Áldott húsvétot mindenkinek!

Nagypéntek

Tegnap Nagypéntek volt, Jézust ezen a napon feszítették keresztre. Tartottunk böjtöt (nem ettünk húst), nem azért mintha kellene, de akartunk, hogy legalább valahogy megemlékezzünk Nagypéntekről. Nagyon hiányzik az Istentisztelet, minden szertartásával, énekével együtt. Azt hiszem nekem ez a legnehezebb az idegen országban élésben, hogy nincs gyülekezet, Istentisztelet. Nincs honvágyam, és mivel a családom vagy nem él, vagy nem tartjuk a kapcsolatot (a nagy részével) ezért nekem ott jó ahol a férjem, a gyerekeim vannak (csak Györki hiányzik nagyon). Mi reformátusok vagyunk, és felnőtt életemben nem sok vasárnap volt amikor nem voltam Istentiszteleten. Persze interneten minden vasárnap meghallgatjuk az egyik budapesti gyülekezet által feltöltött Istentiszteletet, de ez mégsem olyan a saját nappalimban ülve, mint a templomban. Írország katolikus ország, nagyon-nagyon, és nem szeretik a protestánsokat, nem igazán ismerik itt a kálvini tanításokat, de az anglikánokat utálják, és nekik minden protestáns gyanús. Nem sikerült elmagyarázni a gyerekeknek sem eddig vallás órán, hogy akkor ők most milyen valláshoz is tartoznak. Szóval itt Nagypénteken, zárva vannak a kocsmák, éttermek, a posta, a bankok, a boltok, kivétel a nagy szupermarketek, de az alkoholos italok vásárlása ott is tilos. Viszont a férjemnek dolgoznia kellett, csak egy órával engedték haza előbb őket mint máskor. A misére tömegek mentek tegnap este, és ma délelőtt is, és ma mindenki hozott egy kis kosárkát is magával, kíváncsi lettem volna hogy mi van benne. Azt hiszem most jóval egyszerűbb lenne az élet, ha katolikusok lennénk. Persze Limerickben, ami innen kocsival kb. 40 perc, van presbiteriánus gyülekezet, ami talán hasonló mint a mi vallásunk, de sajnos még annyira nem értünk angolul, hogy értelme lenne elmenni, meg eddig autónk sem volt. De tervben van hogy nyártól elkezdünk, havi egyszer eljárni, mert hátha értünk valamit majd, és idővel fejlődünk, és nagyon hiányzik az Úrvacsora is.

Most már megfőztem a tojásokat hagymahéjban, a sonka is főződik, nem igazi, azt itt nem találtam, csak sózott, füstölt disznóhúst, de reménykedünk, hogy legalább hasonló lesz. A süti is készülőben van, végül nem lesznek linzernyulak, a fiúk leszavazták, hanem Áron süt valami krémes nyilem-nyalomot, biztos finom lesz, és vettem egy doboz tiramisut is. Kajából nem lesz hiány még vendégeknek is jutna, de nem hiszem hogy jön valaki, hacsak a Gyöngyiék nem. Füvet is szedett már Domi nemsokára elkészítjük a fészket is.

angol

Ma este volt az utolsó angol órám, szeptemberig. Akkor majd sms-ben értesítenek a hogyan továbbról. Nagyon szomorú vagyok miatta, nagyon sokat tanultam, és kezdtem érteni némileg valamit. De most hogy nem lesznek órák, nem fogok senkivel angolul beszélni, mert egyetlen ismerősöm sincs, aki nem bevándorló. Kaptam leckét egy nagy halommal addig is,( a többiek nem kaptak) valószínűleg azért mert én januárban csatlakoztam, és szeptemberben indult a tanfolyam, ezeket meg is fogom tanulni, de utána nem tudom hogyan gyakorolhatnám a nyelvet. A legtöbb kint élő feleségnek ez a problémája, hogy nem dolgozik, nincs kapcsolata a helyiekkel, és nem fejlődik a nyelvtudása, így viszont nem tud elhelyezkedni. (Persze magyar, illetve szlovákiai magyar itt elég sok van, tehát nem vagyok egyedül, de ez pont nem segít ezen a problémán.) Nekem is ez a bajom, pedig már nagyon mennék dolgozni, hozzászoktam és szerettem is, hogy van munkám. Persze nyugisabb így az életem, de nem bánnám ha alakulna valami.

...szünet...

Erősen tart a tavaszi szünet, nehezen bírjuk, ugyanis nagyon hideg van. Ma még egy kis hó is szállingózott, de persze nem maradt meg, csak mivel a szél folyamatosan fúj ezért, hidegebbnek tűnik az idő, mint amilyen. Persze tudom én, mi ez az otthoni időhöz képest....csakhogy ott legalább lehet szánkózni, itt meg nem lehet semmit csinálni szabadtéren, mert megfagynak a kölykök. Szóval marad a számítógépes játék, a filmnézés, a tv nézés, esetleg a legózás Dominak, de Dénesnek még az sem. Unatkozás van na....ez a helyzet, és egymás piszkálása, vagy együtt rosszalkodás. A társasozáshoz is mindig csak az egyik gyereknek van kedve, a másik épp nem akar, de ketten meg nem jó.Várom a tippeket mit lehetne csinálni, bezárva a házba, szünet alatt, a hidegben :(

Áron náthája javulóban van, már egész tűrhetően érzi magát, talán húsvétra meg is gyógyul. Még nem tudom mi lesz a húsvéti program, de már neki is lesz kedve hozzá talán :)

A napokban a facebook-on régi ovis, iskolás csoportképek kapcsán, egy csomó régi ismerőssel akadtam össze, többségükről 25-30 éve nem hallottam. Nagyon érdekes volt, mert van aki mellett elmennék az utcán, de van aki alig változott. Nagyon érdekes viszont, hogy igen jelentős részük külföldön él, pedig az én korosztályom gyerekként erre még csak nem is gondolhatott, és most szét vagyunk szóródva a világban, fura...Régen mekkora kuriózum volt ha valakinek volt egy ismerőse mondjuk az USA-ból, most így van több is, de nem furcsa ez már senkinek. Azt is észre vettem, hogy az otthon élő fiuk (na jó ma már férfiak), jó része profilképnek vagy egy sportkocsit, vagy a kedvenc focicsapata logóját teszi be, így viszont nem sikerült megnéznem mi lett belőlük. Pedig jó végig nézni a profilképeket, (persze ha nem mögötte a nap, ő meg napszemüvegben áll, jó messze a fénykép készítőjétől, mert ez is elég gyakori) kiből mi lett, hol él, van e családja stb. Mert aki oviban a barátod volt, biztos hogy nem az lett belőle, amit magadban tippeltél volna, amikor néha előkerültek a fényképek és gondolkodtál, mi lehet vele.
Megtaláltam a neten a rahát receptjét, (egy erdélyi édesség) és a Gyöngyi ígérte hogy hoz nekem borkősavat Magyarországról, (itt nem találtam még meg) és akkor megcsinálom, nagyon kíváncsi vagyok milyenre sikerül.

Itt a recept, ha valakit érdekel:

A rózsavizeshez:

1,5 dl víz 

1 evőkanál zselatin

25 dkg kristálycukor

1/4 teáskanál borkősav

1 evőkanál rózsavíz

2-3 csepp piros ételfesték (elhagyható)

2 evőkanál porcukor

1 evőkanál kukoricakeményítő

A citromoshoz:

1,5 dl víz 

1 evőkanál zselatin

25 dkg kristálycukor

1/4 teáskanál borkősav

1 db citrom átszűrt leve

2-3 csepp sárga ételfesték (elhagyható)

2 evőkanál porcukor

1 evőkanál kukoricakeményítő

A zselatint a vízzel folyamatos keverés közben felforraljuk. Hozzáadjuk a kristálycukrot és addig főzzük, amíg a cukor teljesen feloldódik. Levesszük a tűzről, majd lehabozzuk. Belekeverjük a borkősavat, az ízesítőanyagot és az ételfestéket. 15 x 15 centis edénybe töltjük, majd hagyjuk, hogy 2-3 óra alatt megdermedjen. 3 centis kockákra vágjuk, végül az átszitált, kukoricakeményítővel elkevert porcukorba forgatjuk.

Tavaszi szünet

Pénteken véget ért a délelőtti angol tanfolyamom, kár mert nagyon szerettem, és ennek köszönhető, hogy ugyan még sokszor helytelenül, meg hiányosan, de már meg merek szólalni angolul. Mivel én soha ezelőtt nem tanultam angolt, (csak németet) ezért semmi, még alap tudásom sem volt, csak ami pár év számítógép, internet használattal ragad az emberre. Szóval szinte semmi. Ez a tanárnő már évek óta, nem angol anyanyelvűeket tanít, angolul, angolra. Nagyon nyitott személyiség, ügyesen pantomimezik, és olyan kedvesen tud ösztönözni, hogy az ember (ld. a gátlásos, félős nyuszi mint én) észre sem veszi, hogy megszólal, sőt kommunikál angolul. Az utolsó órára vittünk sütit, valaki teát, kávét, a tanárnő hozott bögrét, kistányért kanalat, és az utolsó egy óra beszélgetéssel telt. Én is sütöttem sütit (a facebook-on keringő nyuszis receptet, ami nem lett annyira szép mint ott de, azért finom)

 és úgy alakult hogy az utolsó fél órában csak a tanárnő és én tudtam maradni, és tényleg beszélgettünk. Ő is mesélt az életéről, magáról és én is, nagy élmény volt, mert én most először beszélgettem valakivel angolul, és igaz kellett a szótárt néha használni, de azért mégis. Most úgy érzem ha nap mint nap angolul kéne beszélnem, és muszáj lenne, akkor viszonylag hamar elfogadható szinten megtanulnék angolul. Szóval kár hogy vége, és nem vigasztal, hogy szeptembertől folytatódik majd, mert az még nagyon messze van, ráadásul lehet hogy addigra elhelyezkedem és akkor aligha tudok délelőtt tanfolyamra járni.

Ma elkezdődött a gyerekeknek a tavaszi szünet, két hétig tart. Csak reménykedni tudok, hogy jó idő lesz és el tudnak menni sokat a parkba focizni, mozogni, ha nem, akkor az őrületbe fognak kergetni, mert két bepörgött, energiától túl fűtött kamasz bezárva a házba két hétig - katasztrófa. Ma őrültek voltak, egymást gyúrták, húzták, hergelték, piszkálták, állandó nyüzsi, hangzavar, anyaaaa báááánt! Mindez mellé Áron náthás és ingerlékeny, de fél napig gitározott, illetve zenét hallgatott, ami mindig plusz bepörgeti őket. Most is itt birkóznak a földön, és Domi azt kiabálja JAJJ A FEJEM! a Dénes meg fölötte áll és nevet! És ma pedig már voltak a parkban.
Most szivesen elrepülnék 2 hétre egyedül valahova, vagy őket küldeném el valahova 2 hétre....Hogy fogom én ezt túl élni? Na megyek és szét csapok köztük....

A jó tanuló

Domi délután egy dolgozatot hozott haza, éppen mosogattam, amikor az orrom alá dugta, mondom neki: aha, ügyes vagy, tök jó. Számok voltak rajta és hogy 100%-os lett, gondoltam újabb matek doga, ügyes a gyerek, mondtam neki később megnézem, ha befejeztem a mosogatást. Hazaért az apja, mutatja neki is, kézbe veszi, nézegeti, ügyes vagy, mondja, Domi milyen dolgozat ez? FRANCIA! Erre már én is odakaptam a fejem - tényleg francia, na lássam csak! Erre az én szerény Domikám: igen francia dolgozat, és enyém lett a legjobb az osztályban, picit furcsának is találtam anya, hogy csak kicsit örültél az előbb.... Édes kicsikém, nem vettem észre, pedig ez a rettegett francia volt, szégyelltem is magam rendesen, aztán megölelgettem, dicsérgettem ahogy ilyenkor kell.

Áron nagyon náthás, vacakul van, lehet hogy lázas is, de nem hajlandó megmérni, mert amiről nem tudunk, az nincs is. Így is dolgozik, nem is keveset, tegnap is egy órát túlórázott, az orra olyan piros, mintha be lenne festve és panadolt meg köptetőt szed folyamatosan.
Főzés, rendrakás, után elmentem angol tanfolyamra, este negyed 10-re értem haza. Dénes még nem volt sehol....Már délután fél 6-kor elindultak Corkba, a díj átadóra, 10 óra után ért csak haza. Kapott egy oklevelet,

 és egy érmet,

amit a kocsiban hagyott és csak ma hozta haza. Nem sokat mesélt, hiába faggattam, milyen volt, ki volt ott, hogy zajlott, mit mondtak? Jó volt, de unalmas, csomóan voltak, a legtöbb szülő is ott volt, mondták a nevem, kimentem, kezet fogtam, átvettem, ennyi.
Még annyit mesélt hogy: Azt mondták az elején: vannak gyerekek akik nem szeretnek tanulni, de ti itt nem ilyenek vagytok, ekkor körül néztem- hogy kerültem én ide? Én utálok tanulni! :)  2 megyéből (Cork és Kerry) 10 college tanulói vettek részt ezen a díj kiosztón. Csak az kapott díjat aki valamelyik tantárgyból emelt szintű vizsgát tett, és arra A, vagy B betűt kapott. Dénes matekból tett emelt szintű vizsgát karácsony előtt, 84%-os lett tehát egy pont híján lett csak B.

Egy kis magyarázat az itteni értékelésről a suliban: Az én fiaim Junior Cycle-t végzik ami 3 éves, Domi 1.-s, Dénes 2.-os, 3.-ik végén záróvizsga van.  De minden negyedév végén is vizsga van, és annak az eredményeit postán elküldik. Eddig 2 vizsga volt, egy október végén, és egy karácsony előtt. Jegyek helyett itt betűket kapnak, de csak a vizsgákra, az egyéb dolgozatokra csak százalékokat. A vizsgákat 3 szinten lehet letenni: van az alap (Foundation Level) van a normál (Ordinary Level) és van az emelt szintű (Higher Level). Általában, a gyerekek a normált szokták lerakni, és csak a szorgalmas, jó tanulók teljesítik az emelt szintűt, az órákon is differenciáltan tanítanak, és csak azoknak tanítják az emeltet, akik biztos le tudnak vizsgázni belőle. De ha a tanár úgy érzi hogy ez menne, akkor ő maga szól a gyereknek, hogy van e kedve hozzá, tehát ez itt dicsőség, ha vizsgázhatsz emelt szinten. Az alap vizsgát a részképesség zavarokkal küzdőknek lehet letenni.
Az értékelésnél pedig így állapítják meg milyen betűt kapnak:
100% - 85% = A
  84% - 70% = B
  69% - 55% = C
  54% - 40% = D
  39% - 25% = E
  24% - 10% = F
   9% -   0% = NG
Persze ha harmadik végén leteszik a vizsgát utána már a következő 3 évben szigorúbban alakulnak a százalékok, mert az már az egyetemi felvételibe is bele számít majd. De erről majd csak akkor írok ha aktuális lesz :)

Séta

Gyönyörű, napsütéses hosszú hétvége van mögöttünk, sokat voltunk együtt, sétáltunk is, nagyon jó volt. Igazi felfrissülés lelkileg, már alig várom hogy szabadságon legyen Áron, és több időt tudjunk együtt tölteni egyhuzamban, sajnos nagyon régen volt ilyen már, talán 2-3 éve.

Ezen kívül a jövőbeni autónk márkájának a kitalálásáról szólt még minden, Áron ezer tesztet átolvasott, és most már teljesen bizonytalanok vagyunk, hogy mit is kéne venni, de még van pár hetünk, hogy kitaláljuk. :)

Hétvégén megsütöttem életem első kenyerét (Áron lelkesen dokumentálta) szerintem finom lett, és a család sem panaszkodott.

Ma viszont nagyon hideg volt, a tanfolyamra menet majd meg fagytam, kis jéggolyók estek, eső helyett, és pattogtak a járdán. Itthon még órákig vacogtam, és csak a meleg zuhany segített végül.
Áron náthás lett, és elég vacakul van szegény, ez már a sokadik megfázás amiből lábon, munka mellett kell kigyógyulnia, még szerencse hogy ilyen erős a szervezete.

Dénesnek holnap lesz a díjátadó Corkban, kíváncsian várjuk hogy is zajlik egy ilyen, mi fog történni.

Happy St Patrick's Day

Ma szent Patrick napja van, Írországban nemzeti ünnep, hétfőn munkaszüneti nap, tehát Magyarországon pénteken nem volt, itt hétfőn nem lesz suli. Szent Patrick az 1400-as években Írország püspöke volt, az íreket katolikus hitre térítette, a pogány szokásokat, jelképeket sikeresen beillesztette a keresztény tanok közé. A szentháromságot a legenda szerint a háromlevelű lóherével magyarázta, innen a szent Patrick napi jelkép. Március 17.-én halt meg, ezért ekkor ünneplik. Érdekes hogy Britanniában született és nevelkedett(tehát nem volt ír), mégis ő a védőszentjük, és a legnagyobb nemzeti ünnepük ez a nap.

De itt nem úgy kell ám elképzelni a nemzeti ünnepet mint nálunk!Itt nincs szomorkodás, gyertyagyújtás, koszorúzás! Olyan íresen van ez is, vidáman, lazán, beöltözve, felvonulva, kocsmázva.Délelőtt szerintem az egész város misén volt (mellettünk van a templom, látom az ablakból).
Délután pedig felvonulás volt, gyülekező a templom előtt:

 aztán onnan indult a zenekar:

 az iskolák :

a sportegyesületek :

  a cserkészek :

  a veterán autók:

 a traktorok :

 a tűzoltók:

    a legújabb kocsik,  mindenki...

Este pedig az összes étterem, pub tömve van, és senki nem szomorú, vagy szomjas :) Mennyivel másabb így ünnepelni!

Autó

Ma nagyon szép napsütésre ébredtünk, de azért még kicsit hideg van (persze a Magyarországihoz képest meleg az a 6-7 fok) de nagyon jó érzés volt a napsütötte konyhában kávézni reggel. Itt már virágoznak a nárciszok a templom kertjében, és a város tele van ültetve színes primulákkal. Nagyon vidám, és tavasz érzésem van tőle.
A fiúkat el is zavartuk délelőtt a parkba, rohangáljanak, labdázzanak, a Dénes nem is jött haza csak ebédelni, aztán egy angol fiúval mászkált. Sajnos Domi már egész délután itthon aszalódott, mert neki itt nincs barátja ezért el sem megy, és meg sem próbál valakivel összeismerkedni. Nem tudom hogyan segíthetnék neki, de így halálra fogja unni magát a nyári szünetben.

Dénes délután elment floorball-ozni Limerickbe, egy rakás lett, kettő szlovák, (az egyik apja magyar és tud is rendesen magyarul) alkotják a csapatot.Szoktak is indulni a helyi ligában, ami szeptemberben indul, addig Dénesnek is lesz ideje beletanulni. Nagyon tetszik neki és borzasztóan elfáradt, de nem bánja, menni akar ezentúl.

Mi tegnap ünnepeltünk Áronnal, ugyanis megjött a levél, hogy megkaptuk a családi pótlékot. Amikor eljöttem augusztusban Magyarországról ott lemondtam, itt pedig csak fél év itt élés után lehet megkapni, de mivel egy csomó papírt csak hosszas utánjárás után tudtunk beszerezni, ezért október végén lett beadva. Gondoltuk akkortól jár, de megkaptuk visszamenőleg szeptembertől. Ez már egy komoly összeg, amit áprilisban utalnak át nekünk, és abból bizony autó lesz! Szóval veszünk végre kocsit, házasságunk 20 éve alatt szinte mindig volt autónk, iszonyúan hiányzott. Itt busszal nem igazán lehet mozogni, mert nagyon drága, és a kiránduló helyekhez nem is megy, mert mindenkinek van kocsija úgyis. A bevásárlásról nem is beszélve, ami az én dolgom és bizony ennyi emberre hazacipelni mindent, igen megterheli a hátamat, még hátizsákkal is. Nem elhanyagolható szempont az sem hogy így Áron túlórát is tud vállalni, mert nem lesz rászorulva senkire, mert most mindig valakit meg kell kérnie, ugyanis a munkahelye a városon kívül van 5 km-re.
Ezen felbuzdulva, ma a napsütésben sétálni mentünk, megkerestük a használt autó kereskedést, és álmodoztunk, Áron az internetet is bújta mert hátha ott találjuk meg a megfelelő autót. Most van rá pár hetünk hogy tájékozódjunk, és kitaláljuk mi legyen a befutó.

A képek két napja készültek, gyönyörű szivárvány volt:

Tél

Olvasom a bama-n a híreket otthonról, hogy ítéletidő van, hogy utakat zárnak le, hogy rengeteg a karambol, és aggódok. Ahogy egy anyához illik, mert Györki azt írta Pécsről, hogy hazamegy, és azóta nem írt, és nem tudom hazaér e, és rossz az út, 2 cm jég van, és sportcipő van rajta. Ilyenkor otthon is izgultam mindig, amíg haza nem ért, de akkor ott volt Áron, aki érte mehetett, ha mondjuk hótorlasz volt Egerágnál...de most nincs, és még csak azt sem tudom, fog e írni ma egyáltalán. Milyen hülyeség...biztos minden rendben lesz, meg nagy fiú már, és tud magára vigyázni, de én ezt akkor is érzem, ha nem akarom. Ez van, és nem hiszem hogy változni fog.
Tegnap elutazott Gyöngyi, és most én viszem a fiát egy ideig suliba reggel, és én megyek érte délután, aztán velem van amíg az apja nem végez a munkában. Ez jó kis edzés nekem, ezért nem is bánom, és remélem hogy amikor már nem én viszem, addigra megjön a tavasz, és elkezdhetek futni újra, mert már eléggé eltunyultam itt a télen.
Ma be kellett mennem a suliba, aláírni a Dominak az ADHD- val kapcsolatos papírjait, és nem volt segítségem, aki fordított volna, mégis mindent értettem, pedig még sms- ben el kellett küldenem itthonról a PPSN-t is. Büszke voltam magamra! Talán tényleg meg fogok tanulni angolul.
Viszont egész biztos hogy jövőre el kell vigyük másik suliba a fiúkat, mert ez egy vacak iskola, napok óta alig van megtartva óra, mert nincs éppen tanár, és nincs helyettes sem. Domi már unja a sok lyukas órát, és Dénes is  panaszkodik ez miatt. Mondjuk ez elég furcsa, otthon nem bánták ha elmaradtak az órák.
Ma orvul lefényképeztem Áront mikor hazaért :)

Domi köténye

Tegnap este kaptunk egy SMS-t hogy megkaptuk a Medical Card-ot, egy hónapon belül postázzák. Tehát ha megérkezik, akkortól nyugodt lehetek, mert egy évig van egészség biztosításunk, ha bárki beteg lesz nem kell vagyonokat költenünk orvosra, vizitdíjra, gyógyszerre, mert ez a nagyja költséget fedezi.

Dénes nagyon unja az itthon töltött időt, még egy nap pedig. Ma már kínjában, amíg angol órán voltam elmosogatott, nagyon meghatódtam.

Iszonyúan hideg van ma is, nagyon fáztam kint, és az iskola is jól lehűlt az éjszakai mínuszok miatt. Áron is panaszkodott hogy a munkahelyén is nagyon hideg volt ma. Állítólag holnap már javul az idő, ma már legalább nem volt hóvihar. Lehet hogy bennem is bujkál a nátha, elég vacak a közérzetem.

Domi elolvasta tegnap a blogot, és közölte velem hogy őneki semmi baja nincs a sulival, csak szeretne velem lenni kettesben egy kicsit, hogy csak rá figyeljek. Hát az tényleg jó lenne, de suliba járni muszáj. Tegnap befejezte és hazahozta a legújabb munkáját Home Economics óráról egy kötényt. Ő szabta, és varrta egyedül, tanári irányítással, nagyon szép lett, büszke vagyok rá!

a kötényben:

ezek még hétvégi képek:

Hétvége

Péntek este sikerült kivételesen többet innom a kelleténél, így a szombatom a fejfájás és a regenerálódás jegyében telt. A hangulatom nem javította, hogy Áron az elektromos gitárján órákig gyakorolt, de valahogy túléltem.

Dénes viszont torokfájással és igen rekedten ébredt, de láza nem volt azóta sem. Domi csak irigykedve köszörülte a torkát, mert ő bezzeg nem beteg, pedig mennyire szeretne az lenni.

Vasárnapra Áron is vacakul érezte magát, és kezdett berekedni, Domi már sárga volt az irigységtől. Próbált hányingert, hasgörcsöket, és köhögést is színlelni, de nem annyira sikerült hitelesre az alakítása :)

Sütöttünk kenyeret, (vagyis Áron, mert ebben ő sokkal tapasztaltabb, de legközelebb én akarom csinálni) magosat, teljes kiőrlésű lisztből, és mivel nem tudok dagasztani, ezért szódabikarbónával. Nagyon finom lett, és szeretnék ezután rendszeresen sütni, mert az itteni kenyerek nekem egyáltalán nem ízlenek. Ja, meg fogyókúrázom is és így tudom mit eszek, augusztustól januárig 10 kg-t híztam, már nagyon zavart. Ezért elkezdtem diétázni és hat hét alatt már 7 kg-t leadtam, még 3kg a cél aztán csak tartani kell a súlyomat.

Ma reggel a Domi mindent bevetett hogy itthon maradhasson. Ráadásul reggel óta felváltva vagy zuhog a hó (persze vízszintesen meg össze-vissza, mert kavarja a szél) vagy süt a nap és nagyon hideg van, (bár nem marad meg a hó) szerintem 1 fok körül lehet. Szóval Domi kész volt teljesen, mert ugye Dénes meg nem mehet suliba a pénteki balhé miatt.

Ilyen volt ha éppen esett a hó:

Éppen ezért ma elballagtunk Gyöngyivel és Dénessel a Mannixba, zuhogó hóban, és erős szélben, és beszélgettünk 10 percig bűnbánó arccal erről a lüke gyerekről, aki tiszteletlen és gunyoros volt a tanárnővel. Most tehát csütörtökön mehet suliba addig itthon boldogít engem, a Domi meg görcsöt fog kapni, hogy ő nem maradhat itthon, bezzeg a Dénes igen. Ezen kívül írnia kell egy bocsánatkérő levelet a tanárnőnek, hogy szánja-bánja és többet nem fog előfordulni, hát remélem nem is, mert már nagyon unom hogy ha kezdem elhinni hogy rendes fiú, akkor mindig csinál valami marhaságot.

Gumicukor

Györki  ezt neked találtam, most csak ilyen gumicukrot tudok küldeni, de szerintem ezt te is megtudod csinálni! :)
 

Hozzávalók :

0,5 l szűrt feketeribizlilé ( vagy áfonya , lila szőlőlé , a lényeg , hogy sötétlila legyen )
0,5 l szűrt eperlé ( vagy málna , vagy cseresznyebefőtt leve a lényeg , hogy piros legyen )
0,5 l szűrt szőlőlé ( vagy must , vagy almalé a lényeg , hogy sárga legyen )
0,5 l tej + 2 ek cukor
4 csomag zselatin (25g/csomag)
esetleg cukor a levekhez , hogy édesebb legyen ( én nem tettem bele )

Elkészítés :

A gyümölcsleveket külön-külön edényben állandó kevergetés mellett felforralom 1-1 csomag zselatinnal . Lehabozom !!! Ez egy lényeges mozzanat , ha nem teszed az egész munkád kárba vész , mert a kis hólyagok gusztustalanná teszik a zselét .Külön-külön egy-egy  edénybe ( 18x18 cm ) öntöm .

Kihűtöm , majd minimum 3 órára a hűtőszekrénybe teszem dermedni , de a legjobb egész éjszakára . Amikor kiveszem 2x2 cm-es kockákra vágom .

Egy nagyobb edényben ( 25x25 cm ) szépen , óvatosan elvegyítem . 

Nem tudom , hogy ki hogyan van vele , de engem elbűvöl ez a sok csili-vili :) !

Most főzöm fel a tejet az utolsó csomag zselatinnal . Ezt is le kell habozni ! Kihűtöm ! Fontos , mert különben megolvasztja a már elkészült kockákat !!! Ráöntöm a zselé kockákra és újra beteszem a hűtőbe 3 órára , vagy egy egész éjszakára .

Amikor kiveszem kiboríom , majd fél cm-es lapokat vágok belőle , amiket aztán tetszőleges formákra szúrok ki és soha de soha nem lesz belőle két egyforma .

Tipp : ne túl nagyra vágd , a gyerekeknek a kisebbek jobban tetszenek !


(TücsökBogár konyhája blogról másolva)