2013. július 30., kedd

nyüglődünk :)

Kipakoltam a kupis szobát ma, és rendet raktam. Csomó mindent kidobtam, volt amit kicsit átrendeztem, és a vendégszobát Györkinek elkezdtem előkészíteni. Még nincs kész, de alakulgat.

Tegnap aláírtuk a bérleti szerződést a házra, megint egy évre van tető a fejünk felett :)

Az utóbbi pár napban zuhogó eső és napsütés váltakozik óránként. Kiteregetni nem érdemes, és mire elindulunk valahova, lehet is haza sietni, mert már lóg az ég alja. A frontok rohangálnak ide-oda, és folyamatosan van egy enyhe fejfájásom, a fiúk pedig extra gyagyák, és egymást nyúzzák. Majd csak eltelik ez a nyár is...

2013. július 27., szombat

Györki vizsgája sikerült :)

Tegnap Györki levizsgázott, és megkapta a szakmunkás bizonyítványát, élelmiszer és vegyiárú eladó lett belőle, hivatalosan is. Nagyon büszke vagyok rá, és örülök, hogy élete első önálló döntését ilyen sikeresen végigvitte, és nemcsak elkezdte, de be is fejezte ezt a sulit. Ennek örömére mindjárt meg is vettük neki a repülőjegyet, hogy augusztus végén velünk töltsön pár hetet, és nyaraljon kicsit. Már mindannyiunknak nagyon hiányzik.
Ő most örömmel vetette bele magát a gondtalan nyár élvezetébe, a bulizásba, és gondolom hogy a következő héten az Ördögkatlanon is hasonlóan jól érzi majd magát. Aztán nem sokára szülinapja lesz és az is bulizás, és csak ez után fog hozzánk jönni nyaralni. Ha szeptember elején hazamegy, akkor viszont nekikezdhet állást keresni, talán egy kicsit nagyobb esélyekkel, mint tavaly ilyenkor. Remélem hogy rendeződni fog az anyagi helyzete, és nem kell aggódnom érte, hogy hogy fog boldogulni.

Ma nem voltunk kirándulni, mert egy barátunkat vittük Mallow-ba a vonatra, mert indult haza Magyarországra, és ha már ott jártunk vettünk egyenruha cipőket a fiúknak. Leárazás volt és lonsdale cipőket vettünk nekik, teljesen feketét, mert csak azt szabad az egyenruhához hordani. Most megkaptuk darabját 25 euroért pedig egyébként 35-50 között vannak. De ha veszek valami névtelent, azt sem kapom meg 18-20 alatt és nem tart ki egy tanévet, tavaly Dénesnek már lonsdale volt (még mindig egyben van, csak elkopott a talpa), Dominak nem márkás, és neki kellett is a két pár, (Domiét ki kellett dobni mindkettőt) szóval akkor most úgy döntöttem így jobban járunk, és még menő is a cipőjük. Az egyenruhákat még nem vettem meg, de megkérdeztük kb 200 euro lesz fejenként, és akkor még táskák 25-nél kezdődnek, és  tanszerek, füzetek, tolltartók, tesiholmi. Nagyon durván drága itt a beiskolázás, mert ehhez még jön a tandíj ami fejenként és évente 230 euro ebben a suliban, és még nem vettünk könyveket, ami még nem is tudom mennyi lesz. Persze ki tudjuk fizetni ezt mind, mert az itteni fizetésből ki lehet, csak nem lesz könnyű mert mi még haza is utalunk a tartozásainkra. Azért kicsit görcsölök rajta, mert ez a beidegződésem már megmarad úgy néz ki, de Áron szerint jó lenne ha leállnék a parázással, mert minden rendben lesz.

2013. július 25., csütörtök

ötleteket várok

Akkor vázolom a helyzetet, adott egy 14 éves fiú, akinek nincs egyetlen egy barátja sem, mert az otthoniak már messze vannak és elszakadt tőlük, itt meg nem volt az osztályába járó 6 fiúból senki szimpatikus. Másokat nem ismer itt. Most iskolát is vált, és bizakodom hogy majd ott talál valakit, de még július van.
Semmi más nem érdekli jelenleg csak a tv, online filmnézés, számítógépes játékok, ha ezektől elhajtom akkor a tabján játszik, ha azt sem engedem akkor, ide dől, oda dől, szenved, unatkozik. Heti háromszor elviszem futni, akkor fél órát mozog, aztán amit kötelezően megparancsolok, azt megcsinálja, de semmit magától nem akar, és ha jönnek a Dénes haverjai velük úgy viselkedik mintha 10 éves lenne. Piszkálja őket, meg rájuk mászik, és kinézetre is csak 12 évesnek látszik, de a viselkedése még aggasztóbb. Magától nem megy el itthonról, ha elzavarom elmegy húsz percre, és már csönget is, egész nap semmi kapcsolata senkivel  hármunkon kívül. Fogalmam nincs, hogy segíthetnék neki korabeli fiúkkal ismerkedni, és még inkább úgy viselkedni, amennyi idős. Mert megbeszéljük, érti is, de ha oda kerül a helyzetbe, bepörög és cikis lesz. Ráadásul új suliba megy, és ezzel  tuti a lúzer kategóriai besorolás neki sajnos...

Esetleg ha valakinek van ötlete irja meg...

2013. július 24., szerda

tapasztalatból mondom

Akkor most a gyógyulásunk után (már csak elvétve hámlunk, és alig viszket néhol) elmondom, hogy éltük túl. Azt olvastam otthon is megérkezett a kánikula, talán valakinek még hasznos is lehet. 

Először is ha valaki nem olyan hülye, mint én, akkor nem megy délelőtt 11-kor  vízparton a tűző napra, és tartózkodik ott délután 5-ig. Ha mégis kimegy, bekeni magát 30-as vagy még nagyobb faktorszámú naptejjel, vagy nem vetkőzik bikinire. 
De ha mégis ilyent tenne, akkor ha hazaér gyorsan vegyen be panadolt, vagy valami más fájdalomcsillapítót, zuhanyozzon meg, kenje be magát vastagon bepanten kenőccsel és igyon sok-sok vizet. Ha valahogy túlélte az éjszakát, másnap ugyanez a teendő. Harmadnapra már megteszi a napozás utáni testápoló és a fájdalomcsillapító is, negyednap szintén, és ekkor már valószínűleg hámlik is lefelé a bőre. Ötödik nap már elég lehet az aloé verát tartalmazó testápoló zselé is, ami hűsít, és a viszketést is csökkenti, és talán már nem kell a fájdalomcsillapító sem. Ekkor már aludni is lehet úgy, hogy nem ébredünk fel minden mozdulatra a fájdalomtól, de a sok nem alvás miatt is valószínű, hogy beájulunk és végig alusszuk végre az éjszakát. A testápolóra még kb egy hétig szükség lesz, de lassan nem a fájdalom hanem a viszketés miatt.
Ime az aranycsapat:

Mivel a régi bőrünk nagy része lehámlott, és a poratkák elhalt emberi hámsejtekkel táplálkoznak, nekünk most csupa kövér és elégedett poratkánk van. :)
Ja és van egy fehér bikinim, amit nem tudok levenni, de a többi részem szép barna lett.
A tanulságot mindenki vonja le, és okuljon! :D

2013. július 21., vasárnap

Castlepark

Csütörtökön már jobban voltunk, sikerült a rendes időnket lefutni, bár kicsit nehezebb volt a kihagyás miatt.
Pénteken folytattam is a nagytakarítást, és mivel itt csak kívülről lehet az ablakot megmosni, és tériszonyom van, meg Dénesnek is, ezért az emeleti ablakokat Janis mosta meg létráról, ő ajánlotta fel a segítségét, és én nagyon örültem neki. Még pár ablak vissza van, hétfőn fogom folytatni, de a konyha majdnem kész van már, csak még át rendezek egy-két dolgot. Majd ha minden kész teszek fel képeket.
Szombaton késő délután elmentünk Mallow-ba, nem akartunk előbb mert még mindig hőség van, vettünk túrót, ma túrógombóc lesz a kaja. Aztán irány a Castlepark, és a folyóparton tapicskolás. Fiúk nagyon szeretik, olyan békés, és szép ott. Most labdát is vittünk, kicsit fociztak is, este 9-re értünk haza, de tök jó volt.






















2013. július 17., szerda

Domi sütött

Most már viszketünk, csak elvétve itt-ott fáj, és van aki már hámlik is :D újra tudunk mozogni, folytatom is a nagytakarítást, de csak light változatban, szekrény pakolásokkal. Elég kemény pár nap volt ez, kicsit nehéz visszarázódni, mert fáradtak is vagyunk, a nem alvástól.
Györki jövő héten kezdi a vizsgákat, mindenki drukkoljon neki, bár szerinte minden remekül fog menni. Remélem tényleg jól tud mindent nem csak a szokásos adhd-s duma, hogy nopara- mi baj lehetne, legalább egy órát tanultam mindenből vizsga előtt :)

Tegnap Domi és Áron együtt főzték a vacsorát, mostanában tanítjuk főzni őt is, mert a két nagy már tud, és este sütöttek is közösen sajtos kelt tésztát. Sajnos nagyon finom lett, és nem tudtam ellenállni neki, legalább 10 db-ot ettem.




2013. július 16., kedd

Szenvedés

A leégés egy brutálisan fájdalmas buli, alig alszunk, alig mozgunk, fájdalom csillapítók, krémek, testápolók, a hétfői futást kihagytuk. Ma próbálkoztunk, amíg nem kezdtem izzadni, utána a könnyem csorgott úgy marta a bőrömet. Nem égtünk még le ennyire életünkben soha. Áron szegény így dolgozik, minden elismerésem, én csak nyüszögve gubbasztok....Dénes kicsit jobb állapotban van, neki kicsit sötétebb bőre van, de mi hárman szenvedünk még ma is

2013. július 14., vasárnap

Banna Strand

Tegnap tényleg elmentünk az óceánhoz, reggel 9-kor indultunk és csak este 7 után értünk haza. Ugyan a végére jól megszívattuk magunkat, még most is fogom a fejem ,hogy lehettem ennyire hülye... amúgy nagyon jól sikerült nap volt, és mindenki jól érezte magát.
Na de az elején kezdem...szépen elkészítettünk egy csomó szendvicset, innivalót, és nekivágtunk az útnak. A múltkori óceánhoz menéskor felfedezett lakótorony a Castle Glenquin,
most is útba esett, és most már felkészülten a történetéből álltunk meg, hogy körbejárjuk ismét. Nagy meglepetésünkre nyitva volt és végig tudtunk menni a teljes tornyon.
Dénes barátját Janis-t is magunkkal vittük, ő már 5 éve itt él, és ez alatt az idő alatt sokszor járt itt, de csak egyszer volt nyitva, így neki is élmény volt, hogy be tudtunk menni. Lenyűgöző, hat emelet, és csak lőrések, és nagyon pici ablakok vannak,egy bejárat, csigalépcső a tetejéig és a tetején egy terasz szerűség, ahonnan őrködtek.














Nagyon tetszett a gyerekeknek is, és nekünk is.

Aztán még hosszú út volt vissza, Tralee-ig, és onnan még negyed óra kocsival Banna Strand. A fűvel benőtt dűnék mögött vannak kialakítva a parkolók,
és 5 percet kell gyalogolni a fűtenger közepén kanyargó ösvényen hogy az óceánhoz érjünk.



Persze a három fiú már sokkal előbb odaért, és boldogan rohangált a homokon. Lélegzetelállító látvány volt amikor kibukkant a domboldal mögül a víz. A strand gyönyörű homokos, mindkét oldalon ameddig csak elláttunk, és kék zászlós, tehát elvileg minden előírásnak megfelelő.


A tavaszi óceán látogatás után másnak képzeltem, de nyáron verőfényes napsütésben, egész mások a színei. Leterítettük a pokrócokat, aztán a fiúk rohantak fürdeni, én akkor még nem mertem belemenni, csak a szélén lépkedtem kicsit. A homok tele volt medúzákkal, mert éppen apály volt, és a kerek kis zselék ott csillogtak a homokon. 



Később rávettem magam a fürdésre én is, nem volt hideg a víz, szerintem olyan 19-20 fokos. De a bemenésre csak nehezen tudtam rászánni magam, mert a víz szélétől 4-5 méterre volt egy 5 méteres sáv ami tele volt lebegő barna moszatokkal és úszó medúzákkal, meg még amit nem is láttam esetleg. Tehát le kellett győznöm a félelmemet először, mert ugyan a Janis mondta hogy ezek ártalmatlan medúzák, meg láttam hogy sokan fürdenek és semmi bajuk, meg a vizimentők is ott voltak, de ők se szóltak senkinek ezért...de akkor is, túl kellett lépnem a gondolaton, hogy esetleg hozzám érnek.
Aztán végül csak bementem, és nem bántam meg! Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian, a fiúk beásták egymást a homokba, mi csak heverésztünk, meg sétáltunk, néha fürödtek is, meg ástak medencét, és építettek várat.








A nagyfiúk egymást dobálták a medúzákkal, amik mint egy vízzel telt zacskó puffantak rajtuk, fájhatott is, szerintem ezt nem kellett volna játszaniuk, de persze csak utólag tudtam meg. Megettük a szendvicseket, később vettünk jégkrémet, és minden nagyon jó volt. Igazi nyár, és igazi nyaralás!
Aztán Domi látott egy ráját a vízben úszni, és ettől mindhármuknak eszébe jutott Steve Irwin a krokodilvadász halála, és kiiszkoltak a vízből, nem is akart Domi már többet fürdeni. Nemsokkal utána el is indultunk haza.

Sajnos
arra nem gondoltunk, hogy ennyire leégünk...mindenki rákvörös lett, hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem gondoltam rá, hogy napvédő krémet vigyek, vagy legalább egy-egy fehér pólót mindenkinek mint régen, mikor kicsik voltak, nem is értem. Már sejtettem a haza indulásnál, hogy ebből baj lesz.

Meg is álltunk Tralee-ben gyorsan kerestünk patikát, vettem egy bepanten kenőcsöt. Sétáltunk is egy rövidet, de addigra már mindenki fáradt volt és nyűgős a leégéstől, ezért hamar elindultunk haza. Ha odafelé álltunk volna meg, jobban járunk, mert akkor egy-két órával később érünk csak a partra, és nem égünk le ennyire és még a várost is rendesen megnézhettük volna. De ez már késő bánat...
Most csak úgy hív minket Áron hogy rákuram és rákné asszonyság, no meg a két rákgyerek. :D Szegény Janisnak sem volt túl jó éjszakája. A fene gondolta hogy itt így le lehet égni, de most már mindegy, remélem valahogy kibírja Áron a holnapi napot a munkahelyén. 
Amire még jó volt a tegnapi nap, hogy hallottuk a Domit is angolul beszélni, teljesen jól ment neki. A három fiú egymással folyamatosan angolul beszélt, és nem okozott gondot Dominak sem ez. Ritkán kérdezett egy-egy szót Dénestől, és néha Dénes magyarul is ráripakodott, ha értetlen volt. De egy csomószor hozzánk is angolul beszélt, és észre sem vette, ha Áron angolul válaszolt. Ha nekem mondta, aztán hiába várt választ, egy idő után elmondta magyarul is, de nem hiszem hogy feltűnt volna neki.
Mindent összevetve nagyon jó volt a tegnapi, és még biztos megyünk, csak veszek naptejet :)