, és a vásárlás után mire rendbe tettem a házat, lemaradtam a forma1- ről, és Istentisztelet után már nem volt kedvünk semmihez, csak tévét bámultunk. Nagyon gyorsan eltelt ez a hétvége, jó lenne ha 3-4 napos lenne, akkor az ember érezné hogy van ideje mindenre :)

Cobh újra

Még mindig csodálatosan szép, vasárnap egy barátunkat és a látogatóba jött barátnőjét vittük el. Megnéztük a kikötőt, a parti sétányt- a pavilonban most is zenéltek, a Heritage Centert, a St. Colman katedrálist, és sétáltunk a meredek kis utcákon. Cobh megunhatatlan...

 Állítólag itt kötött ki utoljára a Titanic: (ha tényleg így van furcsállom, hogy hagyták, hogy ennyire az enyészeté legyen, mert szerintem egy-két év és bele fog zuhanni az óceánba az egész.)

Hegymászás

Szombaton Lough Gurban voltunk, és mivel tavaly egyáltalán nem, ezért idén megmásztuk a hegyet. Györki nem jött velünk, mert Galwayban volt a hétvégén Katánál, de Rionna igen, illetve kiderült hogy a Buri még nem járt ott soha, ezért elhívtuk őt is. Ha már ezért mindenképp két kocsival kellett menni, akkor már gondoltuk, hogy Áronék egyik munkatársa, aki a Burinak lakótársa is, Jani biztosan szívesen jönne, és hívtuk őt is. Ha már úgy is arra jártunk akkor megálltunk a Killmallock-i dominikánus kolostor romjainál is, mert még ott sem jártak soha a fiúk. 

Így végül heten kirándultunk és másztuk meg a hegyet, meg persze a nagy kőkört is megnéztük. Egész jó idő volt, bár a szél lehetett volna gyengébb, de legalább nem esett az eső, mint a múlt hétvégén. 

Utána lementünk a tó partjára és piknikeztünk is, jól elfáradva értünk haza, és mivel barbecue tálcát is vittünk és sütöttünk kis kolbászkákat (sausage-ot) is a szendvicsek mellé, ezért nem is főztünk vacsira. Jó kis nap volt.

Kiállítás

Dénes és Domi járnak a helyi ifjúsági klubba, aminek az ír neve "foróige" és úgy kell ejteni hogy "fróga". Ott különböző szabadidős tevékenységeket végeznek a fiatalok, és többek között művészeti projekt is van. Ennek keretében festettek képeket, és most a helyi könyvtárban ki is állították a festményeiket. A mi családunk is kapott meghívőt a megnyitóra, de arra én nem, csak Áron tudott elmenni, mert akkor pont dolgoztam. Rendes igazi megnyitó volt "borral" ami szőlőlé volt, és sajttal kínálták a vendégeket, és szépeket mondtak a kis művészekről.
A plakáton szerepelnek az alkotó gyerekek nevei, de sokan művész nevet választottak maguknak, köztük Domi is, tehát a plakáton Domi művészneve: Vinny Rasagsa. 

Viszont most végre Domi elkísért és én is megnéztem a műveket. 
Ez Dénes képe: 

Ezt a kettőt pedig Domi festette:

Burren

Vasárnap reggel felkerekedtünk és mivel Dénesnek délután dolgoznia kell, ezért csak négyen elmentünk a Burrenbe kirándulni. Eddig mindig úgy mentünk, hogy a Cliffs of Moher volt a fő úti cél és utána kicsit autóztunk a Burrenen is, most arra gondoltunk, hogy visszafelé megyünk mint máskor, és megnézünk pár kitáblázott nevezetességet, de a Moher sziklákat nem, mert ott már négyszer is jártunk. Először egy kis templom romnál álltunk meg, ami olyan valószerűtlenül kint volt a világ végén, hogy el sem hittük, eredetileg egy kőkört mutatott a tábla, de azt nem találtuk meg, helyette ez volt ott. 

Aztán megálltunk a Caherconnell-i romoknál, megnéztük a videovetítést, és körbejártunk mindent, amit lehetett az erőd maradványainál. Ezek az erődítmények fantasztikusan néznek ki, nem kis munka lehetett felépíteni őket kötőanyag nélkül annak idején. Domi a leírás alapján fordította nekünk, hogy mit látunk, nagyon ügyes volt. 

Sajnos az időjárás nem volt hozzánk kegyes, itt már zuhogott az eső, ezért a két fiú vett sapkát, Domi már rég vágyott egy ilyen sapira, most le sem veszi, még este a nappaliban is ebben üldögélt tévézés közben.

Utána az Aillwee Cave-nél álltunk meg, már rég vágytunk rá, hogy megnézzük ezt a barlangot, és megérte a belépő árát, mert csodaszép. Egy föld alatti folyó vájta ki a barlangot és ez végig látszik is a falakon és a mennyezeten is. Pont ezért viszonylag kevés és nem túl nagy cseppkövek vannak csak, de azok nagyon szépek, és van két nagy vízesés is, ami kicsit félelmetes, mert a szakadék fele magasságában van a híd megépítve, azon kell átmenni mellette, és rácsos az alja, le lehet látni, ezért én a tériszonyommal kicsit féltem. A feltárásakor találtak medve csontokat, ami azért érdekes, mert alig valamit tudnak csak az Írországban valaha élt medvékről, és a kevés bizonyíték a létezésükre többek között innen került elő, mert itt teleltek át egy időben.

Aztán megálltunk több helyen is az óceán parton először is Ballyvaughan-ban és integettünk a Galway öböl túlpartjára Katának, 

aztán  egy forrásháznál amiben teljesen iható víz van, a hegyoldalból folyik össze az esővíz. 

Utána Fanore strandon álltunk meg, ahol bőrig áztunk. 

Ezen a képen pedig tengeri rózsa látható elvileg (remélem ez a neve), nagyon érdekes volt őket a saját szemünkkel látni kint a természetben és nem egy akváriumban. A kövek mélyedéseiben megülő vízben nagyon sok volt, de ahol elszivárgott a víz ott úgy nézett ki mint egy bordó, csillogó zselégolyó.

Aztán a fiúk még a szokásos helyen is lemásztak a sziklákhoz, de én ott már nem szálltam ki, úgy vacogtam.

Hazafelé még megálltunk Ennis Friary-nál, már régóta kíváncsiak voltunk rá, de eddig mindig valahogy elmaradt, de most mire odaértünk már megszáradtunk, és még nem volt sötét, szóval megnéztük azt is végre. 

Nagyon jól sikerült kirándulás volt, és ettől lett igazán szabadságon lévős érzésünk, kár hogy hétfőn már Áronnak dolgoznia kell, és kedden én is megyek. Pedig el tudnánk viselni egy ilyen kirándulós, itthon lustálkodós egy-két hetet simán még.