Ismét az ír házak, tulajdonosok és mesteremberek sorozat egy része következik. A fürdőszoba kálváriája után most a kandalló, kémény, kályha témakörben.
Az úgy kezdődött, hogy amikor ideköltöztünk, a kis-nappaliban (ami most a Györki szobája) a tulajdonos megtiltotta, hogy használjuk a kandallót, mert a kémény nem jó. Itt már gyanakodhattunk volna, de nem tettük.
Oké, semmi gond, nem fogjuk használni, azóta sem tettük, viszont a rendes kandalló a nappaliban át van alakítva és egy kályha van rá beépítve, amit nyugodtan használjunk. Így nézett ki beköltözéskor:
Oké, használtuk párszor, de mivel van kazán, inkább csak a hangulat kedvéért. Hát ha tudtuk volna, amit most már tudunk, akkor nem használtuk volna soha, mivel ezek után, minden szeles és esős napon, ami itt ugye majdnem minden téli nap, olyan büdös korom szagot nyomott vissza a lakásba, hogy nem lehetett kibírni. Aztán az is feltűnt, hogy a nagyobb esők alkalmával a kandallóból folyik ki a víz, nem sok, de azért a kormos víz mégsem szép a szőnyegen, márpedig nem maradt meg a kályha alatti kövön. Hát jó, nem használjuk többet, szóltunk a tulajnak is, de semmi sem történt. A nyári szerződés újításkor újra szóltunk, hogy ez így nem jó. Persze megnézik, jött is a tulaj apukája, lebontotta a kályhát, kiszedett két vödör kormot a kéményből, aztán vissza operálta a kályhát a helyére.
Na ekkor kicsit elcsodálkoztunk, mert kiderült, hogy a kályha úgy van a kandallóra csatlakoztatva, hogy egy vaslap eltakarja a kandalló bejáratát, de van rajta egy lyuk a kályha kéményének és aztán ez a vaslap rögzítve van és kész is. Erre gyorsan megkérdeztük nem lehetne, hogy inkább nem teszik vissza a kályhát, csak a kandalló lenne, de a tulaj azt mondta nem lehet, mert a biztosítás a házra nem kandallóval, hanem kályhával van kötve. De most már használjuk, nem lesz semmi baj vele, egy pasztával ki is tömték az egészet, hogy légmentes legyen, ami vicc, mert a padló egy nem lecsiszolt kőlap és ott nem lehet mire kenni a pasztát és akkor még a hőtágulás miatti mozgásról nem is beszéltünk. Hát jó ez van, egy ködös őszi napon eszünkbe jutott begyújtani, persze semmi nem változott, még a füstöt is visszanyomta. Már nem lepődtünk meg rajta, ezek után megint hetekig büdös, füstölő szagú volt az egész ház, pedig nem használtuk többet, és a téli viharoknál megint befolyt a víz. Szóltunk a tulajnak ismét, nem történt semmi ismét. Nyáron szerződés újításnál megint szóltunk, jó majd megnézik, jött egy ember körbejárta a házat, nem jó a kémény közölte, és ennyi. Nem használtuk persze, továbbra sem, de egyre több víz jött be, aztán valamikor májusban, a vaslap elvált a kandallótól. Ekkor Áron fogta, elhúzta a kályhát és kitakarította mögötte rendesen. A kályhát és a lapot benájlonozta és kitette az udvarra. Megszűnt végre a büdös és a befolyó vizet végre fel lehetett takarítani rögtön és rendesen, sokkal szebb volt csak a kandalló a ronda vaskályha nélkül, de be nem gyújtottunk így, mert ugye a biztosítás. Eljött a szerződésújítás ideje, elmondtuk mi történt, óriási cirkusz lett belőle, mert mi nem vihettük volna ki a kályhát, és tönkretettünk mindent és bla, bla, bla... majdnem el kellett költöznünk. Pedig a kályhának nem lett semmi baja, csak a lábai egy centi magasan rozsdásak lettek, de vállaltuk hogy felújítattjuk. Itt semmit nem csinálhatsz meg magad a házban, akkor sem ha értesz hozzá, csak szakember. De végül is Áron lekente rozsdairtóval, aztán kályhafestékkel lefújta és szebb lett mint új korában, de persze nem mondtuk meg hogy, mi csináltuk, hanem szakember. Ezzel megnyugodtak, a kályhát visszatettük a nappaliba, a vaslapot neki támasztottuk a kandallónak, és továbbra sem használtuk, de így már legalább újra ronda volt. Ők hívtak egy kémény specialistát aki végre kamerával megnézte a kéményt és kiderült, hogy meg van repedve, nem lehet így használni és nekünk volt igazunk. Telt múlt az idő, nyárból ősz lett, majd tél, és semmi nem történt, ez már a negyedik telünk ebben a házban. Így nézett ki most karácsonykor:
Aztán most január elején jött egy ember, körbejárta, ja ez ilyen akkor mégse tudja ma megcsinálni, majd jön. Oké, gondoltam újabb fél évig nem hallunk felőlük, de másnap kivonultak, leszedték a teljes kandalló elejét
kivésték a régi központi fűtés maradékát,
tettek egy béléscsövet a kéménybe,
leszigetelték alul is és a tetőn is körülötte, és betettek egy új kályhát.
Egyenesen a kéménybe kötötték be, és most így végre esély van rá, hogy nem lesz büdös és használhatjuk is. Ma este fogjuk kipróbálni. A régi kályhát meg állítsuk be a kis-nappaliba, persze nem kötik be,
mert a kémény nem jó úgysem. De hogy vajon a nappalit kifestik e ezek után?
Gondolom nem, pedig lenne mit kijavítani, de nekünk nem szabad, szóval ezzel még futunk egy kört.
Ahogy ez már szokásos itt Írországban télen, megint árvíz van sok helyen. Az év végén a Frank nevű vihar tombolt az országban, és a folyók kiléptek medrükből, főleg a tengerparti városokban a torkolatoknál volt vészes a helyzet, és persze dagálykor még rosszabb volt. Mi szerencsére elég mélyen lakunk a sziget belsejében, és folyó sincs a városunkban, ami kiönthetne, viszont Mallowban folyik a Blackwater ami nyáron inkább pataknak tűnik ilyenkor meg a fél várost elönti. Ezt mi még eddig soha nem láttuk, de most elmentünk megnézni milyen, amikor Mallowban a Lidl és a Tesco csak gyalog megközelíthető, mert a parkolójuk az ártérben van. Hát egészen lenyűgöző látni hogy ahol egyébként kocsival szoktunk járni, most leginkább csak csónakkal lehetne. Nyáron a híd alatt a szélső íveknél száraz lábbal lehet mászkálni, most meg szinte nem is látszik ki a teteje a vízből.
Tudom nem a legjobb minőségi fotó de azért a sárga ház előtt látszik a híd legmagasabb íve:
A parkban ahol a folyóparton kacsázni szoktunk, be sem lehet lépni a víztől.
Idén nem készültünk nagy bulira szilveszterkor, gondoltuk hárman leszünk Domival, ennek megfelelően mi hárman be is öltöztünk jelmezbe. Áron 90-es évek béli tinédzser lánynak, Domi swat-kommandósnak, én meg jobb ötlet híján cicalánynak.
Dénes este 10 óráig dolgozott a kínai büfében, utána gondolta hogy csatlakozik hozzánk Rionnával. Györki meg egy munkatársával készült pubozni.Hát végül nem voltunk hárman egy pillanatot sem, mert Györkiék csak 11 felé mentek el, de addigra megjöttek Dénesék, és velük jött Rionna apja is, mert Dénes meghívta, csak nekünk elfelejtette mondani.
Éjfélkor elénekeltük a magyar himnuszt, amit az írek meghatódva hallgattak, szerintük szép szokás ez, náluk nincs ilyen. Fél egykor elmentek ők is pubozni, gondoltuk lassan akkor elmegyünk aludni, de egy óra körül visszaértek Györkiék, aztán egy óra múlva Dénesék is, csak apukát elhagyták közben. Három óra elmúlt mire ágyba kerültünk, de jó hangulatú éjszaka volt, és ahhoz képest, hogy nem is akartunk bulizni, meglepően vidám is volt. Dominak a karácsonyra kapott airsoft fegyverek jegyében telt a szilveszter.
Társasozni idén nem sikerült, pedig ez már évek óta hagyomány, viszont voltak hagyományos kaják. A szokásos virslis kiflin és alkoholos gyümölcssalátán kívül, idén készítettem hideg sült húst, stefániát és majonézes krumpli salátát is.
Alig maradt belőle mutatóban valami, elsején még csináltam lencselevest, hogy a hagyományokhoz hűek legyünk.
