Sport néni :)

Hétfőn is voltunk futni, jelentem sikerült lefutnom háromszor 10 percet, közben 2 perc sétával, ez már egész jó teljesítmény tőlem. Ha így folytatom a jövő héten meglesz a fél óra futás egyben. Hihetetlen hogy már látótávolságban van a cél. Elgondolkodtam futás közben és nem vettem észre hogy letelt az utolsó 10 perces etap, csak félperc elteltével ugrott be hogy vajon mennyi lehet az idő, szóval véletlenül többet futottam fél perccel. Ez félóra futás után szerintem eredmény, hogy nem a halálomon vagyok hanem elbambulva többet futok kicsivel. Ha jól emlékszem , de majd utána is nézek, áprilisban kezdtem futni, bár nem volt akkor ilyen elrugaszkodott célom, hogy fél óra egyben, csak valahogy egy kört le tudjak futni a parkban. Persze akkor még nem ment, egy perc folyamatos futás után már alig éltem. De most is elég lassú vagyok, a fiúk szerint nem futás amit csinálok, hanem vánszorgás, és hát hozzájuk képest tényleg az, de nem velük szeretnék versenyezni. Csak a saját korlátaimat akarom feszegetni, a fiuk sokkal többet futnak ugyan annyi idő alatt mint én.

Szerdán már 2x13 percet futottam közben 2 perc sétával, a 13 perc alatt kb két és fél kört, az kb 2 km, elég kevés.  Ma 2x14 percet 1 perc sétával, hétfőn 2x15 perc lesz 1 perc sétával, szerdán már le fogom futni egyben a fél órát. Ez a terv! Aztán majd próbálom a távot növelni, fél óra alatt minnél többet lefutni, mert próbáltam gyorsabban is futni de eddig, akkor elfogyott a levegőm és nem tudtam  lefutni amit kellett volna, ezzel tehát még elküzdök egy ideig, mire elfogadható tempóm lesz. De nem baj... Nyilván nem leszek soha egy maratoni futó, de nem is célom, csak szeretnék normális tempóban, heti háromszor fél órát futni ezután, hogy edzett legyek, és ne elpuhult, meg hogy ne hízzak el, ha ez menni fog boldog leszek. Persze igaz hogy az elején a fél óra is irreálisnak tűnt, és olvastam a Dagadt Köcsög blogját, ő sem a maratonra gyúrt eleinte, aztán most meg lefutja 3 óra valamennyi alatt. Tehát nem mondom hogy soha semmilyen körülmények között, de most nem tűnik reálisnak az biztos. De a fél órát viszont le fogom futni egyben, és büszke vagyok magamra ezért, még akkor is a fiúk cikiznek a tempó miatt!
Van egy néni aki a park mellett lakik és abban az időben hozza ki a két kis kutyáját sétálni, amikor futok. Mindig szoktam neki inteni, de nem beszéltem vele soha, mégis mindig mosolyogva köszön, én meg lihegek és intek mintha nem tudnék beszélni a kifulladás miatt. Múltkor biztatott is : Come on woman running! Ha úgy vesszük megvan az első ír ismerősöm(az angol tanárnőm nem számít), és már beszélgettem is angolul. :)