vegyes saláta

Áronnak nemrég orvoshoz kellett menni, mert nagyon fájt a keze, már aludni sem tudott tőle, sajnos a hús gyári munka nagyon megerőltető. Kiderült, hogy úgy nevezett carpal tunnel szindrómája van a bal kezében, ami zsibbadással és égető fájdalommal jár a kézfejében és az alkarjában. A doktor ki akarta írni hetekre, és specialistához küldeni, ez állítólag tipikus hús gyári betegség, végül is megegyeztek, hogy átkéri magát másik munkakörbe, és így is történt. Most egy új helyen dolgozik a gyárban, ami fele annyira sem fárasztó mint ahol négy évig volt, és nagyon elégedett vele.
Györkiék kibéreltek egy kicsi házat Galwayban, egy háló, egy nappali-konyha és fürdőszoba van benne. Hétvégén elvittük a dolgait, kivéve a ruháit, mert most már csak dolgozni jár haza, és minden szabad idejét ott tölti. Még nem rendezkedtek be, ezért nem is tudok róla fotókat felrakni, majd ha kész lesz ígérem teszek fel. Picike házikó de meg lehet csinálni otthonosra, szerintem jól fogják érezni magukat ott, ha kész lesz. Most kíváncsian várom Györki milyen hamar talál munkát Galwayban és költözik végleg el. 
Dénes és Domi a barátaikkal alapítottak egy zenekart és mostanában, hogy sok az idejük sűrűn próbálnak, persze nálunk, mert itt van minden, dob, erősítő, meg ami kell. Dénes az énekes, és ha kell ritmus gitáros, Domi a basszusgitáros. Szerencsére a szabad idejükben is sokat lógnak együtt, ezért Domi végre nem csak egész nap a gép előtt ül, hanem például tegnap is végig kosárlabdázták a délutánt.
Én heti kétszer kedden és csütörtökön, pár órát vigyázok a barátaink kisbabájára Dylanre, nagyon kis cuki baba, remekül elvagyunk.

Györki és Anett

Azt már írtam, hogy Györki szerelmes lett, van barátnője, Anett aki Galwayban él, és Györki minden hétvégét nála tölt. Amikor Anettnek van szabadnapja hét közben, akkor pedig ő van nálunk. Mostanra elhatározásra jutottak, hogy összeköltöznek, már gyűjtöttek is kezdő tőkét, és a lakáshirdetéseket nézegetik Galwayban. Merthogy Györki fog odaköltözni, sokkal nagyobb esélye van annak, hogy ő ott gyorsan talál majd másik munkát, hiszen az egy nagy város, mint hogy ebben a kisvárosban Anettnek hamar lenne munkahelye. Szóval most, ha sikerül egy kis lakást találniuk megfelelő áron (mert Anett csak egy szobát bérel egy nagy házban, és oda Györki nem mehet) akkor Györki elkezdi beadni az önéletrajzokat Galwayben. Van ott több hús gyár is és gyakorlattal már rendelkezik, így reméli, hogy hamar felveszik, ha nem akkor is ezer lehetőség van egy városban a munkára, ha már nagyjából tud angolul az ember. Ha megvan az új munka, akkor pedig költözik, mi sem bánjuk ezt, itt van az ideje, már elég nagyfiú, hogy a saját életét élje, persze egy számomra ideális világban ez úgy nézne ki hogy jegyesség, esküvő, összeköltözés, sajnos én ezzel már régimódinak számítok. Azért örülők az összeköltözésnek, meg  hogy itt Írországban lesz továbbra is Györki. Amikor otthon lakott, mi meg itt kint az nagyon rossz volt. Most ha hiányzik, vagy mi neki, akkor kocsival másfél, buszra ülve két óra alatt meg tudjuk látogatni egymást. Ez elég távolság, hogy a saját életét élje az ember, de közel van ha segítség kell, vagy hiányzunk egymásnak, szóval ideális. Anettet megszerette a család, kedves, aranyos, gondoskodó, az meg hogy milyen lesz nekik együtt lakni, csak akkor derül ki ha már benne vannak. Ilyenkor egy anya reménykedik, hogy a fia megtalálta az igazit és örök életére boldog lesz, hát majd kiderül...

Domi

Domi a nyári teszteket befejezte május végén, és neki ezzel a tanév véget is ért. A bizonyítvány nem lett valami fényes, és szentül megígérte, hogy jövőre mindent belead, hogy az érettségi jól sikerüljön. Nem mondhatom, hogy örültem az eredményeinek, de ha arra gondolok, hogy a két nagyobb, hogy teljesített kilencedikben otthon, akkor Domi nem is olyan vészes. Mivel Dénesnek még vizsgái voltak, nem tudott dolgozni a kínai büfében, és Domi helyettesítette, ezért heti három napot dolgozott júniusban. Jó sok pénzt sikerült így össze gyűjtenie, és kitalálta, hogy akkor ő elmegy a fodrászhoz és befesteti a haját zöldre. Mi mindig úgy gondoltuk, hogy a külsejüket úgy alakítják, ahogy akarják, csak az iskola szabályzataival ne ellenkezzen, magukban maradandó kárt ne tegyenek (tetoválás), és megfelelően tisztálkodjanak, a többi az ő dolguk. Mivel nyári szünet van, az iskola nem köthet bele, szóval miért ne, megengedtem, sőt még a fodrászhoz is elkísértem, mert csak szülői engedéllyel csinálnak meg ilyen drasztikus változást, ha még nincs tizennyolc éves. Szerintem nagyon jól áll neki a zöld haj, és mindenki dicséri, mert kb a foci eb előtti napokban csináltatta, és mindenki azt hitte azért mert az íreknek drukkol. Tényleg az a zöld árnyalat lett, amit a szurkolók szoktak hordani, persze nem azért csinálta, de nem bánja, ha azt gondolják, mert egy csomó pozitív visszajelzést kap. A múlt héten volt a foróige (Ejtsd:fróga, ez egy ír szó, amúgy az ifjúsági klubbot hívják így, ahova év közben heti két nap, suli után lehet menni, és Domi jár is rendszeresen.) tábor, ez nagyjából az otthoni napközis tábornak felel meg, csak kamaszoknak. Hétfőtől csütörtökig tartott, és örültem, hogy Domi addig sem itthon kockul, mert sajnos mást sem csinál a szünetben. Hogy a táborban mit csináltak nagyrészt nem sikerült kiderítenem, csak annyit, hogy egyik nap voltak konditeremben, egy másikon Limerickben, és az utolsó napon egy kaland parkban ahol különböző nehézségi szintű mászó pályák voltak, és ő a második legnehezebbet simán végig csinálta, egyedül a gyerekek közül. Szóval hiába félek tőle, hogy az izmai elhaltak, csak az ujjai erősek a billentyűzet nyomkodástól, mert valami csoda folytán, bár alig mozog, mégis erős és fitt valahogyan a gyerek. Ez mondjuk rejtély a számomra hogyan, ha én két hétig beteg vagyok, üldögélek vagy fekszem, utána mint egy öregasszonyt, kifáraszt tíz perc séta is, szóval ezt irigylem is tőle :)

Dénes érettségi

Dénes túl van az érettségin, megcsinálta...  Mivel Dénes adhd-s  ezért járt neki a figyelem zavar miatt, hogy egy külön teremben egyedül, egy tanár felügyelete alatt írhassa meg a teszteket. Mivel koordinációs problémái is vannak és ennek következtében elég olvashatatlanul ír, ezért laptopon írhatta meg az összes olyan tesztet, amiben nem rajzolnia kellett, illetve a magyar tesztet kézzel írta, mert itt nincs magyar billentyűzetű laptop a sulinak, és a tesztre csak megadott idő állt rendelkezésre, ezért a betűkombinációval írt ékezetes magyar betűk túl lassan mentek volna, a teszten viszont számít a helyesírás is, tehát nem elhagyhatók az ékezetek. Így végül is azt az egy tesztet kézzel írta meg.
Június 8.-án kezdődött, az angol tesztel, ami két napig tartott, aztán következett a matek teszt, ami szintén két napos volt, ezekből a tárgyakból csak alapszinten kellett vizsgáznia. Pár nap pihenő után következett a művészettörténet teszt, mert a rajz részét a művészeti vizsgának már május közepén be kellett adni osztályzásra, ebből emelt szintű vizsgát írt. Pár nap pihenő következett, majd egy igen nehéz nap, mert délelőttre két vizsga egy időpontra volt kiírva központilag, ami azt jelentette, hogy fizikából az alapszintű tesztet és magyar nyelvből az emelt szintűt egy időben kellett volna megírnia, ami lehetetlen. Végül külön engedéllyel az lett a megoldás, hogy délelőtt megírta a fizika tesztet a többi diákkal együtt, aztán pedig folyamatos tanári felügyelet alatt két óra pihenőidőt kapott, amikor ehetett és unatkozhatott egy külön teremben, a kijelölt felügyelő tanárjával, aki szerencsére fiatal és jó fej volt (még a suli mögé is kikísérte, hogy cigizhessen, mert tudta milyen nehéz helyzet ez Dénesnek). Mindezt azért, nehogy a neten megnézhesse, mi volt a tesztben és mik a megoldások, ha valaki felrakta volna, mert a teszt délelőtt 9-től nyilvános volt. Aztán délután nekilátott a magyar emelt szintűnek, amit kézzel kellett írnia ugye, és hulla fáradt volt mire haza ért. Kicsit tart tőle hogy sikerült a teszt, mert ilyen körülmények között úgy érzi nem tudta a maximumot teljesíteni. Ez után megint pár nap szünet jött, aztán az utolsó tesztet 22.-én írta emelt szinten a design and communication graphics nevű tárgyból, és be is fejezte a vizsgáit. Itt az érettségin csak teszteket írnak, nincs szóbeli vizsga mint otthon. 
Azt kell mondanom elégedett voltam Dénes hozzáállásával, sokat tanult a tesztekre, és a közbeeső szünnapokat is tanulással töltötte. Nem tudom milyen eredményeket ér majd el, és a pontszámai alapján hova veszik fel, de elég sokat tanult az utolsó három hónapban ahhoz, hogy esélyesnek lássam a jó eredményt. Persze adhd-s gyerekeknél soha nem lehet biztosra mondani semmit, csak ha már láttuk az eredményt, nem igazán tudják reálisan felmérni a teljesítményüket. Volt hogy sírva jöttek haza dolgozat után, hogy egyes lesz és négyest kaptak, és volt hogy boldogan mondták, hogy ez most biztos ötös lesz, mert könnyű volt, és kettest kaptak rá. Majd kiderül, az biztos hogy beadta a jelentkezését 20 helyre mert itt annyira lehet és az elért pontszámokon múlik hova veszik fel. Egyetemre is jelentkezett és főiskolára is, bár itt nem így hívják, de kb ez a magyar megfelelője. Az ösztöndíjat már megkapta, ha felveszik az fedezi a tandíját, és némi kajapénzt is kap, szóval nagyon reménykedünk, hogy sikerül.

Kajakozás

Igen tudom, hogy nem írtam ezer éve, így alakult. Most bepótolom és írok néhány régebbi dologról is, majd a napokban apránként több posztot is rakok fel. 
Először is Áron és Domi voltak Loug Gur-ban kajakozni, tavaly Áron a szülinapjára kapott egy felfújható kajakot, és most elvitte Domit is. Nagyon jól érezték magukat, remek idő volt, még fürödtek is egy eldugott részen, mert amúgy nem szabad.