Hosszú hétvége volt nálunk ami azt jelenti. hogy 27.-e hétfő munkaszüneti nap volt. Kicsit furán hozták össze idén, mert ez elvileg a Halloween nap miatt van, ami viszont 31.-én pénteken lesz, tehát logikusabb lett volna ha az utána levő hétfő a munkaszünet, de akkor már vége az őszi szünetnek is a suliban, és a slussz poén amit nem is értem, hogy gondoltak, hogy Áronéknak Halloween utáni szombaton dolgozni kell. Kíváncsi leszek az írek közül bemegy-e bárki is dolgozni, szerintem nem. Szóval az említett okok miatt vasárnap volt városszerte és nálunk is a buli. Feldíszítettük a konyhát, és beöltöztünk jelmezbe, eljött a Buri a kisfiával és a Niki is. Sütöttünk tök, szellem és denevéralakú sütiket, a poharak is kaptak matricát.
Diós, mazsolás szellem, -sajtos, sós kelttészta denevér, -szalonnás, sajtos keksz tök
Kifestettük a Domi arcát, zombinak öltözött elég ijesztően nézett ki,
Dénes és Rionna kicserélték a sulis egyenruhájukat és zöldre festették a hajukat.
Györki vett egy barát csuhát és abban parádézott,
Áron pedig Lincoln a vámpírvadásznak öltözött.
Burikából szintén zombit csináltunk,
a Buri saját magát Ghoul Reaper-nek nevezte,
Niki iskolás lánynak öltözött, ez itt elég népszerű jelmez az egyenruha miatt,
és én pedig gonosz pók királynőnek.
Jó kis este volt, a végén még (Buri és a gyerekek kivételével) elmentünk a Gearys-be ahol jelmezes buli volt, sajnos akkora tömeg volt hogy lépni nem lehetett. Jelmezben kb minden tizedik ember volt csak, de nagyon örültek minden jelmezesnek, csak egyet ittunk aztán tűztünk haza, mert ez a tömeg már túlzás volt. Éjjel egykor már ágyban voltunk, nagyon jól éreztük magunkat, úgy néz ki hagyomány lesz nálunk is a halloween party, mert ez már a második volt.
Szerdán megjelent egy macska az udvarunkban, nagyon kedves, barátságos, és nagyon éhes volt. Megetettem aztán elment, pénteken megint jött, és azóta egyre több időt tölt az udvarunkban. Úgy tűnik mintha süket lenne, de legalább is nem hallana jól, és az egyik szeme is furcsán áll mintha nem látna tökéletesen vele, vagy dagadt lenne az a fele a fejének. De jókedvű, kedves, dörgölőzik, dorombol, rengeteget eszik, most reménykednek a gyerekek, hogy megmarad nálunk és nem jelentkezik megint a gazdája mint az előzőnek.
Szombaton megint kirándultunk Doneraile Parkba, olyan jól sikerült hogy négy órát mászkáltunk, és már sötét lett mire hazaértünk.
Szedtünk kétféle gombát, szürke tölcsérgombát és sereges tölcsérgombát, csalánt a csalánleveshez, egy csomó bükkmakkot amit meg fogok pirítani és úgy fogjuk elrágcsálni, és egy csomó gesztenyét. Jó fárasztó volt, de nagyon jól éreztük magunkat.
A kevés alvást és a sok utazást kipihentük már, és kirándulni vágytunk a hétvégén, ezért szombaton elmentünk Doneraile Parkba. Nem volt szép idő, szemerkélt az eső, de mi vízálló cipőben, esőkabátban, termoszban meleg teával, frissen sült pogácsával felszerelkezve érkeztünk. Györki nem akart kirándulni (mert szombat délelőtt kivételesen dolgoznia kellett) ezért Rionna jött velünk ötödiknek. Abban reménykedtünk hogy érik már a gesztenye, ezért vittünk zacskókat. Mint kiderült nem csak a gesztenye érik, találtunk egy csomó bükkmakkot,
azt ropogtatva sétáltunk be a hatalmas tiszafák alá, amik tele voltak piros bogyóval (és bár minden más része mérgező, de a bogyók nem) nagyon finom édesek voltak. Később találtunk zsenge, új hajtású csalánt, szedtünk is egy levesre valót, aztán pedig egy csomó bimbós pöfeteget, majd később nagyon sok más gombát is amiket nem szedtünk le csak fotóztunk,
de az egyik fajtából szedtünk egy csomót, mert jónak tűnt, és gondoltuk majd itthon segítséget kérünk apósomtól (aki gombaszakértő) és beazonosítjuk.
Végül a gesztenyefákhoz érve találtunk gesztenyét is, bár nem sokat mert még csak most kezdett érni, de azért ez a kevés is három tepsit megtöltött.
Kerestünk mogyorót is, de hiába van sok bokor, a sűrű aljnövényzetben nem sokat találtunk, talán egy maroknyit csak. Rionna el volt varázsolva, ő még soha nem sétált így az erdőben, hogy eszébe jutott volna, hogy onnan bármit is megegyen. Teljesen bepörgött, minden érdekelte, minden új volt neki, jó volt látni a lelkesedését. Kicsit arrébb találtunk egy kevésbé vizes padot, és elfogyasztottuk a teát és a pogácsát, aztán haza indultunk. Itthon készítettünk csalánlevest buggyantott tojással, és gombás húsos tokányt galuskával. Mint kiderült a gomba neve szürke tölcsérgomba és nagyon finom volt. A desszert sült gesztenye volt, Rionna is velünk evett és ízlett neki minden. Valószínűleg a jövő hét végén újra megyünk.
Hazaértünk tegnap, és még nem tudtuk kipihenni az utazást és a sok élményt, na meg a rohanást, mert folyamatosan úton voltunk, hogy mindenkivel találkozni tudjunk, akivel csak lehet. Nagyon fárasztó volt és nagyon sűrű, viszont nagyon jó volt végre találkozni a rég látott családdal, barátokkal, és elrendezni végleg az otthon maradt dolgainkat.
Mivel ez a blog most már egy napló is, ezért leírom hol jártunk, kivel találkoztunk, szépen időrendben. Hétfő éjfélkor szállt le a gépünk Ferihegyen,
és háromnegyed egy körül tudtunk elindulni Pécs felé, Áron öccse Pindi és az édesapja jöttek értünk, még megálltunk egy tescoban a szükséges dolgokat beszerezni és negyed négyre értünk végül Újpetrére. Mire mindent körbejártunk és valamennyire lenyugodtunk, megfürödtünk és ágyba bújtunk fél öt volt, ennek ellenére fél tízkor már kidobott minket az ágy. Ez a nagy mennyiségű alvás az út egész ideje alatt jellemző volt ránk. Amíg otthon voltunk, kölcsönkaptuk apósom autóját, hogy mozogni tudjuk, így hamarosan át is mentünk Vokányba, Áron szüleihez. Anyósom is nagyon örült nekünk, aztán nem sokára megérkezett Áron húga Csillag, és a gyerekei Boti és Előd, valamint a nővére Emese is.
A kicsik nagyon édesek, velük játszottunk, babáztunk, a felnőttekkel beszélgettünk, aztán ebéd után leszaladtunk Siklósra vásárolni. Mire visszaértünk megérkezett Pindi is a családjával, a kislányokkal Lellével és Villővel megint játék, és ajándék bontogatás, ők is nagyon aranyosak voltak.
Aztán megjött Áron másik húga Möszi a két fiával Bencével és Vincével, velük is ugyan az a program, mindenki nagyon örült nekünk.
Együtt vacsoráztunk mind, a vacsit Áron főzte, azért voltunk délután vásárolni. Jó hangulatban telt az este, a tesók borozgattak, én vezettem ezért ebből kimaradtam, éjfél után kerültünk ágyba. Másnap délelőtt Áron átvitt Palkonyára a Judithoz, vele beszélgettem amíg nem kellett mennie dolgozni, aztán elsétáltam a Möszihez és vele rohangáltam a gyerekeiért iskolába, óvodába. Közben Áron elment Siklósra elintézte a bankban, hogy végre legyen internet bankunk, aztán megvette az új alkatrészeket apósom számítógépéhez, mert már alig lehetett skypolni velük. Kicsit szerelt számítógépet aztán értem jött, és bemutattak minket egy lánynak aki szívesen lakna a két gyerekével a házunkban, amit mi sem bánnánk, mert nem jó ha üresen áll. Aztán mentünk Peterdre, mert Csillagnál ebédeltünk, utána velük kirándultunk kicsit a Peterd körüli erdőben,
majd hazafelé megálltunk Pécsdevecserben, meglátogattuk a keresztlányunkat Rékát és az apukáját Robit.
Ezen az estén a házunkban vacsoráztunk, majdnem kettesben, de aztán egyszer csak megjelent a szomszéd 7 éves kisfia Sanyika, aki szóval tartott minket vacsi alatt, nagyon jópofa volt. A csütörtök délelőtt a pakolásról szólt, átválogattam a kb ezer darab könyvünket, és a többségéről lemondtam fájó szívvel, végül három banános doboznyitól nem tudtam megválni, azokat majd kihozatjuk. Közben jött a lány megnézni a házat, és bár nincs jó állapotban, mégis nagyon örül neki, mert nincs hova mennie a gyerekeivel. Tehát lesz lakó a házunkban újra. Délután egy órára fogorvosnál kellett lennünk Kozármislenyben, és amikor végeztünk, elmentünk Pécsre vásárolni, visszafelé még egy cukrászdába is sikerült beszabadulnom, itt nálunk sajnos nincsenek olyan fajta sütik mint Magyarországon. Hazafelé Áron engem kirakott Lindi barátnőmnél,
ő pedig továbbment Vokányba a szüleihez. Pár óra múlva értem jött a Pindi, összekészültünk, és vele és a feleségével vacsorázni mentünk Siklósra, az Agóra étterembe hívtak meg minket. Finom volt a vacsi, és utána még körbe sétáltuk sötétben a várat is, nagyon szép a felújított, kivilágított vár éjszaka.
Péntek reggel összeszedtük a keresztlányunkat Lellét, az Áron keresztfiát Botit és a majdnem keresztfiunkat Vincét, és elvittük őket kirándulni Abaligetre a cseppkőbarlangba, aztán halat etettünk (meg a gyerekek is ettek egy kevés szendvicset)a tóban, majd megnéztük a denevérmúzeumot is.
Utána kocsiba ültünk és elmentünk Pécsre a Tettyei játszótérre velük, nagyon élvezte mind a három kicsi, és amikor már nagyon elfáradtak még elmentünk enni, utána szépen hazavittük őket.
Mi is nagyon jól éreztük magunkat velük, a mi gyerekeink már nagyok, és egész más ilyen kicsikkel megélni egy kirándulást, azt hiszem, ha egyszer nagyszülők leszünk, nagyon fogjuk élvezni. Este hazamentünk és vacsi után jött Áron barátja a Robi és vele beszélgettünk, iszogattunk, énekelgettünk, aztán a Feri is megérkezett később.
Olyan jól sikerült este volt, hogy csak hajnali öt óra körül sikerült lefeküdni. De nekem már délelőtt tíz órakor Kiskassán kellett lennem a fodrásznál, aztán utána egy volt munkatársammal találkoztam Ágival, aki küldött egy csomó füstölt árut a Dominak, mert tudja, hogy nagyon szereti. Domi mikor megkapta a szalonnát meg a kolbászt így örült:
Ezen a napon én vittem el az autót, Áront pedig a húga vitte át Vokányba, majd Siklósra húst venni, mert délre már vártuk Áron egyik barátját Istvánt a feleségével Anikóval, Vokányba.
Ő Írországban dolgozott és itt munkatársak voltak, és barátok lettek, de a család szétszakadva nem volt boldog, ezért végül hazaköltözött, Csongrádon laknak és csak Áron miatt autózott ilyen sokat hogy láthassa, és hogy bemutathasson minket a feleségének. Mire én is Vokányba értem ők már megérkeztek, és Áron is elkezdte a bográcsban készíteni az ételt. Hulla fáradtak voltunk már, de amíg készült az étel és Áron beszélgetett én elkezdtem az itt elraktározott dolgainkat is átválogatni, bedobozolni, aztán megérkezett Áron legidősebb bátyja Levente a kisfiával Simivel Érdről.
Evés után elmentünk Palkonyára Mösziékhez egy borkóstolóra Istvánékkal és Levivel, csak sajnos megint én voltam a sofőr, ezért én csak hallgattam a borkóstolót. Késő este kerültünk megint ágyba, és nem kellett altatódal... Vasárnap délelőtt elmentünk a régi gyülekezetünkbe Istentiszteletre és vettünk Úrvacsorát is, nagyon jó érzés volt újra ott lenni, és találkozni az ismerősökkel.
Aztán Vokányban ebédeltünk,
majd az egész nagycsalád gyerekekkel kb. tizennyolcan elmentünk fagyizni Siklósra, aztán körbe sétáltuk a várat világosban is.
Hétfő délelőtt jöttek Csillagék és átnézték a könyveket, ami kell belőle azt kiválasztották, és ami bútort kértek, elvihették. Aztán Vokányban ebédeltünk, és befejeztem a dolgaink bedobozolását, amit majd kihozatunk a futárral, végül nyolc banános doboznyi lett. Este már búcsúzkodtunk Áron testvéreitől és a gyerekeiktől, és kedd reggel háromnegyed nyolckor útra keltünk Újpetréről. Még egy búcsúzkodás Vokányban a szüleitől, aztán Pindi felvitt minket a reptérre, és délután kettőkor már a levegőben voltunk. Jó volt kicsit kettesben nyaralni Áronnal, és ez most szó szerint így volt mert 20-26 fok volt végig, itt nyáron nem volt ilyen meleg (csak a szúnyogokat hagytam volna ki)
Négy órakor landoltunk Dublinban és
este háromnegyed nyolcra értünk haza, három boldog fiú fogadott minket.
Az ő élményeik a nagy szabadságról kicsit vegyesek voltak, de mindenki él és egészséges, a ház is áll, tehát az első elutazásunkat sikerként lehet elkönyvelni, bár Domi szerint mindhármukkal elszaladt kicsit a ló, és jó hogy végre itthon vagyunk. :)
