Hétvégén kirándultunk megint, méghozzá Mallow-ba mentünk a folyóhoz, de most nem a Castleparkba, hanem a túl partra, ahol még soha nem jártunk, de mindig néztük, hogy ott is van egy ösvény. Átmentünk a hídon a város közepén, és kerestünk egy parkoló helyet, aztán lejáratot a folyó partjára.
Már ott is elég szép látványban volt részünk, de aztán találtunk egy ösvény bejáratot, amin nagy bátran elindultunk a folyó mentén. Először egy rét szerűségre jutottunk rajta, aztán egyre szebb őszi erdő látszott messziről.
De amikor közel értünk, háát...mintha a Gyűrűk urából lépett volna ki az az erdő! Nem tudom a képekről mennyire jön le mert olyan sűrű, sötét volt, hogy csak vakúval lehetett fotózni. Csodálatos, meseszép helyre csöppentünk.
Egy helyen még sziklába vájt lépcsők is voltak felfelé a sziklafalon, kb 3 méter magasra fel is lehetett mászni rajta, Domi és Áron fel is mentek.
Innentől egy karban tartott ösvény van kicsi lépcsőkkel ahol kell, időnként padokkal. Elmentünk egész addig ahol szemben a másik folyóparton kacsázni szoktak a fiúk.
Sajnos addigra már annyira szemerkélt az eső, hogy jobbnak láttuk visszafordulni, de máris vissza vágyunk, szóval hamarosan Dénest is elvisszük és akkor talán tovább is eljutunk a folyópartján.
Tegnap volt a szülinapom. Nagyon sokan felköszöntöttek, mindenkinek köszönöm, nagyon jól esett hogy ennyien gondoltak rám!
A fiúk kitettek magukért, mindhárman elhalmoztak ajándékokkal, nem is emlékszem mikor kaptam ennyi mindent utoljára. Dénes és Domi négy órakor adták oda az ajándékukat, mert Dénes fél ötre ment dolgozni, és nem tudtuk Áron mikor végez. Már napok óta rejtegették, alig birták kivárni a napot, hogy odaadhassák, nagyon édesek voltak, és figyeltek rám mert azt vették amire vágytam. Dénestől kaptam egy márkás parfümöt, (ráadásul azt amit egy-két hete a drogériában vágyódva szaglásztam) nagyon tetszik, és egy új papucsot (illetve mamuszt) Domitól amit szintén nagyon szerettem volna már.
Aztán hazajött Áron, és azt mondta, hogy ő tudja mire vágyom, de ahhoz én is kellek, beültünk a kocsiba, és elvitt egy ruhaáruházba és vett nekem egy csomó ruhát, de úgy hogy mondta, mit vegyek, pl nadrág, akkor válasszak ki hármat ami tetszik és próbáljam fel, hogy melyik a befutó. Utána következő ruhadarab, cipő, kiegészitő, stb. Hát én igy még soha nem vásároltam ruhát, egész életemben a ruhavásárlás a kompromisszumokról szólt, legyen olcsó, és feleljen meg a célnak, hogy néz ki az másodlagos. Úgy éreztem magam mintha erre az időre Möszivé (aki a sógornőm és nagyon szeret ruhát vásárolni) változtam volna. Tényleg szükségem volt ezekre a ruhákra és vágytam is rájuk, mert amiket hoztam tavaly azokat már szét mostam, de hogy az is szempont lehetett, hogy nézek ki bennük, és nem számit pár euro ide vagy oda, hát ez egy plusz ajándék volt. Nem akarok dicsekedni, ezért nem irom le mi-mindent vett nekem Áron, de még mindig vigyorgok, és időről-időre el is érzékenyülök.
Annyira jó, hogy ilyen családom van.
Voltam kedd este angol tanfolyamon, elég sokan voltunk, remélem nem marad így, mert alig tudtunk haladni. Ha valaki nem ért valamit, akkor a tanárnő addig magyarázza neki amíg...és amikor mind a 13 ember nem érti akkor 13-szor egyenként, hát gyötrelmes volt na....tavaly csak 6-7-en voltunk egyszerre, és úgy lehetett haladni. Itthon is elkezdtem minden nap egy órát tanulni, nagyon szeretnék már végre beszélni és érteni angolul. Mivel úgy döntöttünk, hogy a hátralévő életünket (de a nyugdíjig biztosan)itt éljük le, nem tehetek mást mint meg KELL tanulnom a nyelvet. Nagyon szeretném, mert az én életem is sokkal egyszerűbb lenne tőle, és azért az igazi otthon vagyok érzés csak akkor jön el, ha már az utcán is értem mit beszélnek körülöttem. Nagyon vágyom már dolgozni is, de egy állásinterjút még nem tudnék jól végig beszélgetni sajnos ( ennek ellenére adtam be cv-t már virágboltba), azért reménykedek, hogy majdcsak valami összejön. És szorgalmasan tanulok angolul, ha találnék valami önkéntes munkát legalább ahol használnom kéne, gondolom gyorsabban haladnék. Na de nem panaszkodom...
Domi kapott végre segítséget a suliban a tanuláshoz, és most végre kezd megnyugodni, szerintem pár hét alatt behozza a lemaradásokat és utána nem lesz vele gond. Már csak barátokat kéne találnia...
Dénes saját bevallása szerint nem fektet elég energiát a tanulásba (ezt ma reggel vallotta be) és ez után jobban igyekszik majd. Elsősorban angolból és matekból kéne szerinte többet tanulnia. Még csak egy két dolgozatot írtak eddig, szóval én sem tudom hogy is áll a tanulmányaival, de remélem jó lesz minden, főleg hogy most már ő is rájött, hogy többet kéne tanulnia. Mert ő az iskolában a napi két lyukas órában (franciát, és ír nyelvet nem kell tanulnia) szokta megírni a leckéit, és csak néha hoz haza egy-egy tanulni valót.
Dominak csak egy lyukas órája van, mert ő tanul franciát is, és ezért gyakran 7-8 tárgyból is haza kell hoznia a leckét, szegény majd megszakad a sok könyv cipelésben, és van, hogy még vacsi után is leckét ír. Nagyon sajnálom ezért, mert hét közben alig van szabad ideje, és majd leszakad a háta, de az osztálytársainak is ennyi leckéje van, és nekik egy lyukas óra sincs és mégis bírják. Szerintem ha belejön az angolba, javulni fog a helyzet, bár ő most nagyon el van keseredve, hogy semmiből sem lesz jó jegye. Sajnos ezt most el is hitette magával, pedig ami dolgozatot eddig írtak mind jó lett, tehát nem kéne elkeserednie, de nagyon elfárad estére. Amúgy le a kalappal előtte, mert nagyon-nagyon igyekszik, és pont azért van elkeseredve, mert úgy érzi még ennyi igyekezet sem elég, de szerintem elég lesz, ha kitart, sőt egyre könnyebb lesz majd. Csak addig nehogy kétségbe essen!
Nekem pedig ma este kezdődik a nyelvtanfolyam!
Valószínűleg ti már unjátok, de mi még nem, mert szombaton megint Doneraile parkban voltunk. Hárman mentünk Dénes inkább itthon maradt pihenni az esti munkára. Nem is untatok senkit ezer fotóval, csak ezt a párat teszem ide a hangulat kedvéért.
Domiék science órán most fizikát tanulnak és az első anyagrész a nyomás volt. Nem úgy kell elképzelni mint otthon, csak egy képlet volt, és néhány szabály, mert minek megtanulni mindent ha nem ez érdekli, de azért halljon róla, hogy ilyen is van, és sok érdekes kísérlet is volt. Csakhogy az első két hétben amíg meg nem szokta, hogy megint angolul beszél egész nap, és az új iskolát, meg az új tanárokat,(nyilván a figyelemzavar sem segítette) kicsit leblokkolt az agya, és mivel otthon soha nem tanult fizikát, nem is értette miről van szó. Egyik nap elkeseredve jött haza, hogy két nap múlva témazáró dolgozat és ő nem tud semmit. Ezért elsősorban hogy megnyugodjon, lefordítottam napközben a teljes anyagot szó szerint, és szakaszonként kinyomtattam és mellétettem a tankönyvben. De ez nem lett volna elég Áron megkereste magyarul a neten, és szépen elmagyarázta neki, meg is értette, aztán átolvasták együtt a könyvet, a fordítással együtt, mert magyarul tudni kevés lett volna a dolgozatnál. Megírta a dogát, és szerinte nem sikerült rosszul, csak elfelejtette a szótárt bevinni órára ezért egy feladatot nem tudott megcsinálni, mert nem értette a kérdést. Ma kapták meg az eredményt, 65%-os lett ami C+ -nak felel meg, szerintem ez nem rossz eredmény, egy délutáni tanulással. Remélem a legközelebbinél már nem kell segítenünk. Most már jár plusz angol órára heti négyszer, és ott átnézik a leckét is, szerintem ennyi elég lesz, mert nagyon motivált, és szorgalmas, törekszik és jó akar lenni.
Tegnap egész nap itt volt a szerelő, kicserélte a bojlert, pont ugyan olyanra mint amilyen volt (tehát ez sem szigetelt), de legalább ez nem lyukas. Úgy néz ki működik, és tegnap már a saját fürdőnkben tudtunk zuhanyozni, nem kellett a gyerekekében. Mondtam a szerelőnek, hogy a nappaliban újra csöpög a víz ha fürdünk, ezért ő ötödször is átkente szilikonnal a kád szélét. Ha valami rossz és azt újabb réteggel toldozgatjuk, attól az alap koncepció nem fog megjavulni,(szerintem rövid az a vacak, ami nem engedi a kád mögé folyni a vizet), nem az a hiba, de hiába! Meguntuk , hogy mindig szóljunk, aztán valamit piszkálgat, és nem javul semmi, és Áronnak meg nem szabad hozzányúlnia, ezért megpróbálunk együtt élni a csöpögéssel, de nagyon frusztráló ez az egész! Arról nem is beszélve mit hagy maga után a szerelő, és hogy a lakás olyan pontjain is mászkál ahol semmi keresni valója nincs, meg olyan helyekre nyúl be ami a személyes tér megsértése pl, a hálószobám, vagy a mi fürdőnk, esetleg a konyhaszekrényem, és szét rúg mindent, meg felborogat. Megelégeltem! Inkább csöpögjön a víz! Többet nem is írok már erről a témáról.
Annyi minden történik, de pici apró dolgok...
Domi még mindig nagyon elfárad suli végére, és nem is mindenből tud még haladni a többiekkel, mert lemaradásai vannak tavalyról, és ezért nem szereti annyira, de remélem hamar belerázódik. Dénes egyenlőre jól teljesít a suliban, és a munkahelyén is elégedettek vele. Áron keze meggyógyult, szerencsére nem kellett injekciókra járnia, és már dolgozik. Nekem irt sms-t az angol tanárnőm hogy hamarosan kezdődik a tanfolyam, és a beiratkozás is megvolt már. Elég vacak idő van, esik az eső, és 15 fok, igazi ősz lett, vettünk is szenet és fát, és ma begyújtottunk.
A változatosság kedvéért most a bojlerral van valami gond, és szombat óta csöpög a víz a konyhában a plafonból. Holnap megint jön a kedvenc szerelőm....a tököm tele van már, biztos hogy ő szúrt el valamit a múltkor amikor leengedte, és most mit fog megint tönkre tenni? A lakáskiadó iroda embere szerint is gáz ez a szerelő, de a tulajdonos ragaszkodik hozzá, így nincs mit tenni.
Áron ma túlteljesítette a tervet sütés-főzésből. Ebédre wrap-ot készített, aztán vacsira sütött kelt tésztát darált hússal töltve, kínai gombócokat főzött fűszeres mártással, aztán este még sütött linzer szíveket. Mindezt azért, mert mondtam hogy ma még eszek mindent, aztán holnaptól diétázom, mert augusztus közepén abba hagytam a futást, amíg szabadságon volt, és most 3 kg -t le kell fogynom. Komolyan ő egy etető :-)
Én dugig ettem magam, nagyon kedves, hogy minden óhajomat teljesiti, de ha igy folytatom kicsit elmélázom és már 120 kg leszek. Szóval holnaptól diétázom, és mivel ma is zuhogott az eső, meg szinte minden nap, most nem futni fogok, hanem callanetics-ezni, télen az sokkal inkább jó ötlet, aztán ha épp jó idő lesz akkor futok is, de nem mindig fog menni. Remélem 2-3 hét elég lesz, hogy megint normális súlyom legyen.
A fiúk suliba járnak, Györki hazautazott, Áron dolgozik. Szóval egyedül vagyok délelőtt itthon, igazán felhivhatnál, már úgy hiányzol! Légyszi! :)
Múlt héten az eső miatt nem sikerült egy igazán nagyot kirándulni Doneraile Park-ban, pedig mindannyian vágytunk rá, ezért ma a ragyogó napsütésben vissza mentünk.
Csodaszép volt a természet, már kicsit sárgul itt-ott a lomb, és ősziesek a fények is, mindenhol tele szederrel az ösvények mellett.
A múltkor felállított kis vízimalom még a helyén volt és működött.
Találtunk mogyoró bokrot is, de még nem érett meg, és szelíd gesztenyét is, meg gombákat.
Domi megetetett egy japán törpe szarvast levelekkel és cserében hagyta hogy megsimogassa. Láttunk egy hattyú családot már majdnem felnőtt gyerekekkel, gyönyörködtünk bennük egy ideig, ahogy úsztak, tollászkodtak egy kisebb folyón. Domi bele is lábalt ott a vízbe, de olyan hideg volt, hogy alig bírta pár percig. Egy kócsagot is láttunk, de sajnos a madarakról nincs használható fényképem.
Legközelebb viszünk hátizsákot, és szedek tobozokat meg terméseket, hogy tudjak majd díszeket készíteni, és ha hamarosan megyünk akkor még szedret is szedhetünk akár....
Kár hogy Györkivel nem volt jó időnk, és ezt a sok szépséget nem láthatta, de talán majd legközelebb...Gyönyörű ez az ország, nagyon szeretek kirándulni itt, mert mindig más arcát fedezem fel a parknak. Ha lenne egy profi fényképező gépünk itt akár képeslapokat vagy posztereket lehetne fotózni....
