2013. augusztus 30., péntek

Degut pedig nem kaptunk

Tegnap miután a fiúk elmentek suliba, mi elhúztunk Limerick-be, egyrészt hogy megmutassuk Györkinek, másrészt hogy ajándékot vegyünk Domi szülinapjára. Ugyan csak vasárnap lesz, de ma volt csak időnk elmenni vásárolni.
Otthon deguink voltak, és Domi azt kért a szülinapjára. Ketrec beszerezve, alom, itató szintén, és akkor a degu....végigjártunk mindent, semmi.... telefonszámot adtak az egyik helyen, hogy ott hátha, de ott sem volt pont most, itt ez az állat eléggé kuriózum. Szóval az egész napot végig mászkáltunk hiába, végül hosszas töprengés ( csincsilla, hörcsög, tengerimalac, törpenyúl, patkány, melyik legyen?) és nem tudom hány bolt után vettünk egy mongóliai futóegeret (angol nevén: gerbil)


és éppen hazaértünk mielőtt végzett Domi a suliban. Gyorsan berendeztük a ketrecet, bele az egérke...és mivel ez egy degu ketrec....kifért a rácsok között, mert kb fele akkora csak :-(  Gondolkodás, mi legyen? Vigyük vissza, cseréljük patkányra? Vagy drótozzuk be a ketrecet? Nagy nehezen kitaláltuk, vegyünk fém szúnyoghálót, el is rohantunk a boltba, persze nem volt, mert itt nincsenek szúnyogok, de végül valami fém rácsot vettünk 2 métert, nem tudom mi lehet a neve. Addig Györki itthon őrizte az egérkét mert egy vödörben volt letakarva az olajkifröccsenést megakadályozó hálóval. Persze hogy addig tököltünk a boltban, hogy Domi itthon volt már, mire hazaértünk, és lemaradtunk a meglepődésről és az örömről. Meg azért ez nem is volt az igazi, hogy nem volt kész, mert amikor hazajöttünk még másfél órát tököltünk a ketrec elkészítésével. Még az ajtó nem az igazi, de már használható, és nem tud kiszökni. 

Nagyon kis édes, hiperaktív, nappali állat, nem büdös, kíváncsi, egész nap jön-megy, pakol a ketrecben. Telitalálat, olyan mint egy mozi, bámuljuk egész nap, és Domi is boldog vele. De nem volt egyszerű, és olcsó sem, viszont megérte. :-) A többi ünneplés természetesen vasárnap lesz.

2013. augusztus 29., csütörtök

Domi első napja


Ma volt először az új suliban, reggel nagyon izgult, alig tudott reggelizni. Dénes bemutatta az igazgatónak, és utána mélyvíz.
Csupa jó élménnyel jött haza, a tanárok és a gyerekek is kedvesek voltak vele, és van egy lengyel fiú akivel egész nap egymás mellett ültek, és segített neki eligazodni, még ebédszünetben is együtt ettek. Remélem ez a dolog jól alakul majd és összebarátkoznak. Az órákon elég jól tudott haladni a többiekkel, csak francián nem volt elég gyors, és nem tudott mindent leírni, de talán majd az is alakul, ha megszokja a tanárt. Az összbenyomása nagyon pozitív, és felvillanyozva jött haza. Istenem bárcsak így maradna...



Ez a 100. bejegyzésem, márciusban indítottam el a blogot, nem gondoltam volna hogy fél év alatt 100 bejegyzés születik. A családnak kezdtem írni híradásként, de útközben rájöttem hogy sok adhd-s szülőt is érdekel, és hogy naplónak is eléggé jól megfelel. Ezért gondolom, hogy folytatni fogom tovább, mert (sok blogon olvasom hogy rengeteg negatív kritikát kapnak, meg sok a troll) szerencsére én csak pozitív visszajelzéseket kapok, és jó néha vissza olvasni is.

2013. augusztus 28., szerda

kedd

Elvittük Györkit Mallow-ba. Mindig azt szoktuk mondani neki, hogy Mallow olyan nekünk mint Siklós volt otthon, és Limerick olyan mint Pécs, nem kinézetre, hanem ha elmegyünk a falúból a kisvárosba, vagy a nagyvárosba. :-)
Odafelé menet megálltunk Buttevant-ban az apátsági romoknál kicsit, rengeteg szeder van egy kis bekötőút szélén, vissza is megyünk a napokban szüretelni.








Aztán Mallow-ban kicsit sétáltunk a városban, majd megnéztük a kastélyromot és a parkban élő fehér szarvasokat





Utána elmentünk a Castle parkba a Blackwater folyóhoz, a kedvenc helyünkre, ahol a fiúk mindig kacsázni szoktak. Dénes sajnos már nem tudott velünk jönni, mert neki suli volt, de Domi még igen, és olyan jó melegen sütött a nap, hogy meg fürdött a folyóban és nagyon élvezte. Szerintem idén ez volt az utolsó szabadtéri strandolás, mert hajnalban már csak 8-9 fok van, és napközben sincs már hőség.




Ide a parkba lejöttek Gyöngyiék is, a két kisfiú együtt pancsolt a folyóban 




és utána elmentünk még hozzájuk egy kávéra, de 4-re haza akartunk érni, mert Dénes akkorra végzett. 
Ezek a kirándulások már arról szólnak, hogy Györki is lássa a kedvenc helyeinket és tudja miről beszélünk, ha ott jártunk. Hogy otthonról is kicsit része tudjon maradni a család életének...

2013. augusztus 27., kedd

Első benyomás

Ma Dénes megkezdte az iskolát, első napja a CBS-ben jól sikerült. Az igazgató megdicsérte hogy meglepően jól beszél egy év után angolul, és azt mondta, hogy nagy reményeket fűz Déneshez. Az osztálytársak elsőre szimpatikusak, az iskola légköre sokkal jobb mint az előzőé volt, a gyerekek itt tisztelettudóak a tanárokkal, nem szegülnek nyíltan ellenük mint a másikban, és tesióra is rendesen van megtartva. Elsőre érződik hogy ez egy komolyabb suli Dénes szerint.
Az új egyenruha, és egy nem túl lelkes diák :-)


Hétfő

Ma elmentünk és elvittük Györkit Kanturk-be a várkastélyhoz amibe beleszerettünk még a tavasszal, és ahová Áron oda varázsolta a facebookra Györkit is mellénk. Most igazán élőben is ott volt velünk, és neki is nagyon tetszett.






 A valóságos kép:
és a photoshop-olt ami még tavasszal készült:


Aztán tovább mentünk és még útközben megálltunk a Mass Rock-nál ami egy sziklás rész ahol valaki meghalt és a felesége egy oltárt és egy keresztet állítatott az emlékére. Innen csodálatos kilátás nyílik a környező dombokra és egy nagyobb síkságra.









Utána elmentünk a Glenquin toronyhoz, szerencsére nyitva találtuk, fel is mentünk. Hat emelet magas és csigalépcső van, bár egyszer már a nyáron volt szerencsénk felmenni, de sok újdonságot fedeztünk fel most is, Györki pedig rendkívül izgalmasnak találta.







 Fentről hat emelet magasból a kocsink ilyen picinek látszott



Végül innen tovább mentünk Newcastle West-be és megnéztük újra a Desmond Hall-t. Tavasszal már voltunk itt is, de most nem egy nagy turista csoport részeként láttuk, hanem csak a mi családunkat vezette végig az idegen vezető, és volt ideje kivárni, amíg Dénes fordít nagyrészt nekem, a többiek már értették amit mond csak egy két szót nem. Sok dologra csak most csodálkoztunk rá, vagy értettük meg, hogyan is volt régen.





 Dénes a tolmács:

 A földesúr és családja, rangsor szerint ültetve :)




Nagyon érdekes volt egymás után a három különböző korból származó, és különböző életmódot bemutató várat megnézni, és átgondolni az akkor élt emberek életét.
Jó kis nap volt, el is fáradtunk rendesen.