újabb Mekk Elek történet

Hát újabb hihetetlen lakás felújítási történetem van. Két részből áll, az egyik már harmadik éve húzódik, mert három éve szóltunk hogy valószínűleg beázik Dénes szobája, vagy valami van mindenesetre a sarokban a plafon foltos. Valamit igazítottak a tetőn, a folt nem nőtt tovább, viszont azóta is ott díszeleg a plafonon. Szerintük nem gáz! 
Aztán két éve a Dénes ágyának az egyik lába beszakadt a padlóba, szóltunk hogy ez van, csináljanak valamit, mert a padlószőnyeg alatt szerintünk nem oké a padló. Szerintük a mi hibánk, hogy beszakadt, vitatkoztunk, nem történt semmi, az ágy lába alá deszkát raktunk, és minden maradt a régiben. Idén a szerződés megújításnál megint szóba került a szoba padlója, és végre hajlandók is voltak foglalkozni vele. Kipakoltuk a szobát, Dénes most úgy sem lakik itthon. A képen a szoba közepén jól látszik a lyuk a padlószőnyegben az ajtófélfától egyenes vonalban kb 2 cm-re.

Itt pedig a beázott sarok látható, a plafonon levő folt persze ennél sokkal rondább és nagyobb. 

Felszedték egy hete a padlószőnyeget, kiderült hogy pozdorja lapok vannak a gerendákra rögzítve, és több helyen is be van már szakadva, illetve van olyan rész ahol egy egy lap széle nincs alátámasztva, csak a levegőben lóg.

Mi lett a megoldás? Nem, nem szedték fel és cserélték le, hanem hoztak laminált padlót és rátették, ahogy volt, így egy kicsit kevésbé rossz, de azért továbbra sem mernék ugrálni rajta.

Végül is lerakták de a régi szegélyléceket nem szedték fel előtte, majd hoztak újakat, gondoltuk de jó, mégis szép lesz minden.

Hát nem jól gondoltuk, ahol a régi elállt inkább bevágták a padlót hogy odaférjen, 

aztán az új lécet a rések takarására körben letették, ahol elállt ott most másfél cm-es rés van és kész. 

Gyönyörű a szoba lehet költözni, és milyen festés, jó az úgy! 

Úgyhogy lemostuk a falakat hipós vízzel, beállítottunk egy páraelszívó gépet, hogy kiszáradjon, és berendeztük a szobát így, mert hát végül is van új padló, mit akarunk! A plafonon ugyan ott maradt a beázás foltja, de amúgy Domi boldogan birtokba vette a nagyobb szobát, ami eddig a Dénesé volt, de most már nincs rá szüksége.

A másik rész amit meg kellett csinálni, új keletű dolog, Györki egyik nap arra ébredt, hogy egy hatalmas vízfolt van a padlószőnyegen a szobájában, valamint két egymásra merőleges fal is vizesedik. Kerestük mi lehet az oka, az egyik fal a konyhával szomszédos, a másik túloldalán a szomszéd lakik. Egyik falon sincs vízvezeték cső, de még radiátor sem, megkérdeztük a szomszédot, aki a fal túloldalán lakik, nála nincs gond, és nála sincs vizesblokk azon a falon. Van viszont a falban egy kandalló, nálunk és náluk is, amit nem szabad használni, mert nem jó a kémény, ezért be van dugdosva párnával, meg mindenféle szigetelő anyaggal, ez már így volt amikor kivettük a házat. Szakember jött megnézte, szerinte a kémény miatt van, hát jó. Röpke három hónap alatt sikerült megszervezniük, hogy akkor megcsinálják a kéményt. Tegnapelőtt fel is építették az állványt, és elkezdték a javítást,

aztán bejöttek és leszigetelték a konyha felőli falat, ami fel volt ázva kicsit.

Na ez már váratlanul ért, nem értem, a másik falon van a kandalló, és ez egy belső fal, mi a fenéért szigetelték, csak újra kellett volna festeni ha kiszáradt. Azért ők szépen le is glettelték, 

Majd másnap raktak fel új szegélylécet is és ezzel el is van intézve 

Milyen festés? Szóval ennyi volt, a kéményt megcsinálták, le van zárva véglegesen egy acél lappal, és újra vakolva, elvileg vízmentes lesz a szoba. Györki szegény meg kénytelen így használni a festetlen fallal a szobát. 

Szerintük minden frankó, hiszen a fenti szoba szép új padlót kapott, ez meg vízmentes lett, hogy a padló alatt mi van és hogy festeni kéne a szobát, vagy hogy a tök fölöslegesen leszigetelt fal nincs lefestve és a szegélyléc sem az alján, az meg ne zavarjon minket. Nem hiszem el most már tényleg, hogy itt szakember már bárki lehet aki úgy gondolja, hogy alapít egy céget, és kiírja a kocsijára. Vagy mégis hogy gondolják? 

Ma itt volt az iroda munkatársa amelyiken keresztül béreljük a házat, megnézte a kész munkát. Megpróbálja elérni a tulajnál hogy legalább mi kifesthessük, és az anyagot ők állják, vagy számítsák le a bérleti díjból. Hát kíváncsi leszek...

Györkiék lakása

Györkiék kibéreltek egy házat Galwayben, közösen Anettal, és össze is akarnak költözni, amint Györki talál munkát Galwayben. A házukat amit bérelnek, még nem mutattam meg, mert amikor kivették szörnyű volt a belseje, de ígéretet kaptak, hogy felújítják nekik. Azért az elején szegény Anett így is szenvedett a körülmények miatt. Viszont ma már egy rendes, takaros kis házikó lett belőle.

Kívülről is látszik, hogy elég picike, az első képen a két ház közötti kis folyosóról van a bejárat a nappali-konyhába, és szemben a kis ablak a fürdőszobáé, a postaláda melletti ablak a konyháé. A második képen látszó ajtó belülről nincs (be van falazva) és az a hálószoba. Tehát van egy egyben nappali és konyha, van egy hálószoba ami elég nagy, alapterületre nagyobb szerintem mint a nappali-konyha. A nappaliból nyílik egy kis helység, ahol a mosógép van és némi polc is elfér, illetve innen nyílik a fürdőszoba, ami szintén pici, egy wc, egy zuhanyzó és egy mosdó csak. Kettejüknek azért elég lesz. Tartozik még hozzá egy zsebkendőnyi kertecske is, de arról nincs jó képem, itt mindjárt az ablakok alatt van amúgy.

Ezen a képen látszik a koszos, büdös és ronda régi padlószőnyeg a hálóban, és alatta a másik két kép már a felújított, laminált padlós változat, és így már otthonos és szép.

Ez az első kép még a régi padlószőnyeggel a nappali -konyha rész, aztán a második képtől az új szőnyeggel készült képek.

                                   

                                   

 Nagyjából körbe van fényképezve az egész szoba, így talán látszik milyen, és hogy vannak a bútorok egymáshoz képest. A tűzhely melletti ajtó a bejárati, a másik ajtó a fürdő előtere a mosógéppel, a fogassal, a cipős szekrénnyel és ajtóval a fürdőbe, de ezek picik és nincs róluk képem. Szerintem nagyon jó, és szép kis házikó lett belőle most, hogy a felújítás megtörtént, és a nem működő dolgokat is megcsinálták. Első közös otthonnak tökéletes lesz, és kettejüknek elég is.

Még mindig nem tudjuk, mikor fog Györki elköltözni, mert az aktív munkakeresést nem kezdte még el, de Anett benne lakik már lassan három hónapja, Györki pedig minden hétvégét, szabad napot ott tölt.

Dénes az egyetemen

Dénes 5.-én elkezdte az egyetemet, előtte napon be is költöztettük Limerickbe. Sajnos busszal nem tud bejárni, mert az első busz innen 8,30-kor indul, és nem érne be. Előtte héten már bejárt busszal, különböző ismerkedős programokra, de a sulikezdésre be kellett költözzön. Ráadásul még az új lakhelyét se tudta megszokni, mert utolsó pillanatban már csak olyan szállást tudtunk szerezni, ami ideglenes és egy- egy hetet maradhatott. Most pénteken hazajött és csak vasárnap költözhetett be végre az állandó szállására. Nyilván ez az ideglenes helyen lakás is fárasztó volt, szerencsére nem ment a tanulás rovására. Eddig tetszik neki minden, csak nagyon elfárad, mert reggel 9 órától, délután 6-ig vannak órái, csak egy rövid ebédszünettel. Most az elején nagyon feszített a tempó, meg kell tanulniuk egy programnyelvet nagyon hamar, és programozómatematikát is tanul. A hét végén vége is a modulnak és vizsgázni kell, aztán már sokkal kevesebb órája lesz mint eddig, ennél többet még nem sikerült megtudnom, sajnos csak harapófogóval tudok infót kihúzni belőle. De minden megy, egyenlőre minden érdekes, és boldog, hogy ott lehet, és egyetemista. A tanulás mellett (mármint hogy azt tanul amit akart, és nem kell más kötelező dolgokat is) az is nagyon tetszik neki, hogy ahogy ő fogalmaz nem kell vacakolni a hülyékkel. Az előző iskolában sok olyan fiúval járt együtt órákra, akiket nem érdekelt a tanulás, a továbbtanulás meg pláne nem, és ahogy lehet szabotálták az órákat. Ide azok járnak, akik itt akarnak lenni, ez érdekli őket, nincs fegyelmezetlen viselkedés, viccelődés. Ez neki jelentősen megkönnyíti a dolgát, mivel figyelemzavaros ugye, és így jóval egyszerűbb koncentrálnia. Persze jó a társaság már talált haverokat, és a lányoknál is vannak sikerei, újra randizni kezdett. (Talán nem írtam, de a hosszútávú kapcsolata az ír kislánnyal Rionnával még az érettségi előtt, valamikor tavasszal véget ért. Majdnem két évig voltak együtt, és eléggé megviselte Dénest a szakítás, és még mindig nem akar komoly kapcsolatot.) 
Megkérdezte és az egyetemre a sok ezer diák között kb 10 magyar is jár hivatalosan, de aki az ír iskolarendszeren keresztül jött, mint Dénes is az nincs külföldiként regisztrálva, tehát lehet hogy többen is vannak. De még egyikükkel sem akadt össze az első három hét alatt. Mindenesetre az egyetem bejáratán sok nyelv között, magyarul is ki van írva, hogy üdvözöljük.

Tehát eddig minden szép és jó, reméljük így is marad, kíváncsian várjuk a vizsga eredményét, és a további beszámolókat Dénestől.

10 dolog amit szeretek Írországban

Augusztus 18.-án volt az évfordulónk, hogy négy éve megérkeztünk Írországba. Ennek kapcsán átgondoltam, miért is szeretek itt élni. Persze van egy csomó más oka is, de az nem elsősorban Írországra jellemző, hanem valószínűleg egy másik nyugati országban is így lenne, meg az anyagi helyzetünk javulásával függ össze.

1. Itt soha nem vagy túl öreg semmihez

Ha 70 éves nénivel találkozol a pubban szombat éjjel, vagy a diszkóban ünnepli valaki a 60. szülinapját, esetleg csajbuli van néniknek valamelyik szórakozó helyen, senki nem lepődik meg és nem néznek furcsán. Ha a parkban ahova futni járok, öreg nénik és bácsik jönnek szembe kocogva, mp3 lejátszóval a fülükben, vagy a szabadtéri kondigépeket használják, mindennapi dolognak számít. Az hogy járókerettel elbotorkálnak az egy-két éves kocsihoz, beülnek a kormányhoz, aztán elindulnak a dolgukra, teljesen megszokott. Hogy 80 éves anyókák is divatos, élénk, színes ruhákban járnak, és bácsik szintén mai divat szerint felöltözve, szerintem szívderítő látvány. Érzem ha egyszer öreg leszek, itt akkor is jól fogom érezni magam a bőrömben.

2. Bárkivel, bármikor, bárhol, lehet váltani pár barátságos szót

Nem kell hogy ismerd, csak elég, ha egy sorban álltok a pénztárnál, amíg vártok, megbeszélitek az időjárást. Ha nézelődsz a piacon, melletted megszólal valaki, és már meg is vitathatod vele az előtettek levő árut, hogy milyen szép, friss stb. Ha útbaigazítás kell készségesen segítenek.

3. Az emberek alap természete vidám

Ha vezetés közben elbénázol valamit, mosolyogva intenek, hogy menj csak. Ha valaki a pénztártól visszaszalad valamiért és feltartja a sort, nevetve mondják hogy hát valami kimaradt. Nem zsörtölődnek feleslegesen, nem agresszívek a váratlan helyzetekben, és elnézőek ha hibázol. Mosolygó emberek vesznek körül többnyire.

4. Ami a te dolgod, az csak rád tartozik

Ha megállsz az út közepén beszélgetni, kikerülnek, nem szólnak be, nem lökdösnek, nem vágnak pofákat. Ha a gyereked hisztizik és a földön fetreng, nem látnak el kéretlen tanácsokkal, nem bámulnak, esetleg rád mosolyognak, vagy a gyerekre és mennek tovább. Ha hétköznap délben jelmezben vonulsz végig az utcán, rád mosolyognak és mennek tovább, esetleg megdicsérik, hogy milyen klasszul nézel ki. Nem mutogatnak, nem pusmognak, nem hülyéznek le a nézésükkel. Ha viccesen nézel ki akkor nevetnek és ennyi. De mégsem közömbösek, ha baj van segítőkészek, és szívesen megtesznek érted mindent, hogy segítsenek.

5. Nem furcsa ha sportolsz

Szinte mindenki sportol valamit, ha ideje engedi, ha mást nem gyors gyaloglást. Ha futsz a városban, senki utánad sem fordul, és nem ciki sport ruházatban mutatkozni, vagy izzadtan, csapzottan éppen sportolni, akkor sem gáz, ha láthatóan dagadt vagy. Ez nagyon jó érzés nekem.

6. Nem kell beengedned a lakásodba senkit, ha nem akarsz

Itt barátkozni nyilvános helyen szokás, csak nagyon ritka, hogy valakit meghívnak magukhoz. Inkább a pubban tartanak szülinapi partit vagy keresztelő utáni összejövetelt. De a találkozzunk már valamikor, is azt jelenti, hogy igyunk valahol egy teát vagy kávét.

7. Nincs szükséged státuszszimbólumokra

Az autó kiválasztásánál a praktikus szempontok számítanak, nem a szomszéd véleménye, és ez így van az egyéb dolgokkal is mint tévé, vagy óra, vagy telefon. Vagy azért veszik, mert tetszik ahogy kinéz, vagy mert olyant tud amire szükségük van. Az iskolában egyenruha van, senki nem nézi, hogy márkás e a másik ruhája, ha sulin kívül összefutnak, nincs jelentősége a ruhának. Az sem érdekes hol és mit dolgozol, ha tisztességgel megdolgozol a pénzedért. Senki, sehol, soha  nem nézte le Áront, mert húsgyári melós és nem atomfizikus.

8. Soha nincs igazán hideg tél

Ez külön kedvencem, mert utálom a havat, és a mínuszokat, itt a négy év alatt talán 10 napon esett a hó, de soha nem maradt meg, még aznap elolvadt.

9. A bizalom megvan feléd eleve, ha nem élsz vissza vele

Ha elfelejtesz valamit kifizetni küldenek emlékeztetőt, hogy elfelejtetted, nem fenyegetőznek elsőre. A pénztár az üzlet belsejében van, és az áruk között mész végig kifelé, miután fizettél. Ha visszaviszed pár hónap múlva a robotgépedet a boltba, hogy nem működik rajta az egyik gomb, nem érted miért, akkor nem gyanúsítgatnak, hogy biztos nem rendeltetésszerűen használtad, hanem elnézést kérnek, és adnak egy újat.

10. A rendőrök, a rendőrség (itt Gárda a neve) segítőkész, kedves és profi

Háromszor volt szükségünk rájuk, és kellemes meglepetés volt a hozzáállásuk. Nem éreztük, hogy áldozatként gyanúsítottak is lennénk, hanem mellettünk álltak segítettek, információval láttak el. Végül megoldották, az elkövetőt elfogták, és pár hét múlva felhívtak, hogy a tárgyaláson (ahol elég volt az írásos vallomásunk és a fényképek, nem kellett megjelennünk) milyen ítélet született. Biztonságban érezzük itt magunkat, mert tudjuk hogy számíthatunk rájuk.

Nehéz...

Nem gondolok rá napközben és néha éjjel sem, de mégis ott van minden percben bennem. Nem beszélek róla gyakran, de beszélek róla mindig ha lehet, mert bár fáj, de emlékezni kell. Nem vagyok szentimentális fajta, nem szépelgek, mégis könnyes lesz a szemem, ha meghallom Chris Rea Tell me there's a Heaven című számát. Nehéz arra gondolni amikor megtörtént, de jó gondolni rá milyen volt még velem volt, ahogy ölelt, amikor mosolygott, a kacagását ma is hallom. Próbálok nem gondolni rá mi lett volna ha... Nem ő volt az első vagy egyetlen akit elengedtem, csak a többiekkel nem ment el egy darab belőlem is. Értük is sírtam, de valahogy érte ma is...Most hogy sorban engedem el a gyerekeimet, költözik Györki, Dénes már elköltözött, Domi jövőre szintén megy, egyre többet kering a fejemben. Pedig őt már rég elengedtem, hiszem hogy fent van, jó helyen, és mégis... talán csak túl sok időm van agyalni! De lehet, hogy csak nem szabadna Chris Reát hallgatnom.

ADHD

Egyre többször előfordul velem, hogy megkeresnek ismerősök, vagy barátaim ismerősei, mert kiderült a 4-6 éves gyerekükről hogy adhd-s, és azt hallották nekem is mind a három fiam az, segítsek! Mit kéne csinálniuk, hova kéne fordulniuk, és hogy fogják ezt túl élni?
Ekkorra már túl vannak általában legalább egy olyan vizsgálaton, valamilyen szakember által, aki nevelési hibát állapított meg, és most a második helyen mondták azt bizonytalanul hogy talán adhd.
Ilyenkor először is meg szoktam nyugtatni őket, hogy nincsenek egyedül! Ezzel a problémával nagyon sok szülő él együtt, és rengeteg gyerek van aki adhd-s. 
Aztán másodszor el szoktam mondani nekik, hogy nem, nem ők tehetnek róla, hogy a gyerekük ilyen. Sok oka lehet az adhd-nak, de nem az okozza, hogy ők rossz anyák, vagy rosszul nevelték, elhanyagolták, vagy túl szerették a gyereküket. Nem az az oka hogy elváltak, együtt maradtak a hülye férjükkel, a szüleikkel élnek, vagy túl fiatalon szültek, költöztek el otthonról. Az adhd lehet genetikai, és lehet a születés körüli oxigénhiány miatt, de van hogy nem derül ki konkrétan az oka, viszont nem a szülő tehet róla! Ettől fellélegeznek, mert addigra már tele vannak bűntudattal és kudarcokkal!
Harmadszor pedig azt mondom, hogy ez nem a világvége, ezzel együtt lehet élni! Az adhd-s gyerekek ma Magyarországon SNI besorolást kapnak, ha bekerülnek az oktatásba, és ez nem véletlen! Az SNI azt jelenti: sajátos nevelési igényű, tehát másképp kell nevelni, mint egy átlagos gyereket, nem csak az óvodában és az iskolában, hanem otthon a szülőnek is. Ennek vannak technikái, ezeket meg lehet tanulni, és így élhetővé lehet tenni az addig kezelhetetlen gyerekkel a mindennapokat.
Ez után még szoktam küldeni linkeket, és felajánlom, hogy ha utána olvasott és kérdése van szívesen válaszolok. Illetve elmondom, hogy Baranya megyében ahol laktam, hol, milyen szakemberekhez, intézményekhez érdemes fordulnia, hogy kell SNI-t intézni.
Nem értem, hogyha egy gyerekről kiadnak egy diagnózist, hogy adhd-s, akkor miért nem kap mellé a szülő információt is, miért nincs egy kis füzetecske, ahogy a diabéteszről, vagy a gluténérzékenységről? Leírnák benne mi ez az egész, miért van, hol talál több információt, könyv címekkel, linkekkel, stb?
Oké hogy a kilencvenes évek elején én nem tudtam, hogy hová forduljak, és még alig hallott erről akkoriban valaki. De mostanra már eléggé sokan tudhatnak róla. A másik gondom meg, hogy én nagyon szívesen segítek annak a pár embernek aki hozzám fordul, de már négy éve nem Magyarországon élek, lassan változik a rendszer, és nem tudok majd használható információkat mondani. Itt Írországban az átlag ember többet tud az adhd-ról, mint otthon némelyik pedagógus. Valahogy fel kéne hívni erre jobban az emberek figyelmét, hogy ne csak az érintettek tudjanak róla, és ne forduljon elő olyasmi se, hogy a gyerek tanára a szülőtől hallja először, hogy adhd létezik!

Domi

Dominak ma van a 17. szülinapja, tortás képet is rakok:

                                                       

Aztán a suli kezdés előtt, megpróbálta kiszívatni a zöld festéket a hajából, de nem siketült, csak világosabb zöld lett. Ezért végül is levágtuk, hogy a lenőtt rész maradjon csak, ami viszont nem barna most, hanem szőke, a próbálkozás miatt. Vagyis most a barna, majd zöld hosszú hajú fiunk helyett van egy szőke rövid hajú 17 évesünk.