Bútorok

Ma Dublinban voltunk, de nem turistáskodni családilag, hanem Gyöngyit és a kisfiát vittük a repülőtérre. Ha már ott voltunk gondoltuk bemegyünk az IKEA-ba, a honlapjukon láttam íróasztalt olcsón, meg kinéztem egy-két apróságot. Sikerült olyan jóképű kis íróasztalokat találnunk akciósan csak ma, féláron, hogy hármat tudtunk venni. Így most a Dominak is, a Dénesnek is és a nappaliban a számítógép alatt is egyforma asztal van. A házhoz nem tartozott egyetlen íróasztal sem, és az ideiglenesen használt valami eléggé kényelmetlenné tette a netezést. A fiúk pedig a konyhaasztalnál tanultak eddig. Mi tavaly augusztusban fejenként 20 kg holmival érkeztünk, és az főleg ruha volt, és egy kevés játék. Sok használati cikk a házhoz tartozik, és ami nem, abból egy párat eleinte kölcsön kaptunk itt élő magyaroktól, de a többségét már beszereztük. Viszont bútorokra még nem tellett, mert egy fizetésből élünk, és egy csomó tartozásunk van otthon, amire havonta jelentős összeget haza is kell utalnunk. De most eljött ez az idő is végre! Domi szobája igazán otthonos lett, van benne végre íróasztal, székkel( azt használtan vettük, de tök újnak látszik), az asztalon lámpa, asztal fölött kitűző tábla, még egy polcot is kapott, meg a legóknak egy dobozt. Még egy-két apróságot szeretnék bele de már majdnem kész van.

Dénes szobája még nincs kész mert itt van a barátja Janis (aki lett, és már 5 éve itt él, és Dénes legjobb barátja, lassan olyan lesz mint otthon az Etele volt) és ezért most bent ülnek a szobájában, és nem akar rendezkedni, tehát majd holnap. A nappaliban kicseréltük amit kellett, még a nyomtató helyét kell kialakítani, de már az is ki van találva, csak már hulla fáradtak vagyunk, de egész jó lett szerintem. Igaz fekete asztalt szerettünk volna, de az dupla árban volt, viszont lehet hogy lefestjük, még nem döntöttük el.

Miután hazaértünk, megnéztem a Magyarországi IKEA honlapját, mert kíváncsi voltam az árakra, az asztali lámpa kivételével minden olcsóbb volt itt, mint otthon lett volna, és ebben az a szörnyű, hogy itt sokkal magasabbak a fizetések, és mégis olcsóbb minden. Épp a napokban mondta egyik ismerősöm, hogy majdnem 300 ft egy kiló krumpli otthon....megdöbbentő számomra.
Jó kis nap volt, de nagyon elfáradtunk, a vásárlást is beleszámítva 8 órát voltunk úton, egy darabig most nem vágyom kocsiba ülni...
A végére két vicces fotó a fiúkról, Domi fején az egy szívószál szemüveg :)

Fényképek

Áron szétszedte a gépet,és kimentette a memória kártyát így most fel tudom tenni a múlt hétvégén készült Limerick-i képeket.

Nyavalygás

Hát az van, hogy nincs kedvem írni mostanában, mert nincs agyam hozzá, és úgysem hiányolta senki Györkin kívül. Mert ő csak a blogon keresztül része a családnak, tehát neki hiányzik. Szóval szünet van ugye, és a fiúk itthon vannak, és megy a folyamatos egymás nyektetése, és kakaskodás, meg a véletlenül pont lekevertem egy nagy pofont, de tényleg véletlenül volt anya...  Dénes direkt készakarva szemétkedik az öccsével is és velem is, aztán ha megbüntetem akkor ki van akadva rajta. Domi kezdi eltanulni hogyan kell alattomosan keresztbe tenni a bátyjának, egyre jobban megy neki, és Dénes ilyenkor ki van akadva és üti vágja. Vagy pedig nagy egyetértésben titokban rosszat csinálnak, és ha rajtakapom őket akkor együtt dühöngenek a bünti miatt. Dénes leginkább egy gonosz grincsre emlékeztet mostanában, Domi pedig annyira értetlen és szófogadatlan....  Úgy de úgy tele van a hócipőm velük, és idén nem mennek táborba, se nagynénihez, se nagymamához, se sehova....Már kitaláltam mindenfélét, olyan kreatívak vagyunk mint a csuda, és annyira sportosak, hogy majd bele halunk, de unalmas ez a nyár nekik. Már nem kicsik, hogy könnyű lenne lekötni őket egy kis alkotással, némi mozgással ugye. És még csak június vége van, fogalmam sincs mit kéne kitalálnom nekik, jöhetne egy jó tündér és elvihetné egy hétre nyaralni őket, meg engem is :) Lelkileg eléggé rottyon vagyok, jó lenne valami biztatás.
Amúgy voltunk a hét végén Limerickben, és megtudtuk hogy a vár még mindig zárva van, meg vásároltunk is pár dolgot. Fényképek nem lesznek egy darabig most, mert a Domi beledugta a memória kártyát a kártyaolvasóba, de egy másik lyukba mint amibe kellett volna, és amíg Áronnak nem lesz kedve szétszedni, addig max a telóval tudok fotózni.

Porszivó

Mostanában a napjaink elég egyhangúan telnek, ezért is nem írtam már egy ideje. Futunk rendületlenül és csináljuk a napirendet, de semmi extra, amit érdemes lenne megírni.
A Domi kosarát befejeztük, le van festve, tiszta jól néz ki.

Most egy új dologba kezdünk, és pet palackokból fogunk puffokat készíteni a gyerekek szobáiba, a neten találtam ötleteket, majd meglátjuk hogy sikerül.
Vettünk végre porszívót, mert eddig csak kölcsön volt nálunk, de vissza kellett adni, szóval megvettük. Érdekes érzéseket keltett bennem ez a vásárlás, mert valahogy ezzel lett végleges bennem az ideköltözésünk. Nem értem hogy miért, mert az autó vagy a tv többe került, és azokat sem lehet hazavinni a repülőn, ha úgy döntenénk, hogy vissza költözünk. Mégis ettől a porszívótól most úgy érzem elkezdünk itt fészket rakni, mert ez a 10 hónap csak egy ilyen kivárásos, majd kell ezt vagy azt venni időszak volt, és most el kezdtük beszerezni a szükséges dolgokat. Furcsa érzés...már ez az otthonom fajta. Beruháztam egy vadiúj porszívóra, amit remélhetőleg 10 évig használni fogok (legalábbis az előzővel így volt, és ez ugyan az a márka) és ez olyan hosszútávú döntés volt. Talán azért nem éreztem eddig ezt mert mindent használtan vettünk ami nagyobb érték. Szóval fura, és nem is értem igazán, de azt érzem, hogy most már biztos hogy nem megyünk haza (nyaralni igen). Ide tartozunk, itt élünk, és jó itt, kezd minden véglegessé válni körülöttünk. Ez persze tudatosan eddig is így volt, mindent úgy alakítottunk, mindenről úgy beszéltünk, mindent úgy terveztünk, hogy már itt fogjuk leélni az életünket, esetleg majd átgondoljuk hogy a nyugdíjas éveinket hol töltjük, de addig itt élünk. Hogy mi változott? Az érzés.....mert eddig nem éreztem, csak akartam.....ez nagy különbség!  Tehát hazaérkeztem, és ez jó érzés....

Apák napja

Írországban megérkezett a szokásos nyár, ami azt jelenti, hogy őszi idő van, három napja kisebb szünetektől eltekintve esik az eső, a fűtést is újra bekapcsoltuk. Szóval a helyiek szerint itt ilyen a nyár hagyományosan, a múlt heti jó idő meg csak véletlenül ide tévedett nyár volt, de észrevette hogy nem jó helyen van, megijedt, és eliszkolt. Éppen ezért nem volt kedvünk kimenni a házból szombaton sem, ezért kirándulni se voltunk, ez egy ilyen punnyadós hétvége, próbáljuk megemészteni, hogy ilyen lesz a nyarunk, nehezen megy.

Viszont a múlt héten az egyik angol nyelvű rajzfilm csatornán Domi felfedezte hogy vasárnap apák napja lesz. Ennek megörültünk, mert már eddig is olyan igazságtalannak tűnt, hogy anyák napja van, apáké pedig nincs. A fiúk szerint (és szerintem is) nekik igazán klassz apjuk van, ezért a Domi elhatározta hogy a sünit amit készített apának adja, apák napjára, és csináljunk neki szélcsengőt, a kagylókból, csigákból amit a múlt héten szedtünk. El is terveztük milyen legyen, de végül nem tudtuk kifúrni őket sehogy, és ehhez végül Áron segítségét kellett kérnem. Addigra Domi el is rohant, így végül is úgy alakult hogy a szélcsengőt én készítettem el, tehát ezt tőlem kapta ajándékba. A Dénes rajzolt üdvözlő kártyát, és elment az összedobott pénzből megvásárolni az apának a SUPERDAD feliratú pólót, amit Domival együtt adtak oda, sőt Domi még verset is irt apának.

A Dénes még sütit is sütött erre az ünnepre. 

Hát próbáltunk egy jó fotót összehozni ide az új pólóban feszítve Áronról, de híven magához ez nem akart összejönni. Maradj nyugton, vágj normális fejet, ne ugrálj, mosolyogj!( ugye az adhd) :D ez az eredmény.

Úgyis mindig Áron fényképez, ezért róla kevés kép készül, most egy kicsit javítom az arányt.

Futunk

Már rég nem írtam róla hogy mit olvasok mostanában, ez azért van, mert van amikor csak szórakoztató könyveket olvasok, ami kikapcsol és nem hoz elő belőlem semmi különös gondolatokat, amiket meg kéne osztanom bárkivel. Most a Dűne könyveket olvasom ami 16 könyvből áll, pontosabban  már elolvastam  az első három könyvet: A Butleri Dzsihad-ot,  A gépirtó hadjáratot, és A corrini csatát. Azt hiszem ez egy sci-fi könyvsorozat, és nekem nagyon tetszik, régen könyvben olvastam belőle két részt, de nem tudtam a többi részét beszerezni akkor, most tehát nagy élvezettel olvasom Az Atreides ház című részt, és remélem hogy  még a tizenhatból hiányzó két részt is megtalálom és letudom tölteni mire sorra kerülnek.

Napok óta barkácsolunk Domival, és készített egy kis kosarat papírfonással, amihez vettünk akril festéket és holnap lefestjük, aztán a műanyag katonáit fogja tartani benne. Készült egy süni is amibe varjúhájat lehet ültetni és jópofa lesz pár hét múlva ha kitölti. Ezzel elég jól eltelnek a délelőttjeink, meg a sporttal.

A futást mind a ketten elkezdték a hét elején, letöltöttem egy edzéstervet a netről, és ha minden jól megy, hat hét alatt le tudnak futni fél órát egyben, ami kb. 6-7 km lesz az ő tempójukban, ha minden igaz, majd meglátjuk. Ezen kívűl fekvőtámaszozás és felülések vannak még a programjukban, és remélem hogy újra olyan fittek lesznek mint otthon voltak. Szerencsére ügyesek és kitartóak is egyben, és Domi étvágya ugrásszerűen javul a futós napokon, remélem így nőni is fog, mert a korához képest kicsit alacsony most. Én is futok folyamatosan április óta, heti háromszor, így most együtt megyünk ki, ez jó hatással van rájuk is, mert én még futok, amikor nekik már lejár a megszabott idő, és mivel látják hogy majd bele szakadok, de nem adom fel, ezért ők sem adják fel. Egyenlőre nagyon lassú vagyok 4x7 percet futok most éppen, némi sétával közben, ez kb. 4-4,5 km összesen. de mivel csak lassabban tudok haladni mint a fiúk ezért lehet hogy később érem el amit ők, mert az lenne az én célom is hogy fél órát le tudjak futni egyben, és aztán szeretnék gyorsulni is, mert most mint egy nyugdíjas csiga, olyan tempóban vagyok csak képes kocogni. De elszánt vagyok nem adom fel! Viszont a tornát egyenlőre felfüggesztettem, mert valahogy a futással együtt túl sok volt, és ha a fiúk itthon vannak úgysem megy, mert itt vigyorognak rajtam, miközben szenvedek. Talán szeptemberben újra kezdem....

Nyári szünet

Már két hete tart a nyári szünet, az első héten engedtem hogy csak úgy legyenek és csináljanak amit akarnak a fiúk, a másodikon meg Áron is itthon volt és ezért sokat mászkáltunk, meg minden olyan esetlegesen történt. Most tegnaptól hárman vagyunk itthon, és bevezettem egy napirendet, amihez tartjuk magunkat. Nem újdonság ez, mert eddig is minden nyáron (amíg két éve el nem helyezkedtem) volt napirendünk, csak akkor őket még nem vontam bele a tervezésbe. Amikor meg iskola van akkor nem is kérdés, nélküle nem is boldogulnának. Úgy gondolom ADHD-val élni sokkal egyszerűbb, ha van napirend, ami segít hogy ne hagyjuk kifolyni az időt a kezünk közül. Tehát reggel órára kelünk, és minden napirendet max. negyedórás csúszással igyekszünk tartani. A két nap alatt máris kevesebb a konfliktus, és kevesebbet lógtak a számítógépen, összességében kiegyensúlyozottabbak. Fél 9-kor kelés, délelőtt sportolás van, aztán valami barkácsolás vagy társas, ilyesmi, ebéd, délután filmnézés, utána mozgás a szabadban, és estefelé egy óra gépezés, vacsora, fürdés, közös családi filmnézés, aztán szabadprogram 11-ig és fekvés. Még így is sok benne a gülüzés tudom, de itt nehéz mást kitalálni, mert Dominak nincsenek barátai, és Dénes egyszer elviszi magával egy nap, de többször már nem hajlandó. Ezzel a napirenddel az én időm is jól be van osztva, de nem bánom, ha így nyugalom van.

Ma véletlenül megtudtuk, hogy a szomszéd nénink Brigitte néni, márciusban meghalt, és el is temették, szégyenlem magam, hogy nem vettük észre, illetve gyanitottam egy ideje már, hogy nem lakik senki a szomszédban, de ciki hogy ennyire nem voltunk képben....

Lindi: utálok mosogatni, és talán érted hogy miért írom, felhívhatnál már!

Dungarvan, Clones Strand

Még mindig tart nálunk a szokatlan meleg, nyári idő, 20-22 fok, ez érzésre itt olyan 28-30 foknak tűnik. Ezért mi is kedvet kaptunk egy kis strandolásra, és elmentünk le a Kelta tenger partjára Dungervan-ba.
Ha már ott voltunk megnéztük a várat ami nem nagy, de érdekes, az 1200-as években épült és régen tenger vette körül. 

Utána sétáltunk a tengerparti kisvárosban, ebben a melegben egészen mediterrán hangulata volt. 

A rakparton, és a parti sétányon elég nagy volt a szél, és éppen apály volt, ezért az öböl egy részén nem volt víz, és a hajók az iszapban álltak.

Aztán elmentünk egy pár km-el arrébb levő falú melletti homokos partra a Clones strandra. Odafelé híd vezetett át egy lagúnán ami akkor szintén csak iszap volt, de visszafelé már a dagály elöntötte. Kicsit gyalogolni kellett a parkolótól, a partig, és már messziről láttuk hogy tömeg van. Aztán végre a vízhez értünk, ez volt  Dominak az álmok netovábbja, berohant, és nem is nagyon jött ki, csak néha kicsit felmelegedni. Tényleg nagyon sokan voltak, mindenfelé strandolók, rengeteg kisgyerek a vízben is és a parton is. A két fiúnak vittünk fürdőgatyát, de Áronnak nem és ezt ő nagyon bánta is, én nem hiszem hogy jól esett volna nekem ha bele kell merülnöm, de a szélén sétálgatni jó volt a melegben. Gyűjtöttünk kagylóhéjakat és csigaházakat, a fiúk sokat fürödtek, bohóckodtak a vízben. Nagyon jól éreztük magunkat, igazi nyaralás érzésünk volt, csak estére haza kellett menni. Én csak álltam a bokáig érő vízben, néztem a végtelen vizet, és tele volt a szívem hálával, hogy ilyen jó életünk van.

Sokáig maradtunk, egészen addig amíg a dagály el nem tüntette a homokos partot, a kavicsoson már nem akartunk maradni. Fél kilencre értünk haza, hulla fáradtan, a víz és a nap kiszívta az energiánkat, de biztos hogy ide még visszamegyünk.