Dénes viszont torokfájással és igen rekedten ébredt, de láza nem volt azóta sem. Domi csak irigykedve köszörülte a torkát, mert ő bezzeg nem beteg, pedig mennyire szeretne az lenni.
Vasárnapra Áron is vacakul érezte magát, és kezdett berekedni, Domi már sárga volt az irigységtől. Próbált hányingert, hasgörcsöket, és köhögést is színlelni, de nem annyira sikerült hitelesre az alakítása :)
Sütöttünk kenyeret, (vagyis Áron, mert ebben ő sokkal tapasztaltabb, de legközelebb én akarom csinálni) magosat, teljes kiőrlésű lisztből, és mivel nem tudok dagasztani, ezért szódabikarbónával. Nagyon finom lett, és szeretnék ezután rendszeresen sütni, mert az itteni kenyerek nekem egyáltalán nem ízlenek. Ja, meg fogyókúrázom is és így tudom mit eszek, augusztustól januárig 10 kg-t híztam, már nagyon zavart. Ezért elkezdtem diétázni és hat hét alatt már 7 kg-t leadtam, még 3kg a cél aztán csak tartani kell a súlyomat.
Ma reggel a Domi mindent bevetett hogy itthon maradhasson. Ráadásul reggel óta felváltva vagy zuhog a hó (persze vízszintesen meg össze-vissza, mert kavarja a szél) vagy süt a nap és nagyon hideg van, (bár nem marad meg a hó) szerintem 1 fok körül lehet. Szóval Domi kész volt teljesen, mert ugye Dénes meg nem mehet suliba a pénteki balhé miatt.
Ilyen volt ha éppen esett a hó:
Éppen ezért ma elballagtunk Gyöngyivel és Dénessel a Mannixba, zuhogó hóban, és erős szélben, és beszélgettünk 10 percig bűnbánó arccal erről a lüke gyerekről, aki tiszteletlen és gunyoros volt a tanárnővel. Most tehát csütörtökön mehet suliba addig itthon boldogít engem, a Domi meg görcsöt fog kapni, hogy ő nem maradhat itthon, bezzeg a Dénes igen. Ezen kívül írnia kell egy bocsánatkérő levelet a tanárnőnek, hogy szánja-bánja és többet nem fog előfordulni, hát remélem nem is, mert már nagyon unom hogy ha kezdem elhinni hogy rendes fiú, akkor mindig csinál valami marhaságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése