Buttevant Castle

Ma is kirándulni voltunk, először visszamentünk Buttevant-ba, mert szerettük volna megnézni, amit a múltkor nem tudtunk hogy létezik. Nehezen találtuk meg, végül egy nagy lezárt kapu mögött, messze bent egy legelésző ló társaságában ráleltünk.

Na de hogy juthatnánk be? Leparkoltunk, és gyalog elindultunk a kőkerítés mellett, majdcsak találunk valami bejáratot. A kerítés végén találtunk egy kis utat, aminek a másik végén messze bent egy templom látszott, a kapu pedig nyitva, ezért elindultunk befelé, félúton volt egy fakapu, ami be volt csukva, de csak egy riglivel, azon nagy bátran bementünk. Már jócskán bent voltunk a templomhoz vezető úton, amikor egy férfi jelent meg az út elején mögöttünk és egy németjuhász kutya volt vele. De akkor már a templom vaskapujáig el akartunk menni, hogy lefényképezzük, lesz ami lesz. Odaértünk, fényképeztünk,

és megláttuk a kicsit messzebb lévő Buttevant Castle-t, amit kerestünk. Mikor odaért a fickó kicsit izgultunk mit mond majd, de a kutya nagyon kedves volt, és a gazdája is, kinyitotta nekünk a vaskaput, és mondta hogy nézzük meg nyugodtan a templomot.

Kérdeztük hogy a kastélyt hogy lehet megközelíteni, erre megmutatta hogy így át kell mászni a falon, aztán át kell bújni a villanypásztoron és már ott is vagyunk, menjünk csak nyugodtan, nézzünk körül, a ló is az övé volt.

Gyönyörű régi kastélyromot találtunk, körbe is jártuk,

 és aztán a másik oldalán egy folyót, annak a partjáról  is megnéztük.

 Egy kis ösvény ment a folyó partján, és elsétáltunk rajta jó messze, találtunk egy rést ahol fel mászva be lehetett kukucskálni. 

Belül olyan szép, szinte képeslapba illő. Egy másik romot is találtunk, ami talán a malom lehetett, mert le van választva a folyóból egy külön ág hozzá.

Nagyon élvezték a fiúk, hogy felfedezők vagyunk, ez a kastély nem egy kiépített rom, amit látogatni szoktak, ettől olyan vadregényes az egész. Kicsit kellett a folyóban kacsázni megint,

 aztán innen vissza másztunk nagy nehezen az útra és aztán a kocsihoz.

Két órát voltunk ott, aztán elindultunk a Donerail Parkba.
Ez a park óriási, 160 hektár, van a területén egy csomó víz hidakkal, erdő, szarvasok villanypásztorral bekerítve, rétek, kiépített sétautak, teaház, játszótér, piknikhez faasztalok padokkal.

 Talán 6-8 km-t sétáltunk benne, többfelé csavarogva, és nagyon jól éreztük magunkat. Vittünk szendvicseket, és az egyik asztalhoz leültünk és befaltuk őket, utána jöttünk haza. Mindenki jól elfáradt, de biztos hogy nem utoljára voltunk ott, még rengeteg felfedezni való maradt.