2014. február 28., péntek

kicsit, röviden...

Áron gyógyszerei elfogytak mostanára, már csak az inhalátort kell használnia, és majdnem teljesen meggyógyult. Sokkal jobb a kedve is, és nem olyan fáradékony már.
Elkezdődött hétfőn az iskola is, én már nagyon vártam, hogy végre egy kis nyugalom legyen körülöttem. A fiúk persze nem várták... Dénes próba vizsga eredményei nem lettek túl jók, bár a tanárok szerint azért aggodalomra nincs ok, remélem igazuk lesz. 
Györkinek szerdán szabadnapja volt és kicsit haza látogatott, sokat mesélt, tele van élményekkel, egész ragyogott, kivirult. Jó látni az örömét, ahogy felfedezi az önálló élet apró döntéseit, és hogy nem a pénz szab határt mindennek, végső érvként, hanem valódi döntéseket kell hozni. A saját keresettel hirtelen tele lett lehetőségekkel az élete, nagyon jó érzés volt hallgatni....
Én pedig járok hétfőnként a nők klubjába a közösségi házban,(nyelvgyakorlás céljából, mert addig is írek között vagyok) és a helyi újságban is szerepelek velük. Ugyan nem igazán értem a felét annak ami ott elhangzik, és borzasztóan elfáradok abban a két órában a nagy koncentrálásban, de remélem azért valamit segíteni fog.
Az autónk csütörtökön újra műszaki vizsgázott és szerencsére átment, nem hiába költöttük rá azt a rengeteg pénzt.
Ma reggelre mindent beborított a hó, igaz csak egy centi vastagon, de még nyomokban most is látszik, bár a nagy része elolvadt már.

2014. február 24., hétfő

Györki elköltözött

No, hát a múlt hét folyamán Györki elköltözött.
Két éjszakát töltött a Gyöngyiéknél, aztán a Gyöngyi egyik magyar ismerősénél levő, jelenleg üresen álló szobát kibérelte, most van szállása tehát, bár még ideglenes csak, mert nem tudni meddig maradhat, de egy hónapig biztos. Addig meg találhat mást. A munka tetszik neki, bár nagyon elfárad, de mindig szeretett sütni-főzni, és most pizzákat készít. Nem mirelit, hanem helyben készül a tészta, és a feltéteket, szószokat is ők készítik hozzá, aztán kemencében sütik ki. Én is megkóstoltam egyet, nagyon finom. Kapott szép fehér szakács kabátot, és sapit, és a vevők előtt készül minden. A hangulat jó, csupa fiatallal dogozik együtt, érzi hogy fejlődik az angolja, és a bérével is elégedett. Pénteken volt egy szabad napja, hazajött, sokat mesélt, aztán összecsomagolta minden cuccát, és elköltözött Mallow-ba. Nagyon bízom benne hogy minden jól alakul neki ezentúl, és hogy boldog lesz itt...

Áron eléggé megbetegedett, és két napra ki is írta a doki, mert a tüdőgyulladásból csak nem tudott maradéktalanul talpra állni. Most kapott csütörtökön injekciókat, szteroidos gyulladáscsökkentőket, antibiotikumot, és inhalátort is, vettek vért tőle és elküldték tüdőröntgenre is. Sokat pihent, és sokkal jobban néz ki már, jobban is érzi magát, reméljük most rendbe jön tényleg. A vérnyomása rendeződött a gyógyszernek köszönhetően, így azt szednie kell tovább ezentúl.
A kocsink sajnos a műszakin megbukott, de úgy tűnt nincs nagy baj vele. Elvittük szerelőhöz, és négyszer annyiba került kicserélni, mint amire eredetileg számítottunk, mert nem lehetett csak azt az alkatrészt, hanem a hozzátartozót is kellett cserélni. Ez most elég rosszkor jött Áron betegségével egy időben, de nincs mit tenni kocsira szükségünk van, elég bosszantó,hogy ilyen sokba került. Viszont most van egy tök jó és megbízható autónk, és amilyen hosszú kirándulásokat szoktunk tenni családilag, ezt egyáltalán nem bánjuk.
Az elmúlt héten síszünet volt a fiúknak a suliban, ezért is tudott Dénes menni Györki helyett, letölteni a felmondási időt a tojás farmon. Ma már iskola van nekik, viszont a Dénes megbeszélte a farmerrel, hogy minden hétvégén tud menni dolgozni, és ezután is szükség lesz rá, így tud egy kis zsebpénzt keresni. Ennek ő nagyon örül, én meg annak hogy bringázik oda-vissza, és ez egy kicsit megerősíti őt, mert amúgy nem sportol semmit, de ez hétvégente 32 km biciklizést jelent. Ezt a hetet is egész jól bírta, jobban mint vártuk, mert a gipsz miatt kicsit el volt tunyulva, de szerencsére nem nagyon, és egész erős már újra a lába. A bicajt kifejezetten ajánlotta a gyógytornász is, szóval dupla haszon.
Domi a szünet alatt az egerével( mongol futóegér) foglalkozott nagyon sokat, annyira hogy teljesen megszelídítette, kézben lehet tartani, nem harap, nem rohan el. Tiszta jópofa, ahogy mászkál a karjain, és hajlandó a család többi tagjára is átmenni ha odateszem a kezem hozzám is átjön. Sajnos folyamatos mozgásban van, ezért még nem sikerült igazán jó képet készítenem róla (mármint az egér is, nem csak Domi).

2014. február 18., kedd

Györki új munkahelye

Györkinek a sok szétosztott önéletrajzra végre jött egy telefon hívás, és vasárnap meg is volt az állás interjú. Felvették és tegnap már délután ott dolgozott, bár délelőtt még lenyomott egy műszakot (meg 16 km-t biciklivel) a tojásfarmon utoljára. Az egy hét felmondási időt Dénes tölti le helyette, hogy a farmernek legyen ideje mást találni a helyére.
Györki egy étterem és kávézóban kezdett el dolgozni, elég elegáns hely, konyhai mindenesként vették fel és teljes munkaidőben. Eddig nagyon tetszik neki, mert fiatalokkal dolgozik együtt, akik mind kelet európai bevándorlók, és nagyon jó a hangulat. Így könnyebben megérti őket, mind ha írek lennének és ha nem érti akkor segítenek máshonnan megközelítve, vagy akár pantomimmel (az írek többsége ezt nem tudja, vagy nem hajlandó). Tehát végre elindult az angolja használhatóvá gyakorlása felé, mert eddig a tyúkokkal nem sokat beszélgetett angolul. :) Az is nagyon tetszik neki hogy szépen felöltözve, és nem melós ruhában, tyúkszarban kell dolgozni. Persze még csak egy fél napot dogozott, azért majd később már jobban fogja tudni mennyire jó ott neki, de az első benyomások jók, a többit meg meglátjuk. 
Ez a munkahely viszont éjjel zár és mivel Mallow-ban van, busz pedig már nincs akkor, most kell találnia valami lakhatási lehetőséget Mallow-ban, addig Gyöngyiéknél aludhat. Tehát ha meglesz a lakása, akkor indul az igazi felnőtt, önálló élete itt Írországban, amit ő már nagyon várt. Nekem sem olyan nehéz elengedni őt most, hogy csak a szomszéd városban lesz, nem a földrész másik végén, mert ha bármi baj van, nincs egyedül. Szóval remélem, hogy most végre sínen van az élete, és elkezdheti valóra váltani az álmait.

2014. február 17., hétfő

Blackwater folyó télen

Szombaton Mallowban voltunk Gyöngyinél, és aztán sétáltunk is egyet a folyó parton, vagyis nem a parton mert ott is a folyó folyik, hanem a víz partján, ami már a parkban van. A kedvenc helyünk a folyónál tehát több méter víz alatt van, és félelmetes, hogy az a kis csörgedező folyócska nyárról, amit megszoktunk, az most egy hatalmas mindent elborító száguldó víztömeg lett.


Az innenső víztömeg az igaziból a Castlepark, de most víz alatt van, az a vékony csíknak tűnő víz a fák között az a folyó.



2014. február 16., vasárnap

Valentin nap

Itt a Valentin nap elég nagy ünnep, de nem úgy mint otthon, hanem mindenki bulizni viszi a kedvesét, meg étterembe, és persze sok virágcsokorral meg bonbonnal mászkáló embert látni az utcán.
Nálunk Dénes második neve Bálint, tehát neki boldog névnapot szoktunk kívánni, és ezzel az ünneplést be is fejeztük. Dénes dolgozott este a kínai büfében, ő volt a telefon ügyeletes és a kasszás, mert bulizni ment minden dolgozó. Ezért ő nem ment el az iskolai bulira.
De Domonkos viszont elszánta magát ( annak ellenére, hogy Dénes nem ment, és az egyetlen haverja sem mehetett, mert rossz volt és a szülei nem engedték) és egyedül elment a bulira. Ezt sem úgy kell elképzelni mint az otthoni suli bulikat, mert itt a városban három középiskola van: egy fiúiskola (ahova Domiék is járnak most), egy lányiskola, és egy koedukált (amibe tavaly jártak). A három középiskola együtt kibérelte a helyi diszkóklub épületét, ami elég hatalmas, és igen elegáns, és ott tartották a bulit. Kilencre Áron elvitte Domit, mert gyalog elég messze van, és azt mondta, hogy rengetegen voltak, kisebb forgalmi dugó volt, és a bejárat előtt iszonyú hosszú sor kígyózott.  Domi is beállt, aztán befizette a belépőt, mindenkit megmotoztak, nem szabadott bevinni italt, cigit, öngyújtót, bicskát, vagy bármi ilyesmit. Ruhatárba mindenki leadhatta a kabátját, és büfé nem volt, csak vizet lehetett inni. A belépő nem volt olcsó mert a diszkó belépő 10 euro, ez pedig 15 euro volt, de gondolom azért, mert nem volt büfé, és így nincs akkora  haszon. A lányok nagyon csinosak voltak, frizura smink, minden, a fiúk meg farmer és ing, kicsit hasonlított az amerikai filmekben látott bulikra. Nagyon jól érezte magát, az osztálytársaival bandázott, és mindenki tök jó fej volt vele, ezért máskor is menni akar majd. Nagyon örültünk neki, hogy jól érezte magát, és hogy nem érezte úgy, végre, hogy kívülálló, hanem ő is részese volt az eseményeknek. Éjfélig tartott a buli aztán mindenkiért mentek a szülei, mi is elhoztuk Domit.
Én pedig kaptam egy csokor tulipánt Árontól....

2014. február 14., péntek

Az évtized vihara

Mostanra már összeszedtem magam, köszönöm a biztatást mindenkinek. Az angol tanulást továbbra is gőzerővel folytatom, és remélem, hogy eredménye is lesz ...

Dénes a múlt hét közepe óta folyamatosan írja a próba vizsgákat (olyasmi mint otthon a próba érettségi) minden nap más tantárgyból írnak, és holnap lesz az utolsó teszt. Aztán egy hét síszünet lesz a fiúknak, és ez jól fog jönni mindkettőjüknek. Nagyon elfáradtak a téli szünet óta, ami Dénesnél még érthető is, de Domiék évfolyama nem készül vizsgákra ebben az évben és ezért nem is olyan feszített a tempó náluk. Györki is eléggé belefáradt, nem is a munkába (mert az nem nehéz,) hanem a biciklizésbe, minden nap szombat kivételével, reggel és délben, hóban és fagyban is 8-8 km -t letekerni nem valami pihentető. Kedden óriási pelyhekben hullott a hó miközben biciklizett, szerdán borzasztó nagy viharban, tegnap lefagyott a hó az útra és nem is tudott dolgozni menni, ma megint vihar volt. Szóval értem én hogy nem szereti.

Szerdán iszonyatos nagy vihar volt itt, 177 km/órás szelet mértek, a környéken rengeteg fa kidőlt, kamionokat borított fel a szél, egy csomó épület tetejében, kerítésében kárt tett. Órákig áramszünet volt nálunk, Áronék gyárában is leállt a termelés, kettő órakor hazaküldtek mindenkit, a környező kisebb településeken pedig csak reggel lett áram újra. Félelmetes morajló hangja volt a szélnek, engem pont a Cherity shopban ért az áramszünet, és a válogató helységnek nincsenek ablakai, szóval a legnagyobb viharban jöttem haza, csurom víz lettem és alig tudtam a szélben menni. Az ország ebben a részében volt a legnagyobb a pusztítás, leállt a vonat és buszközlekedés, a Cork-i és a Shannon reptér bezárt. Nagyon-nagyon durva volt...
Ez a benzinkút itt van Charleville mellett pár km-re, a tetejét levitte a szél.

 Így nézett ki műholdról a mi kis hurrikánunk
Ez a Shennon-i reptéren készült, tőlünk kb 40-50km-re.
 Ezek pedig Limerik környékén...



Ma megint volt egy vihar és egy már megint közeledik az óceán felett, de még nem tudni pontosan mikor ér ide, és milyen erős lesz. Állítólag annyira nem lesz nagy mint a szerdai volt... Mindenesetre most már nagyon unom, hogy nem tudunk sehova menni hétvégente, jöhetne már a tavasz!

2014. február 10., hétfő

:(

Megvolt az állásinterjú, és hát sajnos nem értettem a kérdések egy részét. Szóval nem vettek fel, de azt mondták, ha befejezem az angol nyelvtanfolyamot akkor menjek újra interjúra, mert a cv-m tetszik nekik.
Napok óta erre tanultam, és azt hiszem ott buktam el, hogy nem tudok gyakorolni anyanyelvi beszélők között, egyszerűen nem értem ki a beszédből a szavakat. Így aztán hiába tudom tök jól leírva, és lassan majd elkezdhetek olvasni is, ha nem értem meg őket. Kicsit most el vagyok keseredve, de majd igyekszem talpra állni. Ez van...

2014. február 6., csütörtök

Dénes 17 éves lett

Dénes szülinapja volt hétfőn, gyümölcstortát kapott, ez volt a kívánsága (méghozzá olyat kért amit apa készít el.)Nem volt olyan egyszerű mert itt a hozzávalók közül a zselépor, ugyan kapható, de nem olyan és nem próbáltuk még soha, de azért végül sikerült, és nagyon finom volt. Az ünnepelt is elégedett volt a sorsával, itt vannak rá a fényképes bizonyítékok.



Tegnap az autónkat vittük műszaki vizsgára, sajnos megbukott, de csak egy pici hibát találtak, amit könnyen ki lehet javítani, és akkor hamarosan az is meglesz.
Hétfőn állásinterjúra megyek, borzasztóan félek tőle, légyszives mindenki drukkoljon! Nagyon szeretnék már dolgozni.

2014. február 3., hétfő

angol

Ma délután 2 órára az angol tanárnő, leszervezett a csoportnak egy gyakorlási lehetőséget, hogy beszélgethessünk kicsit a helyi Women's Club Group-ba (háziasszonyok klubjának tűnik kb.) a helyi közösségi házban. Elkeserítő volt, semmit sem értettem jóformán, csak itthon fordítóval jöttem rá miről is beszélgettek, csak akkor értettem valami keveset ha lassan "lebutítva" kérdeztek valamit, de a folyamatos beszédből semmit. A többiek sem a csoportból, nem tudom ők hogy érezték magukat, de én vacakul, frusztrált voltam nagyon. A tanárnő érezte hogy mindenki elkeseredett, és biztosított minket hogy ez a téma most "very-very hard" volt és jövő héten menjünk azért mindenképp, és aztán az ír nők kitalálták, hogy jövő hétre mindenki készüljön fel a nemzeti konyhából, hozzon otthon angolra lefordított szöveget róla, és így ismerkedünk egymással, és ha rákészülhetünk előre, akkor talán többet értünk majd. Hát a magyarból biztos, mert azt én fogom megírni, de a lengyelből, szlovákból, brazilból stb, azért már nem biztos, nem is beszélve az ír konyháról. Most már két online angol tanulós programot is csinálok folyamatosan, anki-val szavakat tanulok, heti 2 óra tanfolyamra járok, és heti 2 óra önkéntes melóra, de ennek ellenére nem értem a folyamatos beszédet és nem tudok értelmes mondatokban beszélni, csak a szavakat egymás után dobálva, és az messze nem azt fejezi ki legtöbbször amit szeretnék. Lehet túl öreg vagyok már a nyelvtanuláshoz, vagy antitalentum.....:(

2014. február 2., vasárnap

Kazán

Ezen a hétvégén megint pocsék idő volt, a bevásárlásnál bőrig áztunk amíg az autóba pakoltunk a bevásárlókocsiból, jéggolyók estek a nyakunkba, a kocsi belseje is tiszta víz lett, a nadrágunkból csavarni lehetett. Ezért hát ezen a hétvégén sem mentünk sehova. 
Pénteken elromlott a kazánunk, és csak szombat délutánra csinálták meg, elég hideg volt olyan 14-15 fok a házban, szerencsére van egy kályha a nappaliban, és van egy hősugárzónk azt a konyhában használtuk, így az alsó szinten nem volt vészes, csak az emeleti hálószobákban és fürdőkben volt kellemetlen. Na de egy éjszakát ki lehetett bírni, és tegnap este már jó idő volt megint. A szivattyú ami az olajat a tartályból a kazánba szívja az ment tönkre.