Banna Strand

Tegnap tényleg elmentünk az óceánhoz, reggel 9-kor indultunk és csak este 7 után értünk haza. Ugyan a végére jól megszívattuk magunkat, még most is fogom a fejem ,hogy lehettem ennyire hülye... amúgy nagyon jól sikerült nap volt, és mindenki jól érezte magát.
Na de az elején kezdem...szépen elkészítettünk egy csomó szendvicset, innivalót, és nekivágtunk az útnak. A múltkori óceánhoz menéskor felfedezett lakótorony a Castle Glenquin,

most is útba esett, és most már felkészülten a történetéből álltunk meg, hogy körbejárjuk ismét. Nagy meglepetésünkre nyitva volt és végig tudtunk menni a teljes tornyon.

Dénes barátját Janis-t is magunkkal vittük, ő már 5 éve itt él, és ez alatt az idő alatt sokszor járt itt, de csak egyszer volt nyitva, így neki is élmény volt, hogy be tudtunk menni. Lenyűgöző, hat emelet, és csak lőrések, és nagyon pici ablakok vannak,egy bejárat, csigalépcső a tetejéig és a tetején egy terasz szerűség, ahonnan őrködtek.

Nagyon tetszett a gyerekeknek is, és nekünk is.
Aztán még hosszú út volt vissza, Tralee-ig, és onnan még negyed óra kocsival Banna Strand. A fűvel benőtt dűnék mögött vannak kialakítva a parkolók,

és 5 percet kell gyalogolni a fűtenger közepén kanyargó ösvényen hogy az óceánhoz érjünk.

Persze a három fiú már sokkal előbb odaért, és boldogan rohangált a homokon. Lélegzetelállító látvány volt amikor kibukkant a domboldal mögül a víz. A strand gyönyörű homokos, mindkét oldalon ameddig csak elláttunk, és kék zászlós, tehát elvileg minden előírásnak megfelelő.

A tavaszi óceán látogatás után másnak képzeltem, de nyáron verőfényes napsütésben, egész mások a színei. Leterítettük a pokrócokat, aztán a fiúk rohantak fürdeni, én akkor még nem mertem belemenni, csak a szélén lépkedtem kicsit. A homok tele volt medúzákkal, mert éppen apály volt, és a kerek kis zselék ott csillogtak a homokon. 

Később rávettem magam a fürdésre én is, nem volt hideg a víz, szerintem olyan 19-20 fokos. De a bemenésre csak nehezen tudtam rászánni magam, mert a víz szélétől 4-5 méterre volt egy 5 méteres sáv ami tele volt lebegő barna moszatokkal és úszó medúzákkal, meg még amit nem is láttam esetleg. Tehát le kellett győznöm a félelmemet először, mert ugyan a Janis mondta hogy ezek ártalmatlan medúzák, meg láttam hogy sokan fürdenek és semmi bajuk, meg a vizimentők is ott voltak, de ők se szóltak senkinek ezért...de akkor is, túl kellett lépnem a gondolaton, hogy esetleg hozzám érnek.

Aztán végül csak bementem, és nem bántam meg! Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian, a fiúk beásták egymást a homokba, mi csak heverésztünk, meg sétáltunk, néha fürödtek is, meg ástak medencét, és építettek várat.

A nagyfiúk egymást dobálták a medúzákkal, amik mint egy vízzel telt zacskó puffantak rajtuk, fájhatott is, szerintem ezt nem kellett volna játszaniuk, de persze csak utólag tudtam meg. Megettük a szendvicseket, később vettünk jégkrémet, és minden nagyon jó volt. Igazi nyár, és igazi nyaralás! Aztán Domi látott egy ráját a vízben úszni, és ettől mindhármuknak eszébe jutott Steve Irwin a krokodilvadász halála, és kiiszkoltak a vízből, nem is akart Domi már többet fürdeni. Nemsokkal utána el is indultunk haza.

Sajnos arra nem gondoltunk, hogy ennyire leégünk...mindenki rákvörös lett, hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem gondoltam rá, hogy napvédő krémet vigyek, vagy legalább egy-egy fehér pólót mindenkinek mint régen, mikor kicsik voltak, nem is értem. Már sejtettem a haza indulásnál, hogy ebből baj lesz.

Meg is álltunk Tralee-ben gyorsan kerestünk patikát, vettem egy bepanten kenőcsöt. Sétáltunk is egy rövidet, de addigra már mindenki fáradt volt és nyűgős a leégéstől, ezért hamar elindultunk haza. Ha odafelé álltunk volna meg, jobban járunk, mert akkor egy-két órával később érünk csak a partra, és nem égünk le ennyire és még a várost is rendesen megnézhettük volna. De ez már késő bánat...
Most csak úgy hív minket Áron hogy rákuram és rákné asszonyság, no meg a két rákgyerek. :D Szegény Janisnak sem volt túl jó éjszakája. A fene gondolta hogy itt így le lehet égni, de most már mindegy, remélem valahogy kibírja Áron a holnapi napot a munkahelyén. 
Amire még jó volt a tegnapi nap, hogy hallottuk a Domit is angolul beszélni, teljesen jól ment neki. A három fiú egymással folyamatosan angolul beszélt, és nem okozott gondot Dominak sem ez. Ritkán kérdezett egy-egy szót Dénestől, és néha Dénes magyarul is ráripakodott, ha értetlen volt. De egy csomószor hozzánk is angolul beszélt, és észre sem vette, ha Áron angolul válaszolt. Ha nekem mondta, aztán hiába várt választ, egy idő után elmondta magyarul is, de nem hiszem hogy feltűnt volna neki.
Mindent összevetve nagyon jó volt a tegnapi, és még biztos megyünk, csak veszek naptejet :)