Szomorú

Három hete megismerkedtem egy magyar csajjal( 31 éves), aki már két hónapja a városunkban lakik, és Dénes ismerte már, mert a Subway-ben dolgozott. Meghívtam kávézni, és heti egyszer-kétszer bejött és beszélgettünk. Kicsit furcsa volt de azért kedves, és nagyon magányosnak tűnt, azért is hívtam, hogy jöjjön nyugodtan. Elmondta, hogy most munka nélkül van, de jövő héten kezdhet egy étteremben konyhai kisegítőként, hogy nemrég véget ért egy kapcsolata, de már szerelmes egy másikba, akivel alakul egy új kapcsolat, hogy tavaly őszig Angliában élt, azután jött Corkba, és ide a mi városunkba pedig azért költözött, mert itt kapott munkát. Azt is elmesélte, hogy volt még Angliában egy epilepsziás rohama, és ha lesz munkája, intézi az egészségbiztosítását és kivizsgáltatja magát, mert mintha lett volna még egy roham, de nem biztos, mert egyedül volt, csak szét volt harapva a szája. Tehát ismerkedtünk, de túl sokat nem tudtam róla, azt sem, hogy van e családja, vagy hogy milyen volt az eddigi élete.
Szerda délután negyed öt körül elindultam a patikába orrcseppért, és az utcán messziről (kb 50 méter) láttam, hogy valaki gurul le a járdáról az úttest szélére, a parkoló autók mellé, futottam oda, és a többi járókelő is. Akkor már láttam, hogy ez a csaj az, és hogy rángatózik, és habzik a szája, két másik járókelővel együtt én értem oda leghamarabb. Oldalra fordítottuk, én tartottam a fejét, egy kamasz fiú a hátát támasztotta, hogy ne forduljon vissza, aztán valaki hívta az orvost, valaki adott egy pulóvert a feje alá, az egyik boltból hoztak egy takarót. Egy-két percig rángatózott, aztán abba hagyta, nem volt eszméleténél, de lélegzett rendesen. Közben mondtam, hogy ismerem és hogy valószínűleg epilepsziás rohama van, felhívtam Dénest, hogy jöjjön oda, mert nem beszélek jól annyira angolul, aztán húsz perc is eltelt mire a doki odaért. Elmondtam amit tudtam, ő még mindig nem reagált semmire, de már nyitva volt a szeme. Akkor a doki, a Dénessel berakta a kocsijába, és Dénest is hívta menjen velük, mert nem tudta hogy ért-e angolul, mivel nem reagált semmire. Elvitte a rendelőbe, és ott volt egy órát, mire magához tért, és elengedte Dénessel, meg egy beutalóval a Limericki kórházba, CT-re. Haza akart menni de Dénes nem engedte, hanem terelgette hozzánk, mert a doki azt mondta, ne menjen haza, hanem egyenesen a kórházba. Mikor megérkeztek kicsit zavartnak tűnt, de nem vészesen, Áron még dolgozott, nem volt itthon az autó, de ő nem is akarta, hogy mi vigyük el Limerickbe, hanem hogy majd a pasija keres autót, és el is kíséri. Közben kapott egy telefonhívást amiben hol magyarul, hol angolul beszélt, és nem volt semmi értelme amit mondott, már eléggé aggódtam érte. Kérte, hogy lemosakodhasson, aztán hazajött Áron és kérte, hogy vigyük el a pasijához, akinek a lakótársa elviszi majd biztos. Áron el is vitte, de kiderült, hogy nem is a pasija, csak együtt töltöttek pár éjszakát, a srác hallani sem akar róla, épp buliba készül, és nem akar segíteni. Ezek után hazahozta hozzánk, átöltözött melósból normális ruhába, Dénest megkértük jöjjön velünk, mert ő tud rendesen angolul, és elvittük Limerickbe. Mire odaértünk este kilenc óra volt, az ambulancián azt mondták minimum 5 óra várakozás után kerül csak sorra. Áron reggel hatkor kel, én nem tudok angolul, szerencsére nyári szünet van, Dénes nem dolgozik, szóval ő ott maradt vele, hogy majd reggel haza buszoznak (egyedül nem mertük otthagyni). Kapott a váró folyóson egy kerekes ágyat, mert addigra már nagyon fáradt volt, és vártak. Közben beszélgettek mindenféléről, időnként Dénes elment az automatához innivalóért, beszéltünk telefonon, lediktáltuk a reggeli busz menetrendet. Úgy tűnt semmi baj nincs, aztán éjjel egy óra körül Dénes hívott nagyon ijedten, hogy amíg ő elment wc-re, az alatt rohamot kapott és leesett az ágyról és most nem tudja mi van, aztán le kellett tegye mert hívta a nővér. Később vissza hívtam és mint kiderült három görcsrohama is volt és nem maradt abba, le kellett nyugtatózni, hogy a CT-t meg tudják csinálni. A CT azt mutatta, hogy vér van a koponyában és meg kell műteni. Dénes ezután bemehetett tíz percre, de nem volt eszméletén, és időnként rángatózott, és furcsán horkantva vette a levegőt. Ez után ismerősökkel akik az ügyeleten voltak valamiért, haza tudott jönni Dénes, és háromkor már ágyban volt, nem lett volna értelme maradjon, mert már mindent elmondott, amit tudott az orvosnak. Hajnali hatkor telefonáltak, hogy lélegeztető gépre kellett kapcsolni, és hogy átszállítják Corkba az egyetemi kórházba, mert csak ott tudják megműteni. Aztán délután háromkor telefonáltak, hogy túl van a műtéten és a közvetlen életveszélyen, fel tudták ébreszteni, nincs kómában, de nem kommunikál, és nem lehet tudni, hogy felépül-e valaha, és kérték, hogy keressük meg a családját. Hosszas keresgéléssel végül is sikerült megtalálni a testvérét a facebookon, eléggé kiborult mikor megtudta mi történt, aztán pár óra múlva az anyja is felhívott, de nem igazán fogta fel mekkora a baj. Megígértem nekik, hogy szombaton elmegyek meglátogatni, és aztán felhívom őket, hogy mi van vele. Közben felhívott egy itteni ismerős lány, aki szintén ismeri és egy kicsit jobban, (nem sokkal, csak egy hónappal előbb ismerte meg mint én) hogy ő is hallotta, mondjam el mit tudok. Elmondtam és ő elment még aznap Corkba meglátogatni, hát nem sok jóval biztatták. Aztán tegnap eljött és megbeszéltük mit tehetünk még, és hogy szombaton együtt megyünk meglátogatni. Elment az albérletét összepakolta, elvitte a cuccait magához, hogy ne kelljen fizetnie miatta majd, ha most egy darabig úgysem lakik ott, összeszedte neki a kórházban szükséges dolgokat, orvosi papírokat, amiket kértek, vett neki pizsamát. Aztán meglátogattuk, és magyarul beszélve hozzá végül is az orvossal együtt fel tudtuk ébreszteni. Szerda délután a roham előttig emlékszik mindenre, tud angolul is beszélni, tud mozogni, hall, lát, de hogy mennyire, ezt most még nem lehet tudni, Fél feje le van borotválva, tele van kapcsokkal, sebekkel, borzasztóan néz ki szegény. Kérdez folyamatosan, de nem jegyzi meg a választ, de ez még javulhat, és ami a legszomorúbb, hogy a srácot várja akibe ő szerelmes, és aki hallani nem akar róla, csak hosszas könyörgésre volt hajlandó megígérni, hogy holnap elmegy a kórházba, (és megmondja neki, hogy ne várja mert haza utazik Lengyelországba) mert már nem tudják lenyugtatni nélküle a csajt. Addig is altatni kell, mert nem marad nyugton, csak ehhez a fiúhoz akar menni, meg hétfőn dolgozni az új munkahelyére. A szülei majd csak a jövő hét végén jönnek, (róluk hallani sem akar, ne hívjuk fel őket)mert addigra tudnak kivenni szabadságot (ezt mondjuk nem értem, engem nem lehetne visszatartani, másnap itt lettem volna). Nem volt egézségbiztosítása, lehet hogy sok-sok pénzt kell majd kifizetnie a műtétért, és a rehabilitációt lehet nem is csinálják meg így neki, pedig legalább két hónap amíg felépül, de lehet hogy lesznek maradandó sérülései is...Nagyon felzaklatott mindnyájunkat ez az egész, és nagyon sajnáljuk őt, de közben már azt is tudjuk az orvostól, hogy drogokat fogyasztott,(a véréből tudják) és a roham lehet annak a következménye is, és a szobájában talált orvosi papíron rajta van, hogy epilepsziás és milyen gyógyszert kéne szednie, csak ő nem irtatta fel. Annyira szomorú ez az egész...

Nyár

Egész múlt héten gyönyörűséges idő volt, meleg és napsütés, másfél hete egy csepp eső sem esett. A múlt héten volt olyan éjszaka, hogy nyitott ablakkal kellett aludnunk, ami itt azért nem semmi. Kimostam és meg is száradt az összes télikabát, ágyneműk, pokrócok,és elhatároztuk, hogy hétvégén elmegyünk az óceánhoz. Szombaton fel is kerekedtünk, Dénes sajnos nem tudott velünk jönni, mert dolgozott. Innen olyan másfél-két óra kocsiútra van az óceán, dél körül értünk oda, éppen dagály volt. Letelepedtünk, kajáltunk, aztán felmértük a víz hőmérsékletét, hát....nem volt meleg. Belelábalni még csak-csak, de fürdeni senkinek nem lett kedve. A nap sem sütött csak óránként 10 percet, akkor egész jó idő volt, és a szél se fújt addig olyan erősen, de aztán megint jöttek a felhők és a szél. Szerencsére Ballybunionba mentünk, ahol barlangok vannak a sziklafalban, meg zátony is van, ami csak apálykor megközelíthető fürdés nélkül, bár akkor is térdig érő vízben kell menni.

Így hát nem unatkoztunk, Áron és Domi felfedeztek mindent, Györki fényképezett egy csomót, én meg dideregtem a pulcsimban, és ha Györki épp nem fázott elcsórtam az ő pulcsiját is. Domit beásták a homokba, ezért végül ő csak megfürdött az óceánban, mert le kellett mosakodnia, de neki sem esett jól. Csoda szép amúgy ez a parti rész, nagyon szeretjük, és jó kis nap volt. Haza érve kiderült, hogy az alig napsütés ellenére azért Áron és Györki arca leégett, de nem olyan vészesen mint tavaly...Legközelebb talán jobb időt sikerül kifognunk.
Aztán vasárnap grilleztünk az udvaron, Dénes barátnője Riná is velünk volt, jó kis este volt, annyit ettünk majd kipukkadtunk.

Uff...

 Én nem szeretek és nem is szoktam politizálni, most sem fogok, de valami hülye ötlet miatt benéztem a Index gazdasági rovatába....hát nem kellett volna. Az hagyján hogy az első cikk címét az írója mindjárt meg is cáfolta és szerintem sem olcsóbbak otthon az árak, csak a szolgáltatásoknál. De ha a második cikk igaz akkor mért nem történik valami ez ellen már, és a harmadikról meg már el sem mondom mit gondolok.... Nem kéne ilyesmit olvasnom! Tudom, én vagyok a hülye...na mindegy!
 http://index.hu/gazdasag/2014/06/20/megdolt_egy_tevhit_nincsenek_nyugati_szinten_a_magyar_arak/

 http://index.hu/gazdasag/2014/06/19/meg_mindig_szornyen_korruptak_a_cegeink/

http://index.hu/gazdasag/2014/06/19/ksh_kereset/

Györki dolgozik, apák napja

Györkit felvették a húsgyárba, oda ahol Áron is dolgozik. Már több mint egy hónapja adta be az önéletrajzát, és 3 hete volt állásinterjún, és most szerda óta dolgozik. Nagyon elfárad estére, és most még nagyon nehéz neki, hiszen hozzá kell edződjön a teste a 8-10 órás kemény fizikai munkához, de boldog hogy végre van rendes, állandó, biztos munkája, és bízik benne hogy hamar belejön. Persze vannak tervei is, hogy mihez kezd a pénzel, és már azt is nagyon várja, hogy ezeket a terveket elkezdhesse megvalósítani. Most a két férfi együtt megy reggel és együtt jön haza délután a munkából.

Dénesnek ma van az utolsó vizsgája, aztán este kiderül, hogy a farmer megvárta-e a munkával, és lesz nyáron keresete, vagy kell keressen más nyári munkát. Mert tervei neki is vannak a pénzel...
Domi ha engedem rá van gyógyulva a számítógépre, ha nem hagyom akkor x-box, ha azt sem akkor tablet, ha nem engedem akkor tv-t néz, és ha azt is letiltom akkor szenved és ide-oda dől, unatkozik, még véletlenül sem megy el focizni, vagy csinál bármi mást....Az iskolai tesztek eredményei még nem érkeztek meg.
Nekem véget ért az angol tanfolyam, most szünet van szeptemberig. Domival heti 3-szor futni járunk délelőtt, legalább addig levegőn van és napon, gyönyörű nyári idő van már napok óta. Annyira, hogy tegnap kifeküdtünk a kertbe napozni kicsit Áronnal. 
Szombaton apák napi sütögetést tartottunk, Áron új öntöttvas serpenyőjével, amire már rég vágyott, és most boldogan készített benne jobbnál jobb kajákat.

Ezenkívül star wars-os apák napi pólót is kapott a fiúktól, 

meg egy kártyát is.

 

Killarney nemzeti park

Voltunk a hétvégén a Killarney nemzeti parkban, gyönyörű....biztos megyünk még egy párszor. Nem tudtunk mindent megnézni, mert nem is lehet egy nap alatt bejárni, olyan nagy. Ha valaki erre jár, ki ne hagyja! Itt lehet utána olvasni:  http://www.killarneynationalpark.ie/
Először is megálltunk Kanturk-ban a szokásos tavaszi fotóra, mert útba esett :)

Aztán tovább mentünk és meg sem álltunk Killarney-ig, ahol először megijedtünk, mert a városban dugó volt és rengeteg ember, gondoltuk ha ennyien lesznek a nemzeti parkban is, akkor nem lesz valami kellemes. De aztán tovább menve rájöttünk, hogy országos motoros találkozó van, és a tömeg csak a városig jött, nem a nemzeti parkba. A fiúk csorgatták a nyálukat a motorokra, ahogy araszolgattunk a dugóban, volt idejük megcsodálni egy csomót. Aztán végre odaértünk és megálltunk a vízesést jelző táblánál.

Az egyik túra útvonalon végig sétáltunk egy gyönyörű erdőn egy patak vonalát követve, végig virágzott a rododendron, ami itt vadon él, aztán a tó partján visszafordultunk a kocsi felé. Aki akar még lovaskocsival is körbe mehet itt. Nagyon szép helyeken jártunk és ekkor még az eső sem esett, sajnos ezután a tó körül már végig. Ezért nem sétáltunk már sokat, csak megálltunk a kocsival ahol lehetett a szűk hegyi utakon kialakított parkolókban. Ha egy turista busz jött szembe akkor le kellett húzódni, de a tó és környéke is gyönyörű, még ilyen barátságtalan időben is.

Ezután leautóztunk a hegyről, át a városon és a dugón, és a tó majdnem szemben lévő partján, megnéztük a Ross Castle-t. Mire ideértünk újra egész rendes idő lett, de úgy elfáradtunk, hogy a vár után el is indultunk haza.Nagyon jó nap volt, és gyönyörű helyeken jártunk, már tervezzük a következő utat ide.