Domi és az egyetem

Mostanában Domi továbbtanulása a fő téma nálunk, mert nem eldöntött még, hogy merre is induljon. Jó alapjai vannak, hiszen emelt szinten tanul matekot, biológiát, kémiát, történelmet, és magyarból is emelt szinten fog érettségizni. Ezzel jelentkezhet egy csomó tudományos szakra, de lehet mérnők is, és még a nyelvi szakok is szóba jöhetnének, amennyiben az adott tárgyakból jó eredményt ér el. Őt most leginkább a japán, illetve a keleti nyelvek érdeklik, de ehhez legalább 4-esre kellene érettségiznie magyarból, ami azért nem hiszem, hogy menni fog, mert 6. osztály után eljöttünk Magyarországról, tehát a szókincse nem elég nagy, a helyesírása meg katasztrófa. A történelem is érdekli, de mivel ott egy csomó esszét kell írni, és angolból nyelvtanilag nem teljesen jól beszél, illetve ír, ezért lehet, hogy az a jegye sem lesz 5-ös. Nagyon érdeklik és szereti az állatokat, és azért is kezdte elemelt szinten a biológiát, kémiát tanulni, mert állatorvos akart lenni, de oda olyan magas pontok kellenek, hogy azt őszerinte képtelen lesz megszerezni. A zoológia érdekli még, és az nem is lenne lehetetlen, de mivel neki kevés az önbizalma, attól tart az sem sikerülne. Szóval most itt ezeken tipródunk, még nem döntöttünk. Volt nyílt napokon a környező egyetemeken, ahova Dénes jár ott nincs olyan szak ami érdekelné, a Cork-i egyetemen több is van, de akkor buszoznia kell naponta két órát, és még akkor ki is kell találni, milyen szak legyen.
Nagyon nehéz, mert ha terelgetem valamerre, és később elégedetlen lesz vele, akkor rám fogja majd, hogy miattam, mert én mondtam. De ha nem avatkozom be és rosszul dönt, akkor meg majd azt mondhatja, hogy te felnőtt voltál, miért nem segítettél dönteni, jobban átláttad mint én. Szóval még nem tudom mi legyen, mert Dénesnél sokkal egyszerűbb volt, ő 19 éves volt, és tudta mit akar, Domi csak 17 éves és olyan határozatlan.

Gomba leső túra

Így hívjuk ha fényképezzük a gombákat, amit találunk, de nem nagyon szedjük le, ezen a túrán két kivétel akadt. Az egyik a gyapjas tintagomba, mert azt mindig leszedjük ha ráakadunk. Tavaly két helyet fedeztünk fel, ahol van és idén ugyanott újra találtunk is, aztán idén is találtunk még két új helyen is, szóval jövőre már négy helyen is kereshetjük majd. Nagyon finom ízletes gomba, ha csak egy-egy darabot találunk akkor is mindig leszedjük, mert a levesnek is jó ízt ad, vagy egy rántotta is egész más vele, mint a bolti gombával. 

A másik gomba nevével gondban vagyunk, mert a fakó galambgomba leírása, a fakósárga galambgomba leírása, és a krómsárga galambgomba leírása sem illik rá pontosan. Az öregebb felvidéki ismerőseink fenyőgombának hívják, és tényleg a fenyvesben szedtük a Ballyhourán, és csak a fák tövében és a sötétebb helyeken nőtt. Szóval lehet galambgomba is, de lehethogy valami más, vagy lehet az is, hogy egy itteni alfaj. Nagyon sok van belőle, teljesen közönséges, és kilószámra szedhetnénk, ha akarnánk. Nagyon jó illata van nagyon ízletes, már tavaly is sokat ettünk belőle.

Az összes többi gombát nem hoztuk haza csak fotóztunk, mert egy részüket nem ismerjük egy részük pedig biztos nem ehető, viszont mindegyik gyönyörű. 
Láttunk tüskés tőkegombát rengeteget és csodaszépeket.

Találtunk áltriflát, amit a fiúk csak lófinggombának hívnak és ha rálépnek száll a sok gombaspóra.

Fotóztam csészegombákat is.

Csomó taplógomba is volt.

Tölcsérgombából többféle is akadt.

Tintagomba is volt több fajta.

Valami tuskógomba szerűt is találtunk szép nagy volt.

Ez meg szintén korhadó faágakon nő, és kicsit nyálkás a kalapja.

A kis rózsaszínű gomba nevét sem tudom.

Ez meg leginkább a sárga kénvirággombára hasonlít, de nem biztos hogy az, viszont rengeteg van belőle.

Találtam egy kutyaszömörcsögöt is.

És a végére hagytam azokat amiről még csak elképzelésem sincs milyen gomba lehet.

Nagyon élveztük a gombaleső túrákat az egyiken Domi is jött velünk Doneraile Parkba, másikon csak kettesben voltuk Áronnal a Ballyhourán, de szerintem idén még menni fogunk. A határozásokért felelősséget nem vállalok, mert mi csak műkedvelők vagyunk, egyáltalán nem biztos hogy tényleg az van a képeken amit én gondolok. Aki ehető gombát szed, vizsgáltassa meg szakértővel mielőtt elfogyasztja.

Áron szabadsága

Áron szabadságom volt egy hétig, most nem terveztünk be nagyobb kirándulást, hanem inkább a legújabb szenvedélyünket éltük ki, és elmentünk Limerickbe, aztán meg Corkba és végigjártuk az összes second hand boltot. A fényképezés miatt kezdtük el, de rájöttünk milyen kincseket lehet találni, nagyon kevés pénzért. Szóval most havi egy ilyen túrát beiktatunk, Áron a cd lemezeket gyűjti, már van 400-500 db belőle, lassan ki kell találnunk neki valami polcot. Én mindent át szoktam nézni, van hogy ruhát találok, van hogy a konyhába valami rég vágyott dolgot. Legutóbb például japán lakk dobozkát találtam nagyon olcsón, és már rég vágytam hasonlóra, most az ékszereim egy része költözött bele. 
A másik dolog amit nagyon szeretünk még mindig, a természetben mászkálni és összegyűjteni amit lehet, aztán felhasználni. Mivel itt az ősz, lehet gyűjteni gombát (de erről mindjárt csinálok egy képes posztot külön) bükkmakkot, gesztenyét,

csalánt és még szedret

is találtunk egy csomót. Áron szabadsága alatt kétszer jártunk Doneraile Parkban és kétszer a Ballyhourán, olyan szerencsénk volt, hogy sikerült látni és lefotózni Írország egyetlen bennszülött kétéltűjét a gyepi békát (Rana temporaria).

Sok időt töltöttünk együtt, minden nap begyújtottunk a kis kályhánkba, teáztunk, whiskey-ztünk, cider-oztunk, jókat sütöttünk, főztünk. 
Áron végre elkezdte a főzős blogját is, amit technikailag én írok, de csak mint gépírónő, mert ő mondja mit írjak, miközben főz. Aztán ő fotózza le az ételeket, leellenőrzi amit írtam és utána közzéteszi a bejegyzéseket. Aki nem tudná, Áronnak a hobbija a sütés-főzés, nagyon jól főz, a barátaink szeretnek nálunk enni, és sajnos én is nagyon szeretem a főztjét. Ez a blog megmagyarázza mért kell nekem időről-időre fogyókúráznom. Hét közben kevesebb étel kerül fel, mert ilyenkor 6 óra után végez csak a munkában, ezért én főzők, de hétvégén, szabad napokon, szabadság alatt, hihetetlen mennyiségű ételt legyárt. Akit érdekel a blog ide teszem megnézheti: http://yumminyammi.blogspot.ie/

Limerick-i egyetem (UL)

Hétvégén meglátogattuk Dénest, és ő körbevezetett az egyetemen minket. A Limericki egyetem vagy angolul University of Limerick röviden UL, nem egy régi patinás épületekből álló campus, hanem viszonylag új építésű, és ezért más mint a többi. A város szélén egy külön kisváros tulajdonképpen, igazán illik rá az egyetem város elnevezés. Nagy a területe és gyönyörű parkosított az egész, több szökőkút is van, és rengeteg szabadtéri bútor, ülőhely, szobrok.

Mivel a Shannon folyó keresztül folyik az egyetemen, ezért van egy gyalogoshíd is ami egészen különleges, mert mozog alattunk, ahogy lépkedünk rajta, és a két vége másik megyében van, mert a folyó megyehatár is.

A rengeteg előadó és tanszék mellett, van egy teljes sportcsarnok, uszoda, és mindenféle sportoláshoz adottak a feltételek. Ezenkívül számtalan étterem és kávézó, egy bank és rengeteg bankautomata, egy bolt, posta, fodrászüzlet, és két pub, ahol csak diákkártyával szolgálnak ki.

A folyóparton kocogó ösvény van, és az egésznek a hangulata, szombat délután olyan, mint egy családi kirándulóhelynek. Persze tudom hétköznapokon nyilván tömeg van, nyüzsgés meg minden, de hétvégén családok sétálnak és bicikliznek, mert a terület nyitott mindenki számára. Nekünk is jól esett sétálni egyet a szép környezetben és megértem, hogy Dénes remekül érzi magát itt. Ezek a képek már abban az épületben készültek ahol Dénes legtöbb órája van.

Érdekes volt számomra hogy minden tanszéknek van saját büféje, vagy kávézója.

Sajnos az előadók szombaton zárva vannak, ezért azokat nem tudtam lefotózni. Ez a tabló a tanszék tanárait ábrázolja.

Dénes képével búcsúzom