Tegnap Györki a nagy fiam, elkezdte a munkaügyi központ által indított szakmát adó tanfolyamot, ami angol nyelvtanfolyam is egyben. Tetszett neki az első nap, persze sok mindent még nem tudott mesélni róla. Ez a felnőtt életében az első döntés amit nélkülünk hozott meg, és vitte végig a jelentkezést, felvételit. Bízom benne hogy nem fogy el a szorgalma, kedve, kitartása és eljut a záró vizsgákig, sőt talán még kedvet is kap a további tanuláshoz, de ha nem, akkor remélem ezzel már el tud helyezkedni. Jó lenne látni, hogy boldogul egyedül, és hogy büszke lehet magára...
Én is tanfolyamra járok, mindjárt kettőre párhuzamosan, mindkettőn angol nyelvet tanítanak kezdőknek. A kedd délelőtti a Mannix College-ban van ahova a gyerekeim járnak suliba, (és ahol felnőtt oktatás is van). Ezen nagyrészt beszélgetünk a tanárral, 3 lengyel nő, egy cseh nő, és én. Néha már egész jól értem miről van szó, de ma például nagyon nehezen ment, alig értettem valamit, és a végére zsongott az agyam. A lengyelek sütöttek sütit és megettük a szünetben (nagyon finom volt), a tanárnő pedig meghívott minket teára (a tea borzalmasan rossz volt, egyetlen előnye hogy meleg, mert a fűtés nem valami jó ott). Kaptam egy csomó szótárazni valót, lesz mivel foglalkoznom a héten.
A másik tanfolyam szerda este van, az sokkal szájbarágósabb, hagyományosabb nyelvtanfolyam, írni kell, meg feladatlapokat kitölteni.
Úgy néz ki a Dénest elviszi Corkba az egyik tanárja kocsival és haza is hozza, így ez a gond megoldódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése