2013. március 27., szerda

angol

Ma este volt az utolsó angol órám, szeptemberig. Akkor majd sms-ben értesítenek a hogyan továbbról. Nagyon szomorú vagyok miatta, nagyon sokat tanultam, és kezdtem érteni némileg valamit. De most hogy nem lesznek órák, nem fogok senkivel angolul beszélni, mert egyetlen ismerősöm sincs, aki nem bevándorló. Kaptam leckét egy nagy halommal addig is,( a többiek nem kaptak) valószínűleg azért mert én januárban csatlakoztam, és szeptemberben indult a tanfolyam, ezeket meg is fogom tanulni, de utána nem tudom hogyan gyakorolhatnám a nyelvet. A legtöbb kint élő feleségnek ez a problémája, hogy nem dolgozik, nincs kapcsolata a helyiekkel, és nem fejlődik a nyelvtudása, így viszont nem tud elhelyezkedni. (Persze magyar, illetve szlovákiai magyar itt elég sok van, tehát nem vagyok egyedül, de ez pont nem segít ezen a problémán.) Nekem is ez a bajom, pedig már nagyon mennék dolgozni, hozzászoktam és szerettem is, hogy van munkám. Persze nyugisabb így az életem, de nem bánnám ha alakulna valami.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése