...még mindig semmi...

Iskola ügyben továbbra sem tudunk semmit, bár szerdán Gyöngyi odatelefonált, de az igazgató nem volt bent, és ígérték hogy szólnak neki, és ő visszahív minket, ennek ellenére nem hívott. Kicsit kezd kiborítani ez a helyzet, mert ha ők nem veszik fel, akkor el kéne kezdenem másik iskolákat is felkeresni. Jövő hét keddig várunk, mert hétfő bank holiday, és újra felhívjuk őket, aztán kicsikarjuk a választ végre.
Domi volt kirándulni Tralee Co. Kerry-ben, Aqua Dome nevű fürdőben, tetszett neki, csak rövidnek találta az ott töltött időt, és sokkal kisebb mint a Siklósi Aquapark ahol már többször járt, szerinte ez ahhoz képest piti. Nem volt gondja a nyelvel, és nem volt egyedül, mert az egyik hatodikos fiú, (aki nagyon jó tanuló, de mozgás és beszéd hibás, és ezért kiközösítik a többiek) nagyon szívesen volt Domival végig, ezért nem hiányzott annyira neki Dénes. Kicsit vicces hogy Domi végig meg volt győződve róla hogy Corkban vannak, pedig be is írták üzenőbe is, hogy hova mennek. Mikor hazajött már mi is elhittük neki, de a Dénes beszélt iskolatársakkal és ők is Trelee-ról beszéltek. :) Domi már csak ilyen.
Ma már nem volt iskola, elkezdődött a nyári szünet, az érettségi vizsgák most kezdődnek el a hatodikosoknak, meg a junior vizsgák a harmadikosoknak, de a többi évfolyamnak már szünet van. Három teljes hónapig itthon lesznek, remélem találunk elfoglaltságot nekik, és nem csak az unalomtól jobbra-balra dőlés lesz egész nap. Még nincsenek konkrét terveim, de elképzeléseim már vannak, majd meglátjuk...

...még mindig várunk...

A kivánságaim közül az egyik teljesült, Györki láza elmúlt, sokkal jobban van.
Viszont az iskola még nem telefonált, vagyis továbbra sem tudom, mi lesz a fiúkkal, de talán holnap kiderül. 
Domi ma és holnap még teszteket ír, aztán csütörtökön kirándulni mennek egy aqua parkba, amitől nagyon tart mert, nem lesz ott a Dénes, és így már ő se akarna menni, de nem engedtük meg neki. Meggyőződésem, hogy túlságosan is támaszkodik a bátyjára, ami érthető is, mert bár mindent ért, de beszélni még nem tud jól, de ha nem is próbálja, akkor soha nem fog jobban menni neki. Egyébként meg nagyon szereti a strandolás minden formáját, és ezért biztos vagyok benne, hogy jól fogja magát érezni, csak elindulni fél. 

Györkinél születtek kiscicák, ha valaki szeretne, jelezze neki.

Liscaroll

Úgy alakult, hogy szombaton nem mentünk el sehová, mert Dénes ismerősökkel Corkba ment reggel és nélküle nem akartunk. Aztán vasárnap egy másik ismerős kért segítséget Árontól, és gondoltuk hogy addig megnézzük a forma 1-et, és ha haza jött akkor elmegyünk valahova a közelbe.
Hát a forma1-et nem sikerült megnézni, mert a BBC csak este adja felvételről, az online magyar közvetítés pedig élvezhetetlenül akadozott, de annyira hogy dühömben kikapcsoltam inkább és elmentem mosogatni. Aztán mikor Áron hazaért kitaláltuk hogy menjünk el Liscaroll-ba, mert az nincs messze és van ott egy várrom, ami igaz is, meg is találtuk, csak sajnos nem lehet bemenni, de még körbejárni sem, viszont a tehenek bent legelhetnek. Csalódás volt, ezért gondoltuk hazafele megnézzük a Milford mellett levő várromot, amiről tudtuk hogy nem látogatható, de hátha körbe járható. Nos, nem volt körbejárható sem, szépen kintről az országútról lefotóztuk ha már arra jártunk, de ennyi. Nem volt éppen sikeres nap. 
Elég borongós a hangulatom, még mindig nem tudom mi lesz Dénessel, és hozzá a sorozatos kudarcok ma. Ráadásul szerda óta Györki otthon fekszik 39 fokos lázzal, és hiába hogy már a sógorom elvitte magukhoz, és gondoskodnak róla, hiába hogy kicsit már jobban van ma, azt érzem  hogy haza akarok menni! Györki, az angolul tudás hiánya miatti frusztráltság, és hogy nem tudok forma 1-et nézni, ez most így túl sok. Ritkán érzem ezt de most, ha otthon lennék ápolhatnám a fiamat én, meg tudnék küzdeni az iskolaigazgatóval, és a forma 1 már csak a hab lenne a tortán. Remélem holnapra elmúlik ez az érzés, például kiderülhetne hogy Györkinek nincs láza, és a fiúkat átvette a másik suli, és akkor magasról tennék a forma 1-re mert egyébként úgysem nézek tv-t szinte soha. Pár kép a mai napról:
Liscaroll

Milford

Várunk...

Továbbra sem tudjuk mi lesz iskola ügyben.
Elmentünk szerdán a város egyetlen secondary school-jába, beszéltünk az igazgatóval, aki nem mondott egyértelmű választ, és mi csak a jövő tanévtől kértük a felvételüket, mind a kettőjükét. Azt mondta hogy van hely az iskolában, de át kell gondolja, mert más tantárgyak is vannak mint amit eddig tanultak, néha biztatónak tűnt, néha elutasítónak, és majd telefonál pénteken, vagy a jövő héten, hogy felveszi-e.

Ezután csütörtökön elmentünk a suliba, ahol az igazgató azt kérdezte Dénestől, hogy biztos másik suliba akar-e menni, mondjuk neki, hogy most már elmentünk kérni a felvételét, ha átveszik elvisszük, ezt többször is megkérdezte, aztán hogy miért? Erre mondja Dénes hogy ő szeretett ide járni, semmivel semmi baja, de abból az iskola típusból könnyebb tovább tanulni, ezért döntöttek így a szülei. Erre elkezdte bizonygatni, hogy innen is könnyű tovább tanulni, és biztos el megy-e. Miután igennel válaszoltunk, közölte, hogy oké, akkor adja le azonnal a könyveket, ami a szekrényében van, a maradékot hozza be holnap, és az év végi teszteket már nem írhatja meg, de a Domi még levizsgázhat. (mondjuk ez is azt támasztja alá, hogy besértődött, mert különben hogy jött egyáltalán szóba Domonkos)
Mondom neki, hogy lehetetlen helyzetbe hozza így Dénest, és minket, mert nincs lezárva a tanév, hogy tudom így másik suliba elvinni, erre azt mondta, hogy ő telefonon leigazolja ha átveszik ezt a tanévet. Kérdeztem hogy de nem veszít évet, azt mondja nem. 
Ma Dénes bement, és leadta a maradék könyveket, és várjuk a telefont, és nem tudjuk mire számítsunk, mert ki vagyunk szolgáltatva az igazgatónak, hogy ő mit mond a gyerekről, és nem tűnik jó indulatúnak, inkább mint aki bosszút akar állni, mert elvisszük a gyerekeket. Ha rosszakat mond a másik sulinak, nem veszik fel esetleg, akkor még mindig elvihetjük egy másik városba, gimibe, mert otthon is 20 km-t buszozott tavaly, de azért az nem lenne ideális, és akkor még nem beszéltünk Domiról, aki a bátyjával szeretne maradni, mert ő az egyetlen biztos pont itt neki, és akit most már szintén muszáj vinni másik suliba, de másik városba semmiképp sem szeretném.
Most úgy tűnik, ha Dénes befogta volna a száját, vagy mi letagadjuk, hogy el akarjuk vinni, akkor két napra kitiltja és utána vizsgázhatott volna, és nincs ez az egész kálvária. De mivel elárulta hogy el akar menni, mennie kellett azonnal, viszont a Domi jó fiú, vele nincs baj nem tudott mit kitalálni, hogy őt is azonnal kirakja. Tudom hogy ez a rosszindulatú magyar mentalitásból kiinduló magyarázat, és el is hinném hogy itt nem így működnek a dolgok, ha nem látom az igazgató arcán a gunyoros mosolyt, és nem hallom a hanghordozást. 
Na de azért már van B tervem is, ha nem veszik fel ide akkor körül nézünk a környékbeli sulikban, és csak valahová felveszik őket, innen meg mindenképpen menni akartunk. Ez egy vacak suli, és ezt már hónapok óta tudjuk, csak sajnos év közben nagyon drága sulit váltani, és ezt friss bevándorlóként nem engedhettük meg magunknak.
Domi most jött haza, és azt mesélte, hogy amikor el akarta kérni Dénes munkáját háztartástan óráról, amiért fizettünk is, (valami hímzés szerű, amihez Dénes ragaszkodna) azt nem adta ki a tanár mert ha mégsem megy el a suliból akkor jövőre kell a záróvizsgára, és az igazgató is ott volt közben és bólogatott, és három tanár is megkérdezte ma a Domitól hogy mért nem jár iskolába a Dénes.

Én nem értem ezt az egészet egyszerűen, hogy mi történik, vagy miért, és mi jogon, ja és semmi hivatalos papírt sem kaptunk a suli elhagyásáról. Jó lenne tudni az itteni törvényeket, és hogy ebből mi vonatkozik az uniós országokból jövőkre, de annyira nem tudok angolul, és nem tudom jól értelmezni, szóval reménykedek benne hogy minden jól alakul, egyébként meg dühöngök csendben és frusztrált vagyok.
Folyt. köv. jövő héten

Dénes és az ő nagy szája

Hát ott tartunk ahol egy éve, meg két éve voltunk, Dénes a tanév végére meghülyült. Tavaly az otthoni gimiből akarták kicsapni, és háromból buktatták meg annak ellenére, hogy félévkor mindenből normális jegyei voltak, nyolcadikban pedig kilenc héttel a ballagás előtt akarták kidobni a suliból, csak akkor az SNI-s papír megvédte. Most ugyan az igazgató megdicsérte hogy milyen jól tanul, mert itt külön választják a tanulmányi eredményeket a magatartástól, de azért eltanácsolta gyakorlatilag a suliból.
Tegnap előbb jött haza negyed órával mint kellett volna, de azt mondta előbb elengedték őket, illetve beszólt az angol tanárnak, de aztán bocsánatot kért, és az igazgató vele akart valamit felsöpörtetni az ebédlőben , de ő nem volt hajlandó. Ma nagy nyugalommal ment suliba, majd felhívott, hogy be kell menjek tolmáccsal, a tegnapi miatt, mert nem engedik órára, de semmi baj.
Felhívtam Gyöngyit ráér-e, és tízkor már a suliban voltunk. Az igazgató megkérdezte el akarjuk e vinni a gyereket másik suliba, mondom igen a következő tanévre. Mert a Dénes borzasztó arrogáns és tiszteletlen velük, elsorolja a tegnap történteket, mert ez már a sokadik eset volt, ezért ma és holnap nem lehet suliban, holnap menjünk el a másik iskolába, kérdezzük meg átveszik-e, és csütörtök reggel menjünk vissza. Hiába faggattuk, kitért a válasz elől, hogy levizsgázhat-e itt. Mondom neki hogy csak jövő tanévtől akarom elvinni, de ő már arról beszél hogy csütörtökön adja le a könyveket, mert akkor minek annyit várni elvihetem rögtön. Most nem tudom mi lesz, mert ha a másik suliban kéne esetleg vizsgáznia akkor kell venni olyan egyenruhát, ami egy teljes öltözetnél olyan 250 euró költség, és mivel nem ott tanult nem lesz olyan jó a teszt eredménye sem, illetve, ha az idegen környezettől beparázik akkor meg örülhetünk ha elfogadható lesz. Mindez azért mert Dénes szemtelen, és pökhendi, és bicskanyitogató stílusa van, valamint azért mert közölte a tanárokkal, hogy őt már nem érdekli, jövőre úgysem ide fog járni.
Most hát itthon vagyunk, és lassan kezdi felfogni, hogy baj van, hiába próbáltam már ott megértetni vele, mert dühöngött, és nem is értette mi a baj, és arrogáns volt a dirivel. Lehet ha már ott felfogja mi van, nem is lenne ekkora a baj, de ezen már nem tudok változtatni. Viszont most holnapig görcsben a gyomrom, vagy inkább holnaputánig, és most már a Dénes is be van tojva, és felfogta, de ez már nem változtat azon ami van. Tehát holnap reggel megyünk a másik suliba puncsolni hogy átvegyék, mindenki drukkoljon, imádkozzon értünk!

Vizsga

Nemsokára vége az iskolaévnek, ha jól figyeltek, és jól értették a fiúk, akkor május 31.-e az utolsó tanítási nap, és egy hét múlva vizsgáznak. Illetve már el is kezdték, mert a home economics vizsga sütés-főzés része már lezajlott a múlt héten, Dénes currys csirkét készített rizzsel, és a tanár biztatta hogy szerinte vagy erős B-t kap vagy A-t, de még nem számolta ki. Domi szivacstortát készített, ami magyarul piskóta tésztának tűnik csak kerek és lekvárral és tejszínhabbal van megkenve középen, neki is azt mondta a tanár hogy ügyes volt. Mind a kettőt kóstoltam finomak lettek, biztos jó jegyet kapnak rá. Domi szerint science-ből már ezen a héten vizsgáznak, de a Dénes szerint minden vizsga jövő héten lesz, tehát majd kiderül. Domi persze már parázik, nem akar suliba menni, fél hogy megbukik, naponta biztatjuk, külön elmondjuk, hogy már nem bukhat meg, mert van két tök jó vizsgája ebben az évben, de ennek ellenére tele van szorongással. Mondjuk ennek köszönhetően viszont hazahozza a könyveket és tanul a vizsgákra, ami azért jó, és a Dénesnél sajnos ez nem tapasztalható, de remélem azért ő is jó jegyeket kap majd. Most fontos a jó bizonyítvány mert iskolát kell váltanunk és nem mindegy milyen jegyekkel megyünk oda a felvételüket kérni, de ez az iskola nem elég erős nekik, tehát mindenképpen mennünk kell. Viszont a gyenge iskolából jó jegyekkel kell érkeznünk, hogy felvegyenek az erősebb iskolába, szóval azért van tétje a dolognak, és két hét múlva kiderül, az is hogy milyen lett a bizonyítvány, és az is hogy átvették e őket a másik suliba.

Doneraile Park

Ma reggel későn keltünk, és aztán még szöszmötöltünk, meg vacakoltunk, és csak nem akart kialakulni hova is menjünk.  Aztán a gyerekek megszavazták hogy menjünk megint a Doneraile Parkba, mert ott az erdei sétautakon lehet fa kardozni. Ettünk egy laza rántottát és egy óra körül elindultunk, kb 20 km-re van tőlünk ezért fél óra alatt oda is értünk. Most egy másik úton indultunk el mint múltkor, elsétáltunk a teaházig, aztán találtunk egy olyan részt a parkban ami arborétumnak tűnt, kis táblák a fák törzsén a latin nevükkel, találtunk kettő pálmafát, bambuszt, és virágzó rododendron bokrokat, ami gyönyörű. Aztán láttunk sok őzet egy bekerített területen, amik már megszokták az embereket, és nyugodtan legelésztek, és nem zavarta őket hogy egy kerítés és egy árok túloldalán emberek sétálnak. Rengeteg kis csatorna, két mesterséges tó tavi rózsákkal, hattyúval, az út mentén időnként padok, szép kis kő hidak, hatalmas vad jácint mezők, medvehagyma virágszőnyeg, nagyon megnyugtató sétálgatni a magas fák között. Aztán beértünk az erdős részre, és a fiúk szedtek hosszú fadarabokat, és igazi koreográfiát adtak elő az imitált harchoz, angol szöveggel, de szerencsére nem durvult el, végig csak játék volt, élvezet volt nézni ahogy beleélték magukat. Fent a hegyen sajnos elég durva szél fújt és ettől kicsit hideg volt, de ahogy lejjebb jöttünk már sokkal jobb volt, az egyik bekerített legelőn az őzek mellett, vadnyulak rohangáltak szabadon, még az üregeiket is megtaláltuk a domboldalban. Három órát sétáltunk a parkban, nagyon jó volt, és alaposan elfáradtunk mindannyian. Sajnos fényképezőt nem vittünk, csak telefont, ezért a képek nem túl jó minőségűek.

Vásárlás

Ma Áronnal és Gyöngyivel elmentünk Corkba, nem turistáskodni, mert azt a gyerekekkel szeretnénk majd, hanem csak vásárolni. Az elsődleges cél az English Market volt, ami egy vásárcsarnok tulajdonképpen, és lehet venni olyan húsféléket amit máshol nem nagyon, például a magyar ember számára nélkülözhetetlen disznó csülköt és körmöt, na meg csirke zúzát. Vásároltunk mindenféle apróságot, amit amúgy Limerickben is lehet kapni szerintem, és ott sem drágább, ilyen húsokat ott nem tudom lehet e venni, de egyszer elmegyek a Milk Marketbe szombaton és megnézem, mert simán el tudom képzelni, és azért az jóval közelebb van hozzánk. Corkban most voltam először, és csak a belváros egy kis részét láttam, érdekes nagy város, tele üzletekkel, nem tudom még eldönteni tetszik e nekem, talán ha majd többször járok ott. Ami biztos hogy nagyon elfáradtam!
Jaj igen, majd el felejtettem! Györki! Ma vettünk képkeretet és a bárkát bekereteztük végre, és felkerült a kandalló fölé, köszi hogy elhoztad! Ezenkívül a nappaliba megvarrtuk az új kockás függönyöket és kispárnákat, most végre otthonos lett, nagyon szeretjük. Tele vagyok ötletekkel hogy mit fogok még megvarrni, és vettem fülbevaló kampókat is Corkban, és fogok fűzni fülbevalót gyöngyből végre, már úgy hiányzott az alkotás, egészen fellelkesültem.

Óceán part

Vasárnap délelőtt össze készültünk, ettünk egy gyors rántottát, és dél körül elindultunk az Atlanti óceán partjára Ballybunion-ba. Azért oda mert ott van a legközelebb hozzánk, de már nem egy öböl mélyén, a part.
A GPS-ről külön írhatnék egy posztot, vicces....ha be állítjuk, hogy a leggyorsabb úton menjünk, akkor főúton, és autópályán visz, de azt mi nem annyira szeretjük, mert gyönyörű az ír vidék, és az alsóbb rendű utakon sokkal jobban lehet nézelődni, a hangulata is egész más. Ha viszont beállítjuk hogy a legrövidebb úton menjünk, akkor érdemes a földutakat kiszedni, mert traktor nélkül talán mégsem olyan jól járhatók. Odafelé nagyobb utakon mentünk, nagyobb városokat is érintve, pl. Newcastle West belvárosában sikerült vasárnap fél egykor dugóba kerülni, és negyed óra alatt 1 km-t haladni, ezt nem is értem ebben az időpontban. Azért érdekes volt, mert még soha nem jártunk arra, és később az út során szélerőművek álltak a dombtetőkön az út mellett.

80 km-t autóztunk, és mire odaértünk, Domi már alig bírt magával, a kocsiból kipattant és alig hagyott időt, már futott le a partra, mint utóbb kiderült a legnehezebb útvonalon, mert arrébb kiépített rendes úton sétálhattunk volna le.

 Mire odaértünk éppen kezdődött a dagály, ezért a víz jó messze bent volt, elég sokat kellett befelé menni a homokon, de érzékelhető volt, hogy már visszafelé jön a víz. Mi Áronnal már voltunk az Adrián, de a két fiú most látta először milyen lehet egy tenger, illetve óceán. Domi már a víznél volt mire mi leértünk a homokra, futott mint egy lovacska, ugrándozott sikítozott, élmény volt látni! Utóbb már itthon azt mondta félelmetes volt, de ez ott nem látszott rajta. Elég vacak idő volt, egész úton szemerkélt az eső, a parton ugyan nem esett de irtózatosan nagy szél volt, ennek ellenére, megengedtük hogy levegye a cipőjét, feltűrtük a nadrágját (az erre a célra magunkkal hozott rövid nadrág persze a kocsiban maradt) és a szélébe bemerészkedhetett. Érdekes volt nagykabátban a hideg vízben tapicskolni, de nagyon élvezte.

Aztán amikor már az első rácsodálkozás és öröm rohangálás megvolt elindultunk felfedezni a partot. Egyik oldalon meredek sziklafal, és az aljában a víz által kimosott barlangok voltak, számomra nagyon félelmetesek, de a fiúk bementek amelyikbe csak lehetett.

Miután ezeket láttuk Domi visszastartolt a vízbe, Áron őrizte, én Dénessel sétálgattam, kagylót gyűjtöttem, és biztattam hogy vegye le ő is nyugodtan a cipőjét. Végül rászánta magát, és gondolom nem bánta meg, ő is előadott egy nagy öröm ugrálást, és utána Domival közösen pancsoltak, pedig nem volt meleg.

Mindketten meg is kóstolták, hogy tényleg sós a víz. Aztán egy jó félóra múlva visszamentünk a kocsihoz, hogy jobb híján rövidnadrágba öltöztessük át Domit az ülepéig vizes nadrágból, mert nem szerettem volna ha megfázik (de lehet hogy azért sikerült neki, majd kiderül). 
Újult erővel indultunk felfedezni a partot a másik oldalon is, először is egy  kb 500 éves kastélyromot, ami ma kilátó a partra, aztán le mentünk újra a homokra.

Elsétáltunk egy köves zátonyig, amire Áron és a fiúk ki is mentek, de egy óra múlva már körbezárta a víz és nem lehetett szárazon megközelíteni. A gyerekek nagyon élvezték, le-föl rohangásztak, mindent meg néztek, még a nagy barna moszatok is érdekesek voltak, sőt a kavicsok is.

Nagyon jó kis nap volt! Még a parton egy padon megettük a szendvicseinket, aztán elindultunk haza. A vissza út érdekesebb volt, mert alsóbb rendű utakon jöttünk végig, sokszor olyan helyeken, hogy úgy éreztük lementünk a térképről, véletlenül még egy 16. századi lakótornyot is találtunk az egyik ilyen út mentén, meg is álltunk megnézni.

Este hat után értünk haza, nagyon elfáradtunk, és kicsit átfagytunk a nagy szélben, de tök jó volt!