Domi vizsgálat

Hétfőn voltunk Domival a mozgásterapeuta vizsgálatán Mallowban. Először a pici kézmozdulatokat vizsgálta, kis stifteket kellett egy műanyag táblán lévő furatokba beletennie, különböző módon, és mérte az időt is. Aztán csavarokat összecsavarni, szintén mérte az időt is. Aztán különböző formákat kellett lerajzolnia, illetve lemásolnia, meg két vonalat követni úgy, hogy a köztük levő egy mm-ből nem futhatott ki a toll. Majd egy-két mondatot lemásolni írott aztán nyomtatott betűkkel, és diktálásra is. Utána egyensúlyoznia kellett agy 5 centi magas és 2 cent széles párkányon úgy, hogy egymás előtt volt a két lába.  Fél lábon szökdécselni is kellett, meg egy egyenes vonalon hátrafelé menni úgy, hogy egymás után rakta a lábát és a vonalról nem léphetett le.Végül egy teniszlabdával kellett a falnál célba dobni, illetve pattogtatni és elkapni. 
Ezek alapján már ott megmondta, hogy valóban mozgáskoordinációs problémái vannak mind a kis, mind a nagy mozgásoknál, és ezek organikus eredetűek. Adhd -soknál  gyakori hogy ilyen problémák is társulnak. Megígérte, hogy mindent megtesz, hogy Domi a vizsgákon már laptopon írhasson, mert indokolt. 
De azért meglepődtem, ismerve az íreket, hogy már tegnap meg is küldte az iskolaigazgatónak és nekünk is, erről a levelet. Mint kiderült az iskola is erre az eredményre számított, és már pár hete a Domi heti kétszer a lukasórákban, számítógép klaviatúrán tanul gyorsan és vakon gépelni, tehát elkezdték a vizsgára felkészíteni, pedig még nem is volt meg a hivatalos papír róla. Azért ez mennyire jó már...

Rionnáéknál

A múlt héten kedden szent Patrick nap volt, munkaszünet és felvonulás amit meg is néztünk, néhány kép is készült, főleg a veterán autók felvonulásáról.

Délután elmentünk a Ballyhourára kirándulni, megint új helyeket fedeztünk fel.

Hét közben nem sok minden történt ezen kívül, de szombat estére meghívta Rionna apukája az egész családunkat, az ő nagy családi összejövetelükre náluk. Még soha nem jártunk senkinél az írek közül, érdekes volt látni hogyan van berendezve a házuk, de még érdekesebb volt a nagycsalád. Rionna apukája egyedül neveli a lányát, illetve van még két nagyobb lánya és egy fia, a legnagyobb lánynak van két kislánya is. Ezért csak az apuka családja jött el, ők tízen vannak testvérek, egy csomó unoka testvér, a nagymama és persze Rionna testvérei. Üzentek hogy vigyünk gitárt is, és Györki hozta a kahon-ját is (ez egy dob ami többféleképpen is szól, de nem túl hangos és akusztikus zenéléshez jó) meg a csörgődobot, de arra ami várt ránk, nem számítottunk.
Az elején amikor még nem mindenki volt ott, kicsit feszengtünk, mert a beszéd nem megy olyan jól, de ahogy érkeztek egyre többen, úgy lett a hangulat egyre jobb. Egyre inkább a régi újpetrei családi összejövetelekre emlékeztetett, a kicsi 8 hónapos kislány mászott a lábak között, időnként valaki felkapta, a két éves rohangált le-föl, a kisiskolás korosztály együtt bandázott, a kamasz fiuk vedelték a kólát, a lányok vihogva jöttek-mentek, a férfiak ittak, a nők ettek és a gyerekeket igazgatták. Pont olyan volt mintha Áron családjával töltenénk az időt régebben amikor még sok kb egykorú unoka volt, és az én gyerekeim is köztük, és mind gyerekek voltak még. De aztán mindenki behozta a hangszerét a kocsiból, felmentünk a nappaliba és megkezdődött a zenélés. Hihetetlen élmény volt a kicsik egymással, de aztán a nagyokkal is, mindig más zenélt, de mindenki sorra került, mindenkit jól megtapsoltak. Minket is meghallgattak, énekeltünk egy-két magyar dalt, de mindenki beszállhatott amibe tudott, sok volt a közös szám. Nagyon-nagyon jó volt, hihetetlen élmény volt, kedvesek voltak velünk és befogadóak, bár az akcentusunkat nagyon viccesnek találták, de nem volt ez sem bántó. Éjfélre értünk haza, pedig amikor elindultunk az volt a terv, hogy udvariasan egy óra múlva elbúcsúzunk, de olyan jól éreztük magunkat, hogy nem is jutott eszünkbe.

életjel :)

Kirándulni voltunk az ezt megelőző hétvégén a Ballyhoura-n, csak egy kisebb ösvényen mentünk végig, de az is nagyon tetszett, Györki és Domi is velünk volt. 

A múlt hét végén pedig Doneraile parkban voltunk medvehagymáért Domival, Dénessel és Rionnával.

Voltunk egy adhd vizsgálaton Domival megint, és hívtak egy hivatásos tolmácsot is, hogy én is mindent jól értsek. Elvileg a vizsgát (nyár elején) tuti biztos már, hogy Domi egy külön teremben, egy segítő asszisztenssel fogja megírni. Így semmi nem tudja majd elterelni a figyelmét, és a segítő nem engedi, hogy valamit kihagyjon figyelmetlenségből. Ezenkívül hosszabb időt is kap a feladatokra, és most megyünk egy vizsgálatra hétfőn, ha ott beigazolódik, hogy nehezített az írása, akkor mindent gépelhet egy laptopon, és nem kell kézzel írnia. Ez nagyon fontos lenne, mert bár sokat tanult a tesztekre pár hete, mégis elég rosszak lettek, mert nem volt olvasható egy csomó minden amit leírt és a tanárok azt nem tudták értékelni.
Dénest elkezdte Áron hétvégente vezetni tanítani, itt a tanuló jogsihoz csak a KRESZ tesztet kell megcsinálni, aztán megtanulhat vezetni a szüleitől, most ez a következő cél.
Györki Londonban járt hétvégén, egyedül ment és megnézte a híres turista látványosságokat, meg elment egy általa nagyon kedvelt magyar együttes koncertjére. Nagyon jól érezte magát és minden tetszett neki, tervezi hogy máskor is megy majd. Jó hogy ilyen bátor és vállalkozó kedvű, én nem mernék egyedül nekiindulni a világnak. 

Egyébként mi felnőttek semmi izgalmasat nem csináltunk csak dolgozni jártunk az elmúlt két hétben.