Tél

Olvasom a bama-n a híreket otthonról, hogy ítéletidő van, hogy utakat zárnak le, hogy rengeteg a karambol, és aggódok. Ahogy egy anyához illik, mert Györki azt írta Pécsről, hogy hazamegy, és azóta nem írt, és nem tudom hazaér e, és rossz az út, 2 cm jég van, és sportcipő van rajta. Ilyenkor otthon is izgultam mindig, amíg haza nem ért, de akkor ott volt Áron, aki érte mehetett, ha mondjuk hótorlasz volt Egerágnál...de most nincs, és még csak azt sem tudom, fog e írni ma egyáltalán. Milyen hülyeség...biztos minden rendben lesz, meg nagy fiú már, és tud magára vigyázni, de én ezt akkor is érzem, ha nem akarom. Ez van, és nem hiszem hogy változni fog.
Tegnap elutazott Gyöngyi, és most én viszem a fiát egy ideig suliba reggel, és én megyek érte délután, aztán velem van amíg az apja nem végez a munkában. Ez jó kis edzés nekem, ezért nem is bánom, és remélem hogy amikor már nem én viszem, addigra megjön a tavasz, és elkezdhetek futni újra, mert már eléggé eltunyultam itt a télen.
Ma be kellett mennem a suliba, aláírni a Dominak az ADHD- val kapcsolatos papírjait, és nem volt segítségem, aki fordított volna, mégis mindent értettem, pedig még sms- ben el kellett küldenem itthonról a PPSN-t is. Büszke voltam magamra! Talán tényleg meg fogok tanulni angolul.
Viszont egész biztos hogy jövőre el kell vigyük másik suliba a fiúkat, mert ez egy vacak iskola, napok óta alig van megtartva óra, mert nincs éppen tanár, és nincs helyettes sem. Domi már unja a sok lyukas órát, és Dénes is  panaszkodik ez miatt. Mondjuk ez elég furcsa, otthon nem bánták ha elmaradtak az órák.
Ma orvul lefényképeztem Áront mikor hazaért :)