2017. június 1., csütörtök

azóta...

Rég nem írtam, tudom. A fő oka hogy március elseje óta dolgozom, ezért sokkal kevesebb a szabadidőm. A másik ok pedig, hogy már csak Domi lakik velünk, és ő sem nagyon szereti már ha róla írok. Szóval már nem igazán adhd-s blog ez és lassan családi sem, ezért vagy abba hagyom a blogot, vagy átalakítom és csak a kirándulásainkról írok, de turisztikai bloghoz meg nem megyünk eleget és nem is vagyok ebben valami jó, szóval valószínűleg időszakosan, ritkán fogok csak írni, ha épp van kedvem,vagy van miről.

Domonkos elballagott a gimiből, június 7- 20.-ig érettségizik, lehet neki drukkolni. Végül is a tanárokkal megbeszélve, arra jutottunk, hogy alapszinten érettségizik angolból, franciából, matekból és kémiából, emelt szinten pedig magyarból, történelemből és biológiából. Mivel ellinkeskedte az év elejét, ezért kémiából és matekból nem tud eleget az emelt szintű érettségihez. Így még mindig van esélye, hogy elég pontot szerez a vágyott szakra a zoológiára, de jóval kisebb mintha az eredeti terv szerint öt emelt szintű érettségije lenne. Azért reménykedünk, de persze 20 helyre lehet jelentkezni, és nagy eséllyel valahová fel fogják venni. Május 23.-a óta neki már szünet van, és dolgozik is, epret árul, ott ahol tavaly és tavaly előtt Dénes. Haza akar utazni a nyáron Magyarországra két hétre és erre gyűjti most a pénzt.

Dénes úgy döntött, nem folytatja az egyetemet, nem tetszik neki a programozás, szakot váltani meg csak úgy tudna, hogy nem kapja tovább az ösztöndíjat, mi viszont nem tudjuk kifizetni az évi 3000 eurós tandíjat. Ha betölti a 23 évet utána újra kérvényezheti az ösztöndíjat felnőttként, és ismét elkezdheti az egyetemet, most ez a terve, és hogy addig dolgozik. Limerickben más diákokkal közös házban kibérelt egy szobát a nyárra, ezt már a hétvégi kínai büfés keresetéből is fedezni tudja, és rendes egész napos munkát keres hét közben. Ha sikerül elhelyezkednie, akkor szeptembertől, kivesz valami rendesebb albérletet és megpróbál félre tenni pénzt az egyetemre. Ez egy elég jó terv, és megtanul közben felnőttként élni.

Györki és Anett továbbra is együtt élnek, és boldogok, annyira így van ez, hogy Györki eljegyezte Anettet és ha minden jól megy jövőre, vagy legkésőbb utána való évben összeházasodnak. Mi ennek nagyon örülünk.

Áron életében nincs változás, sokat dolgozik a gyárban, és jól érzi magát a bőrében.

Én a virág boltban kaptam munkát, ahol már decemberben is besegítettem és januárban pedig egy táppénzen levő dolgozót helyettesítettem. Márciustól megüresedett egy hely, és engem hívtak fel, hogy vállalom-e. Nagyon örültem neki, igaz nem teljes munka időben, csak fél állásban dolgozom, de már mindent megtanultam az itteni stílusban készíteni, csokrokat és temetésre is. Az angolom rengeteget fejlődött, telefonos rendelést még azonban nem veszek fel, de szóban már kiszolgálok, kasszázok is, illetve kiszállítani is szoktam. Még nem értek mindig mindent pontosan, de nagy vonalakban már képben vagyok, a beszédem néha még akadozó, de azért már nem makogok. A legjelentősebb változás azonban, hogy meg merek szólalni végre, nekem ez volt a legnehezebb, most már ez a gát eltűnt, hiszen nap mint nap muszáj beszélnem. Szerintem minden nap tanulok valami újat, és ha így folytatom, akkor végre hamarosan elmondhatom majd, hogy valóban tudok angolul. Rendkívül élvezem, hogy van életem, nem csak a négy fal között, és hogy egyre inkább értem amiről szó van körülöttem, és hogy hozzá is tudok szólni. Úgy érzem nyílik ki a világ körülöttem. A másik őrőmem, hogy én nagyon szerettem a munkámat otthon és most végre megint virágkötő vagyok, minden nap alkotok valami szépet, használhatom a kreativitásomat, és ez felvillanyoz. Szóval nagyon jól érzem magam mostanában.

2017. január 4., szerda

December

Tartozom a decemberrel tudom, de nagyon sűrű lett és nem volt időm írni. 
Röviden: Györki jó érzi magát az új munka helyen, és boldogok Anettal, hogy annyi külön töltött idő után végre együtt élnek. 
Dénes nem találja a helyét itthon, sokat dolgozott egész hónapban a kínaiban, de a maradék időben hiányoznak az egyetemi barátai, a szabad élet. Most el is utazott egyikükhöz az ország másik felébe Sligo megyébe (ez fenn van a sziget északi részén az óceán parton) egy farmra, csak a hét végén jön haza. 
Domi szenved, mert utálja a tanulást, és most a szünetben is tanulnia kell, hogy behozza a lemaradást. 
Én nem kaptam bejelentett munkát a virág boltban, viszont dolgoztam karácsony előtt a nagy hajtásban. Nem a virág boltban, hanem a virágkötő műhelyben, pár házzal arrébb a virág bolttól. Itt az a szokás, hogy karácsonyra csokrot adnak egymásnak, illetve a temetőbe is visznek tálakat, koszorúkat, és ez olyan hajtást eredményez, mint otthon a ballagás, vagy az anyák napja. Csak otthon én egy falusi virág boltban dolgoztam, ez meg egy kisváros, sokkal több megrendelés volt, mint otthon valaha is. Szóval két hétig dolgoztam és rengeteget. Jól meg is fizettek, mert ez szakmunka, és a műhelyben nem volt gond a kevés angolom, mert a vevőkkel nem kellett foglalkoznom, a munkát meg kézzel-lábbal is el lehet magyarázni. Nagyon élveztem, hogy végre rendesen dolgozom, nem csak takarítok, gyerekre vigyázok, mert azért ez egész más. Éreztem, hogy végre élek, kár hogy vége, szerettem...Az angolom is sokat fejlődött, hogy naponta kellett használnom, és boldogulni. Egy lengyel, egy litván és egy ír munka társam volt a műhelyben, a főnök és két másik virágkötő a boltban dolgozott, ők mind írek. A bevándorlók könnyebben megértettek, de az írek sokkal kedvesebbek voltak velem. Ha állandóan kéne mennem, szerintem pár hónap alatt menne, érzem. Volt hogy hazajöttem, a Domi kérdezett valamit magyarul, én meg angolul válaszoltam, neki nem tűnt fel, és nekem is csak akkor amikor már végig mondtam :)








Idén a karácsony és a szilveszter elég szerencsétlenűl hétvégére esett, ezért csak az utána következő hétfőket adták ki munkaszünetnek. Györkiék hazajöttek szentestére, de hétfőn már mentek is vissza, mert kedden már mindketten dolgoztak.
Áronék szerencsére még a keddet is megkapták szünetnek. Jól sikerült a karácsony este, nagy volt az öröm, mert Domi és Áron patkányokat kaptak ajándékba Györkiéktől. Még gyerek patkányok és nagyon szelídek, két lány, végül Etelka lett a neve a fekete fejűnek, és Margit a piros szeműnek. Nagyon kedvesek, egyszer sem haraptak meg senkit, és kis egyéniségek. Etelka Ároné, ő elég hiperaktív, minden érdekli, állandóan pörög, szabaduló művész, de ha letesszük a földre, akkor egyből mászik fel az ember lábán. Margit a Domié, ő lassabb, megfontoltabb, viszont nem olyan félős, ha letesszük akkor körbe jár, nézelődik. Sok örömünk van bennük.


Az ünnepek jól teltek, sokat beszélgettünk, társasoztunk, nagyjából mindenki elégedett volt az ajándékaival, rengeteget ettünk és ittunk, mindenkinek egy kicsit csömöre van.
A szilveszter csendesre sikerült, feldíszítettük a konyhát és felültöztünk viccesen, aztán kártyáztunk, először römit, de miután Dénes hazajött a munkából (mert 10-ig dolgozott a kínaiban) valami uno szerű játékot tanítottak nekünk Domival, amit römi kártyával kell játszani. Jól szórakoztunk, senki nem rúgott be, fél kettőkor pedig le is feküdtünk.



Ígérem hamarosan megírom az éves összefoglalót is.

2016. december 6., kedd

November

Tudom rég jártam erre, de annyi minden történt velem, hogy ez valahogy nem fért bele. Csak nagy vonalakban mesélek:
A festés után négy nappal minden elkezdett penészedni de nagyon durván, hiába szellőztettünk, mert 4 fokban azért túl sokáig nem lehet nyitva az ablak, de egész nap megy a páramentesítő gép is. Ezért reklamáltunk, mert nemcsak az egész ház, de a fürdő sem lemosható festékkel van kifestve tehát lemosni sem tudjuk mint eddig. Visszajött a festő, veszekedtünk egy sort, majd vízüveget kevert a festékbe és azzal kijavította azt a pár csíkot ahol a penész kijött, pár nap múlva sem száradt meg a javítás, viszont az egész festék ahogy volt, lefolyt a falról. Ekkor szóltunk az irodának, hogy ez van, és hogy ezeket a kontárokat nem engedjük be a házba még egyszer. Erre azt mondták hogy a házzal van a gond és beszélnek a tulajjal. Most itt tart a dolog, a penész meg szépen terjed a házban.

Más. Györki kapott munkát Galwayben egy sausage gyárban, kis kolbászokat kell pakolnia tálcára, meg a tálcákat dobozba, szalag mellett. Ez sokkal könnyebb munka, mint amit eddig a húsgyárban végzett, a fizetése meg annyi mint volt, szóval most elégetett vele egyenlőre. Tehát a hétvégén elköltözött Galwayba az Anettel közösen bérelt házba, most nagy a boldogság, elkezdődött a közös életük.

Más. Dénes vizsgázik a héten az egyetemen aztán véget is ér hétvégén a féléve, ezért most hazaköltözik. Legközelebb január végén kezdődik a tanulás, akkor újra beköltözik majd Limerickbe. Addig most dolgozik valamennyit a kínai büfében, ahol szokott, és ahova mindig vissza várják, mert nagyon elégedettek vele.

Más. Domi megkapta a Halloween tesztek eredményét a suliban, hát siralmas lett, most szigorítások vannak a részünkről, meg fogadkozás a részéről, reméljük lesz eredménye. Elvileg ha most belehúz, akkor még van esélye az egyetemre, ha nem, akkor pedig jövőre munkát kell keressen, ezt nyilván sem ő, sem mi nem szeretnénk. Majd meglátjuk.

Más. Egy ideig most nem jött hozzám a bébi akire vigyázni szoktam, de mától megint jön. Beadtam egy csomó önéletrajzot minden felé, voltam is interjún, de az angolom kevésnek bizonyult még mindig, viszont most annyira nem keseredtem el mint először, mert már fel voltam készülve rá. A virágboltból is hívtak, oda csütörtökön megyek, majd kiderül mi lesz, most már ezerrel keresek munkát, és nagyon szeretném ha valahol sikerülne elhelyezkednem.

Más. Áron elégedett a helyével mióta átrakták és nem olyan nehéz már a munkája, mint négy évig volt, a térde rendetlenkedett egy kicsit, de már az is javul. Mostanában elég sokat dolgoznak és csak későn jön haza, ez az oka annak is, hogy a kajás blog mostanában nem nagyon íródik, de majd ha jobban lesz ideje, megint többet főz, akkor persze írom ki a recepteket megint.

Más. Sokat kirándultunk novemberben, minden hétvégén egyszer legalább, de volt hogy kétszer is, viszont nem mentünk messze, vagy új helyekre, csak a Ballyhourára meg Doneraile parkba. Szép meleg ősz volt, viszont a tél nagyon hamar érkezett. Itt Írországban nem úgy van mint otthon, minden egy hónappal el van tolódva a természetben, tehát november már tél, viszont február már tavasz, stb. Az elmúlt hetekben, mínuszok voltak minden hajnalban, szerencsére pár napja megenyhült az idő, ennek nagyon örülök.

2016. november 3., csütörtök

festés

Hát izé, ha még egyszer valami munkát akarok kérni az itteni szakmunkásoktól lőjetek le... de tényleg! Lehet ha én festek ki szebb lenne a ház, de ha Áron csinálta volna akkor biztos! A lyukakat nem javította le, a hibákat ha le is húzta glettel, nem csiszolta le, ahol felpúposodott a festék mert ráfestett és ledobta, azt már nem javította le, csak leszedte ami leesett és ráfestett egy réteget. Arról nem is beszélve, hogy mi mindent kentek össze, de még első nap közölte velem a festő, hogy én ne takarítsak, mert majd ha végzett pénteken, ő mindent feltakarít. Hát persze és amit lekapart azt majd széthordjuk mindenfelé a házban, és majd utána duplán takaríthatok. Na de csütörtökre hozott magával még egy embert, aki szerintem konkrétan szellemi fogyatékos, mert a másik is úgy beszél hozzá, mint egy hülyéhez, és amit velem beszél az is erre utal. De legalább az a tiszteletlen, szemmel vetkőztetős fajta, még szerencse, hogy Domi végig itthon van velem.  Na de ami a lényeg, hogy be is fejezik ma a festést, ami nem nehéz, ha az ember csak tessék-lássék módon fest ugye, és eltakarodnak innen. Ma már nem beszélt a takarításról sem, amit majd ő megcsinál, és én ezt nem is bánom, csak szabaduljak tőlük. Holnapra talán rendben is lesz a ház, megyek is takarítani, mert elvileg fél óra múlva végeznek.
A festés meg csodálatos lett, szóval most kitakarítok és vissza pakolok mindent a helyére, és igyekszem nem észrevenni, mit is műveltek ezek a kontárok.

2016. november 2., szerda

Halloween

Még a festés előtt volt egy halloween party, és persze idén is beöltöztünk. Sajnos Anett nem kapott szabadnapot, ezért ők Györkivel Galwayben voltak. 





2016. november 1., kedd

már megint ....most festés

Szép napra virradtunk, ma kezdődik nálunk a festés az egész házban. Mert rákérdeztünk az irodánál, hogy akkor most mi lesz a festéssel, és a múlt hét kedden jött is egy ember, végig járta a házat, és mondta, hogy majd küldenek sms-t. Gondoltuk majd jövőre lesz valami, de pénteken jött egy sms, hogy kedden kezdik a festést. Az egész házban, egyszerre... mi meg közben benne lakunk, és szünet van az iskolában, hát nem kedvesek! Na mindegy, mi kértük a festést, most ne panaszkodjunk, miért ne lehetne novemberben festeni egy olyan országban, ahol ilyenkor folyamatosan esik az eső. Amúgy is penészesek a falak, időről-időre le kell mosni őket, hát most majd meg sem szárad a festék, és máris penészes lesz, mert a penészgátló festéknek is meg kellene előbb száradnia, mielőtt gátolni tudna. Szóval ajtó, ablak nyitva, kint 11 fok van, bent egyre hidegebb, és egyedül van a festő, magányosan dolgozik. Szerinte péntekre végez, kíváncsi leszek, meg a munka minőségére is. majd írok ha végzett.

2016. október 24., hétfő

Domi és az egyetem

Mostanában Domi továbbtanulása a fő téma nálunk, mert nem eldöntött még, hogy merre is induljon. Jó alapjai vannak, hiszen emelt szinten tanul matekot, biológiát, kémiát, történelmet, és magyarból is emelt szinten fog érettségizni. Ezzel jelentkezhet egy csomó tudományos szakra, de lehet mérnők is, és még a nyelvi szakok is szóba jöhetnének, amennyiben az adott tárgyakból jó eredményt ér el. Őt most leginkább a japán, illetve a keleti nyelvek érdeklik, de ehhez legalább 4-esre kellene érettségiznie magyarból, ami azért nem hiszem, hogy menni fog, mert 6. osztály után eljöttünk Magyarországról, tehát a szókincse nem elég nagy, a helyesírása meg katasztrófa. A történelem is érdekli, de mivel ott egy csomó esszét kell írni, és angolból nyelvtanilag nem teljesen jól beszél, illetve ír, ezért lehet, hogy az a jegye sem lesz 5-ös. Nagyon érdeklik és szereti az állatokat, és azért is kezdte elemelt szinten a biológiát, kémiát tanulni, mert állatorvos akart lenni, de oda olyan magas pontok kellenek, hogy azt őszerinte képtelen lesz megszerezni. A zoológia érdekli még, és az nem is lenne lehetetlen, de mivel neki kevés az önbizalma, attól tart az sem sikerülne. Szóval most itt ezeken tipródunk, még nem döntöttünk. Volt nyílt napokon a környező egyetemeken, ahova Dénes jár ott nincs olyan szak ami érdekelné, a Cork-i egyetemen több is van, de akkor buszoznia kell naponta két órát, és még akkor ki is kell találni, milyen szak legyen.
Nagyon nehéz, mert ha terelgetem valamerre, és később elégedetlen lesz vele, akkor rám fogja majd, hogy miattam, mert én mondtam. De ha nem avatkozom be és rosszul dönt, akkor meg majd azt mondhatja, hogy te felnőtt voltál, miért nem segítettél dönteni, jobban átláttad mint én. Szóval még nem tudom mi legyen, mert Dénesnél sokkal egyszerűbb volt, ő 19 éves volt, és tudta mit akar, Domi csak 17 éves és olyan határozatlan.