Itt az ember elindul a pénzel, elmegy a megbeszélt helyre, megnézi, ha tetszik kifizeti, kap egy 5x10 cm nagyságú cetlit, a kocsi papírjából, és hazaviszi az autót. Aztán interneten vesz biztosítást a saját nevére (esetleg a nejének is, mint nálunk) átutalja a depositot, és rögtön kap e-mailban egy levelet, amit kinyomtathat, és azzal már vezetheti is a kocsit. Pár nap múlva érkezik levélben a biztosítótól a szerződés, amit aláírva vissza kell küldeni, és ők havonta levonják a számláról a megfelelő összeget. Aztán másfél hét múlva megérkezik egy (a magyar anyakönyvi kivonatunkhoz hasonló) papír, amin minden adat szerepel, és ez a forgalmi engedély. Ennyi tulajdonossá válni.
Majd ha az előző tulaj által befizetett adó lejár akkor arra is küldenek papírt, és ha lejár a műszaki, akkor majd gondoskodni kell arról is, viszont ezek a dátumok, valamint a biztosítás érvényességi ideje, (ami nálunk egy év) jól láthatóan kint kell legyenek a szélvédőn. De nincsenek előre nem tudható költségek mint eredetvizsgálat, meg átírási illeték, (ami mindig éppen más összeg mint amit a neten találsz) meg sorban állás az okmányirodában, hanem csak megjön a papir és kész is.
Tetszik ez a rendszer, bár tagadhatatlan, hogy kicsit több bizalom kell az eladó felé, mint otthon, ahol meggyőződésem hogy ez nem működne, mert biztos valami furfang lenne benne mindig. Itt viszont nem akarnak átvágni nagy átlagban az egyszerű emberek, meg lehet bízni bennük.
Itt a nagy áruházakban a pénztár is a bolt közepén van, és utána az áruk között sétálsz ki, még sem jellemző a lopás, pedig lenne rá lehetőség, de valahogy eszébe sem jut senkinek, és az eladók sem gyanakodnak ilyesmire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése