A múlt heti szabadság alatt kirándultunk gyorsan még egyet, nem is terveztük csak csütörtök délelőtt Áron azt mondta, akkor a legjobb lenne elindulni valahova, ha már ilyen vacak esős idő van. Így hát elindultunk. Előző nap a You tubeon nézegettünk írországi drón videókat és ott láttunk egy szép és érdekes helyet, végül is oda mentünk el. Killarney mellett van egy szurdok, ami aztán egy folyó völgybe torkollik a neve Gap of Dunloe, a völgy a Black Velly és a Blackwater folyó folyik benne, csak itt még sokkal kisebb mint Mallowban. Gyönyörű hely, de mivel nagyon erős szél fújt és többnyire az eső is esett ezért többet ültünk a kocsiban és csodáltuk onnan, mint hogy kiszálltunk és körbejártuk volna, ezért tervezzük hogy tavasszal, vagy nyár elején a családdal is elmegyünk és gyalog végigjárjuk az egészet. De így is nagy élmény volt, lenyűgöző, a sziklák között kanyargó szűk kis út, a gleccser tavak, a vízesések, az egész táj, csodaszép!
Birka az úton:
Azok ott vízesések:
Itt egy autós selfi:
Visszafelé a Ring of Kerry egy szakaszán vezetett az út, és ha már ott voltunk megálltunk a Ladies view-nál,
és a tavaknál több helyen,
meg a Torc vízesésnél is. Még soha nem voltunk itt télen, a vízszint a tóban másfél méterrel magasabb, a vízesés meg sokkal látványosabb ilyenkor a nagyobb vízhozam miatt.
Jó kis nap volt és Áron is úgy érezte ez a szabadsága igazán jól sikerült, sajnos most már újra dolgozik.
A múlt héten ünnepeltük Áronnal, hogy egy pár vagyunk 25 éve, ez nem hivatalos dátum, csak az együtt járásunk kezdete, de nekünk fontosabb, mint a házassági évfordulónk. Ezt a dátumot nem szoktuk elfelejteni, idén sajnos úgy alakult, hogy hétköznap volt, és ő is dolgozott, én is bébiszitterkedtem, ezért nem is találkoztunk azon a napon, mert reggel még én aludtam amikor elment, este pedig ő már aludt mire hazaértem. Na de nem kell izgulni megünnepeltük, csak kicsit később, mert ezen a héten Áron szabadságon van. Ezért nem törődtünk vele, hogy esik az eső és fúj a szél,(egész hétre ez van előrejelezve) tegnap elmentünk kirándulni. Az úti célunk a Loop Head volt, ami a Shannon öböl északi felének a legnyugatibb csücske, és a vad óceánban egy pici vékony földnyelv csak, nagyon lenyűgöző. Először még odafelé megálltunk a Bunratty kastélynál és körbejártuk,
aztán elmentünk Ennisig az autópályán, de utána nem főúton folytattunk, hanem vidéki kis utakon, nagyrészt az óceán partján autóztunk el egészen a Loop-fokra. Gyönyörű vidéken, az óceán partján mentünk, és olyan utakon, ahol nem sok turista fordul meg, nem is találkoztunk egyel sem. Sajnos a nagy szél és a folyamatosan szemerkélő eső miatt, hiába volt meleg (15 fok) inkább többnyire az autóból csodáltuk a látványt, de még így is lenyűgöző volt.
Szép lassan haladtunk, sokszor megálltunk, mindent megbámultunk, ezért csak kora délután értünk oda a Loop Head-i világítótoronyhoz, sajnos ez csak nyáron látogatható, de majd úgyis vissza akarunk menni a fiukkal, akkor majd megnézzük.
Tehát délután kettő óra felé értünk oda, mégis olyan a képeken, mintha sötétedés előtt lennénk, már szürkületben. Persze a rossz idő nem tudott elkedvetleníteni minket, és kimentünk egészen a félsziget csúcsáig, bár néhol a büdös mocsáron kellett átevickélni, de megérte.
Az erős szélben szinte alig tudtunk megállni, és levegőt venni csak úgy lehetett ha elfordultunk a szélnek háttal, de a látvány kárpótolt. Itt igazán éreztem milyen kis pont vagyok én, az elemek játékszere csupán, a óceán felcsapott a sziklákon, sós permettel borítva be minket, miközben a szél üvöltött. Meghatározó élmény volt, azt hiszem ha nem lett volna ilyen nagy szél, kevésbé érzékeltem volna ezt. A Moher sziklák magasabban vannak az óceán felett és híresebb látványosság mint ez a hely, de ha valaki igazán vad óceánt akar látni, ide jöjjön el télen, nem fogja megbánni. Egy órát mászkáltunk itt óvatosan, a sziklaperemtől biztonságos távolban maradva, sajnos ez nagyon veszélyes, volt is egy kereszt egy helyen a szélén, ahol nyilván valaki lezuhant. Mire vissza ültünk a kocsiba, ragadt a bőrünk a sótól, és nagyon elfáradtunk a széltől. Kis pihenés után hazaindultunk, nagyon emlékezetes évforduló ünneplés volt ez, még hetekig bennem fog kavarogni a sok érzés...
