Hétvégén kirándulni voltunk Doneraile Parkban, csodaszép idő volt végre és úgy tűnt itt a tavasz, nyílnak a hóvirágok, a medvehagyma is kibujt már.
Kicsit sár volt ugyan, de azért jól éreztük magunkat, most csak Domi jött velünk. Györki Magyarországon van éppen, Dénesnek meg más programja volt.
A Pringles chips olyan finom hogy még a szarvasok is szeretik, sőt kinézték a szánkból. Persze nem kaptak, (csak a kép kedvéért). Amúgy ez megint a vágj hülye képet rovatunk. :)
Aztán a teaház melletti kapunk kimentünk, mert még soha nem jártunk arra, és egy kis sikátoron keresztül bejutottunk Doneraile falucska központjába. Nagyon hangulatos szerintem.
Visszasétáltunk a parkba a főbejáraton keresztül aztán hazajöttünk.
Viszont a tavasz még nincs itt, mert tegnap félóránként havas szélvihar és napsütés váltakozott, még az ég is dörgött. Ma is volt már havas szélvihar kétszer, szóval nem tudom mit gondoljak, mert a kertemben a tulipánok 10 cm-re kibújtak már a földből. Itt a gyerekeknek azt tanítják a suliban, hogy a február az már a tavasz első hónapja, na hát kíváncsi leszek...
Meséltem hogy a Dénes jár a színházba segíteni és most már egy ideje játsszák is hétvégente a darabot. Büszkeségemre még a színlapra is rákerült a neve.
A legnépszerűbb téma most nálunk az időjárás, egy héten belül már másodszor esett a hó, és többször is mínusz fokok voltak napközben. Ez itt akkora élmény, hogy mindenki (már az írek, mert a kelet-európai bevándorlók nyilván nem) megbolondul tőle, a gyerekek és a kamaszok sikongatva rohangálnak benne, a felnőttek pedig nem mernek elindulni kocsival, vagy elindulnak, de eszükbe sem jut, hogy például le kellene takarítani a havat róla. Az autómentők nagyüzemben dolgoznak egész nap. A mi magyar telekhez szokott szemünknek nevetségesen kevés ez a hó, talán 2 cm, és a mínusz két fok is, de nekik ez maga a csoda, hogy délig is megmaradt, és a gyerekek akik nem gyalog járnak suliba, hanem kocsival a környező kisebb településekről, farmokról, ők most meg sem kísérelik, hogy elinduljanak. Ilyenkor alig van gyerek és tanár is, csak aki itt lakik a sulitól 10-15 percre gyalog, csak az megy be. Az utcán is láthatóan gondot okoz a felnőtteknek a csúszós járda, sokan elesnek, mert nem tanulták meg gyerekként hogyan is kéne járni ilyenkor, pedig nekünk ez nem gond, még csak meg sem csúszunk, és vezetni sem nehéz ilyen úton még nekem sem. Rionna teljesen be van tőle pörögve, Dénes alig tudja követni, és csak menni kell vele újra és újra ki a hóba. Mondtuk is Dénesnek, hogy ha egyszer elviszi Magyarországra, vigye télen amikor hó van, neki az lenne az igazán nagy élmény...
Viszont nagyon érdekes hogy a Galtee hegység ami itt van nem messze tőlünk és a legmagasabb csúcsa 917 m, még az első hó alkalmával fehér lett és azóta is havas, pedig azért közben volt plusz 10 fok is. Igaz a magasabb részein teljesen kopár, nincsenek rajta fák, bokor is csak kevés, és ezért a hideg szelek szabadon futkároznak rajta. Minden nap ha megyek dolgozni egy ideig szembe megyek vele nagyon szép látvány havasan.
Az iskolában volt fogadóóra Domiéknál, sok jót mondtak róla, bár azt is kiemelték hogy többet kell tanulnia, mint eddig, de érezhetően szeretik a tanárok, és jól neveltnek és tisztelettudónak gondolják, ami egy adhd-s fiúnál nagy dolog. Most már az összes tanár tudja róla hogy adhd-s, és ezért nem is aggódnak a szétszórtsága miatt mint eleinte. A halloween-i tesztek nem sikerültek valami fényesen, viszont csupa hülyeség miatt, mert elfelejtett beadni egykét lapot amit be kellett volna, meg ilyen és ehhez hasonló okok miatt. Viszont voltunk adhd vizsgálaton november végén (csak akkor a balesetem miatt el is felejtettem megírni) és megkapta a vizsgára a segítséget: külön szobában fog vizsgázni, hogy ne vonja el a figyelmét semmi más, és egy segítő lesz vele aki figyel, hogy ne hagyjon ki feladatokat, valamint több ideig írhatja mint a többiek. Ezek a könnyítések a figyelemzavar miatt járnak neki, és az még nem dőlt el, de lehet hogy írhatja laptopon, mert az írása nagyon ronda és csomószor ezért értékelhetetlen a feladata. Február végén megyünk egy újabb vizsgálatra majd akkor kiderül...
Dénesnek karácsonyi tesztek voltak, és hihetetlenül rossz eredményei lettek, itt ebben az országban még ilyen vacak jegyeket soha nem hozott. El vagyunk keseredve miatta, mert sajnos semmi reményt nem látunk rá, hogy megembereli magát és akkor ha így marad, a tovább tanulás is ugrott. Ez azért is nagyon elszomorító, mert tanulhatna jól ha akarna, az esze megvan hozzá, de őt ez nem érdekli, és hiába mondjuk, hogy most dől el a jövője, őneki az túl távoli és nagyon megfoghatatlan. Tipikus adhd-s hozzáállása van ebben a témában: most nem akarom és majd úgyis lesz valahogy, közben meg reménykedik, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint amilyennek látszik. Persze abba nem gondol bele komolyan, hogy érettségi után, ha nem tanul tovább, akkor csupa olyan munkát tud vállalni, amit nem akarna. Csak hogy, ha elmegy egy gyorsétterembe dolgozni, akkor mondjuk heti 350-400 eurot kereshet és abból ő remekül megél, gondolja, de hogy az már 30-40 évesen ciki lesz és többet szeretne majd, és főleg ha családja lesz egyszer, arra már nem gondol. Nem tudom jelenleg mivel tudnám motiválni, nagyon nehéz. Ő most abban reménykedik, hogy elmegy ő is adhd vizsgálatra és kap könnyítéseket, mint a Domi, de ez szerintem nem fog rajta segíteni, mert a Domi tanul és órán is figyel, míg a Dénes csak túl akar lenni rajta. Ezenkívül Dominak a Junior Certificate vizsgára már el van ez intézve, míg a Dénes megtiltotta annak idején, hogy neki is elindítsuk és enélkül vizsgázott tavaly. Azt pedig megmondták, hogy aki azt a vizsgát nem adhd-s könnyítésél teszi le, annak az érettségire már nem szoktak könnyítést adni. Szóval ő most elindította és mivel jövő hónaptól nagykorú, egyedül kell végig vigye, de szerintem nem fog ez semmin változtatni, hiába reménykedik, a tanulás sokkal többet segítene rajta...
Nekem is indul ma az angol tanfolyam, csak sajnos én nem tudok menni, mert keddenként van 18,30-tól 20,30-ig, én pedig általában este 8-9 között érek haza a munkából. Tehát mostantól már a gyakorlatban kell tanulnom a nyelvet...
Elolvastam a tavaly év végi posztomat, sok minden valóra vált az akkori álmokból mostanra. Györkinek is, nekem is van azóta munkám. A beilleszkedés mostanra sokkal előrébb tart, már a szomszédokkal is van kapcsolatunk. Na de megyek sorban...
Domi már nagyon jól beszéli a nyelvet, van két barátja, angol nyelven olvas könyveket a szabadidejében, és a neten is angolul játszik, viszont félő, hogy a magyar egy idő után már nem megy majd olyan jól neki, illetve nem lesz meg a felnőtt szókincse, mert amit angolul él át, tanul meg, nagyon nehezen tudja csak elmondani magyarul, gyakran kell hozzá a szótár is neki. De persze ez várható volt, mivel a szülein és a testvérein kívül mindenkivel angolul kommunikál. Domi nagyon kamasz lett, sokat vitatkozik velünk, de azért nem vészes, csak lusta lett, nem akar semmit csinálni, se tanulni, se mozogni, se kirándulni, se semmit, csak netezni, tévézni, olvasni, minden máshoz nincs kedve. Remélem ez majd változni fog, mert ő eddig olyan aktív volt, a tanulmányi eredményei is romlottak, de bízom benne, hogy összeszedi magát, legalább is nagyon megígérte...
Érdekes, hogy mennyit számít ez a két és fél év a nyelv szempontjából, mert Dénesnél nem látom, hogy veszítené el a magyar nyelvet, és ő jól fordít is, még a tükör fordítás is megy neki, ha a Rionnanak akar segíteni velünk beszélgetni. Hát igen, az ő életében a barátnő a nagy változás, ő nem passzív lett, hanem semmi más nem érdekli a Rionnan kívül. Ez sokszor elég bosszantó és ha éppen összekapnak akkor meg unatkozik, mert leépítette a baráti körét, és már semmivel nem foglalkozik amivel régen, se a bűvészkedés, se a programozás. Most ugyan elkezdett járni a helyi színházba, rendező asszisztensként segít, és remélem ez tartósabb elfoglaltság lesz és nem adja fel, hogy több időt tölthessen a barátnőjével. A tanulást is eléggé hanyagolja sajnos ez miatt, ami elég baj, mert ha így folytatja, nem fog tudni továbbtanulni. Pedig igazán kár lenne a nagy eszéért...
Györki sokat szenvedett az év elején, nem találta itt a helyét, nem voltak barátai, nem volt munkája, ezért pénze sem, és a hosszú kapcsolata is véget ért a távolság miatt. Aztán nyáron végre kapott munkát, mostanra lettek barátai, már elég jól beszél angolul, már csak egy barátnő hiányzik neki. Ő azt tervezi, hogy nyáron külön költözik tőlünk, és elkezdi a felnőtt önálló életét, és bízik benne, hogy rátalál a szerelem is. Ha sikerül addigra szeretne megtanulni vezetni is, hogy legyen jogsija és kocsija is...
Áron terveiből csak az új autó valósult meg, de azzal nagyon boldog, állandóan valamit szépít rajta, simogatja, még soha ezelőtt nem volt lehetősége, hogy olyan autója legyen amilyet akar. Ha kapnék egy határozatlan ideig szóló munkaszerződést, és megfelelő fizetést, akkor Áron elkezdene új munkát keresni, mert nem szeretne a húsgyárból nyugdíjba menni, de a biztosat nem akarja feladni a bizonytalanért.
Végre nekem is van munkahelyem, ez volt a nagy vágyam, és teljesült. A titkos álmom pedig az volt, hogy ne kelljen takarítónőként dolgoznom, mert már otthon kellett egy ideig ezt csinálnom, és nagyon nem szerettem, persze ha az sikerült volna akkor azt is elvállaltam volna. De szerencsémre sokkal jobb munka jutott nekem, nagyon érdekes (bár kicsit időnként undorító) nagyon szeretem csinálni. A nyáron az angol nyelvvizsgám is sikerült, alapszinten már elcsevegek, ha kell, és amit muszáj elintézem. A munkához szerencsére inkább értenem kell, mint beszélnem, mert az orvos és a menedzser is magyar, csak a páciensek írek. Az az igazság, hogy sokkal többet értek, mint amennyit el tudok mondani. Az hogy saját kocsim lett a munka velejárója, mert másképp nem tudnék járni dolgozni, viszont szerettem volna megtanulni itt rendesen vezetni, és otthon nagy vágyam volt egy saját autó (mert ott már jól vezettem). Hát itt nem ment ez olyan jól, mert ugye csak összetörtem az előző autót, ami miatt egyrészt hálás vagyok, hogy megúsztam sérülések nélkül, másrészt meg a falba tudnám verni a fejem, hogy hogy lehettem ilyen béna. Viszont most januártól kaptam egy fél éves munkaszerződést tehát nyárig biztos van melóm, addig vagy elsajátítom ezt a szakmát rendesen, és állandó szerződést kapok, vagy pedig elválnak útjaink. Nyilván én törekszem az első verzióra, aztán majd kiderül...
Családunk hatodik tagja Janika a mongol futóegér, sajnos január 4.-én elpusztult, már nagyon öreg volt, borzasztóan szenvedett, megkönnyebbültünk, amikor vége lett, bár nagyon sajnáljuk...
Ebben az évben 2,5 év után elutazhattunk Magyarországra Áronnal, már nagyon vártam, mert rengeteg dolgot hagytam elintézetlenül ott. Furcsa volt ennyi idő után otthon, bár ez nem is jó szó, mert az otthonom már itt van. Jó volt találkozni a rég nem látott emberekkel, de a vége felé már haza vágytunk. Azóta nincs honvágyunk, már nem oda tartozunk, és ezt a legerősebben most éreztük, hogy ott voltunk. Ez lett az otthonunk, és ugyan Írország nem a hazánk, de már biztosan tudjuk, hogy ha eltelik elég idő kérni fogjuk az állampolgárságot, és ha rajtunk múlik nem költözünk többet Magyarországra. Tudom sokan ettől elszomorodnak és volt aki le is hazaárulózott minket ezért, de nekünk ott csak a szomorúság, a nehézség, a kilátástalanság jutott, itt meg a végtelen lehetőségek, nyugodt és kiegyensúlyozott jövő...
Ez egy jó év volt összességében bár voltak benne rossz dolgok is, mégis a jó szerintem túlsúlyban volt.
Én nem dolgoztam december18.-tól, viszont péntek este a munkahelyem szervezésében a munkatársaimmal elmentem Christmas Partyra. Egy baromi elegáns Cork-i szállodában volt, és élő country zenével és kalappal, meg minden kellékkel úgynevezett country témájú karácsonyi party. Sajnos a munkatársaim nem akartak táncolni, így én sem mentem egyedül, pedig jó móka lett volna bohóckodni egyet. Sajnos nem sikerültek jól a fotók amiket itt készítettem, még ez a legtűrhetőbb.
Aztán megvolt a karácsony...szépen felöltözve átmentünk a szomszédba, (még ha katolikus templom is) a gyerekek karácsonyi műsora aranyos volt. Aztán ajándékozás itthon, idén szerény keretből, minimális ajándék volt (ugye egy autó helyett kettőt vettünk, ezért...) sült kacsát ettünk, és remekül telt az idő. A vacsora után monopoliztunk, és kivételesen majdnem én nyertem (olyan még nem volt, hogy én tényleg nyertem volna), de végül a Dénes.
Voltunk másnap Donerail Parkban, a nagykapu nem is volt nyitva csak a kicsi, de azért sokan voltak, jó volt sétálni a fiukkal, és Gyöngyi is eljött a vendégeivel Mallowból. Sajnos Áronnak és Györkinek a két ünnep között is dolgoznia kellett, én viszont lustálkodhattam kicsit.
Szilveszterre meghívtuk a Burit és a fiát, meg a Rionnat, és a Nikit és Györki egyik barátját a Dodót. A kisfiúk vágyódtak az Éde szilveszteri majonézes salátái után, ezért csináltam krumplisalátát, franciasalátát és tojássalátát is, meg hozzá sült csirke darabokat, és sajtos rudat is sütöttem, Áron meg csinált gyümölcs salátát. Egész nap sütöttem- főztem és a Dénes végig segített, hogy minden kész legyen időben (Áronék 4.-ig dolgoztak). Íme a svédasztal:
Aztán este tartottunk egy fergeteges karaoke partyt. Kivetítettük a laptopról a falra, Györki erősítője erre is alkalmas, ezért két mikrofonnal is lehetett énekelni. Nagyon jól szórakoztunk!
Mi nem ittunk túl sokat, bár rengeteg ital jött össze, de volt akinek sikerült többet inni mint kellett volna, a Domi és a Buri fia pedig egész este minecraft-oztak az x-boxon, nekik ez volt a nagy buli (ők ezért nincsenek a képeken). Másnap pedig elmentünk ketten Áronnal Doneraile Parkba egy romantikus sétára.
Ja és ígértem, hogyha kész a puzzle, akkor rakok fel fényképet, hát az ünnepek előtt sikerült elkészülnünk vele.
