Kirándulás

Sikerült amire vágytunk megérkezésünk óta, elmentünk kirándulni végre. Csodálatosan szép, napos időre ébredtünk tegnap reggel, délelőtti szöszmötölés, majd nagy kajálás után, fél egykor elindultunk  Mallow-ba.
Út közben megálltunk Buttevant nevű kisvárosban (vagy faluban, ezt itt sosem tudom eldönteni), a templomnál, mert csak az látszik az utcáról. A kapun belül már látható a 13. századi romtemplom, ami egy ferences rendi kolostor része volt. Gyönyörű és monumentális, pár száz éve már temetőnek használták a környékét, és a nyolcvanas években még temettek a templomrom belsejébe is. Végig sétáltuk az egészet, még az újabb építésű templomba is bekukucskáltunk, a gyerekeknek is tetszett.

Aztán tovább indultunk, de csak pár km-t mentünk, mert az útról is jól láthatóak egy másik kolostor romjai: Ballybeg Priory. Ágoston rendi szerzetesek alapították 1229-ben. Itt a kolostorból is fennmaradt egy csomó fal, és igazán olyan kicsinek és mulandónak éreztem magam ott az ősi falak között. A templom és a két torony maradványai között járva csak a csodálatot éreztem, hogy ilyen régen, gépek és minden modern eszköz nélkül ennyi mindent, és ilyen csodálatosan megépítettek.

 Itt a kolostor romjaitól kb 100 méterre látható Írország legépebben fennmaradt középkori galambdúca. Az egész kőből épült, belül körben kis kőfülkék vannak, ott fészkeltek a galambok, és kupolaszerű teteje van szintén kőből, a közepén lyukkal, hogy ki-be tudjanak szállni a galambok. A farmgazdálkodás hulladékain eléltek, és a szerzeteseknek fontos fehérje forrás volt a húsuk.

A fiúk szerint félelmetes benn lenni a belsejében, mert érződik milyen régi. Sokat időztünk itt és szaladgálhattak kedvükre a fűben, sőt még csendben sem kellett lenni, szóval nagyon élvezték. Mikor hazajöttünk, utána olvastunk és biztos hogy nem utoljára voltunk itt, egyrészt, mert beleszerettünk, másrészt mert még nem láttunk mindent, mint kiderült Buttevant körül még bőven akad látnivaló. Ha valakit érdekel itt a link:  http://www.buttevant.ie/

Tovább mentünk Mallow-ba, szép város, nem nagy de barátságos, nekem kifejezetten tetszik. Mászkáltunk, vásárolgattunk, itt csomó olyan bolt van ami a mi kisvárosunkban (vagy falunkban?) nincs, találtunk lengyel, meg szlovák boltot is, ahol kaptam túrót (holnap túrós tészta lesz az ebéd) grízt, levestésztát, füstölt árut és nyuszi pufit Dominak.

3 óra séta és vásárlás után elmentünk a Castlepark-ba.  Folyik ott egy folyó is a Blackwater, a fiúk gyorsan odaértek mire utolértük őket már kacsáztak, illetve Domi csak próbált, de megtanulta mire eljöttünk. Eléggé lent volt a vízszint így a folyómederben szárazon állhattunk, szerintem egy órát biztos ott töltöttünk. Nagyon hangulatos és megnyugtató volt ott lenni.

Aztán egyszer csak egy ló szegődött mellénk, és nem is akart elmaradni, én eléggé félek a lovaktól, de a fiúk, különösen Domi nagyon örültek neki. Követett minket a parkon keresztül amikor elmentünk egy kis ösvényen megnézni, egy sziklafalat és az aljában levő kis barlang szerű szikla lyukakat, aztán vissza kisért minket a parkba és csak amikor kifelé indultunk maradt el tőlünk.

Mielőtt vissza indultunk az autóhoz Domi talált medvehagymát, és Dénessel együtt szedtek egy csomót, nagyon örültünk neki, mert minden évben szoktunk szedni a Mecsekben és idén szomorkodtam már miatta hogy nem lesz, erre most kiderült hogy ezentúl sem kell lemondjunk róla.
Hét óra után  értünk haza, csodálatos nap volt, elfáradtunk, de felüdülés volt végre megint menni.