Lough Gur

Ma bank holiday van, ami azt jelenti hogy nem kell dolgozni, és iskolába menni. Mivel szép napsütéses idő volt már reggel, ezért elhatároztuk hogy kirándulunk, elmegyünk újra Doneril Parkba. Már a szendvicseket készítettük, amikor a Dénes barátja Janis és az ő barátnője Lisa becsöngettek. Dénes mondta nekik hova készülünk, és ők ajánlották, hogy inkább Lough Gur-ba menjünk (ez az ír neve). 
Megnéztük a neten, (http://www.loughgur.com/) azt írták ez Írország egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye, és már az ott talált pár kép alapján megtetszett, így végül oda mentünk el, és nem bántuk meg.
Kis mellékutakon, szűk vidéki utacskákon lehet eljutni, már ez is élmény volt, aztán végre megérkeztünk, egy tó mellé.

Ki volt rakva egy nagy térkép a látnivalókkal, majdnem mindent meg is néztünk végül.

Vannak asztalok padokkal, később itt ettünk, van kiépített sétaút,

és dombra felkapaszkodó ösvény, és egy mészégető kemence bejárata. 

Aztán kerítésen átmászás a legelőre, (de táblán írják hogy mássz át nyugodtan, csak kutyát ne vigyél) némi süppedős mocsaras részen túl, valami rom,

és aztán egy nagyobb domb, amit megmásztunk 

és a tetején jöttünk rá, hogy mögötte van egy sokkal nagyobb, kb. Szársomlyó méretű hegy, utána néztem 531 m magas.

 A pici kék pont középen a Domi.

A gyerekek már másztak is felfelé, így hát nekem sem volt más lehetőségem vagy megvárom az alján amíg Áronnal megmásszák (ehhez semmi kedvem nem volt) vagy én is felmászok (ehhez meg állóképességem nincs). Így hát felmásztam!

Hősnek érzem magam azóta is, a végére minden izmom remegett a lábamban, és alig tudtam levegőt venni, de megcsináltam! A fiúk persze vigyorogva vártak már egy ideje.

A csúcson nagyon erős szél fújt, nagyon fáztam mert megizzadtam, mire felértem. 

Régen lehetett ott valami épület, látszik a kő alap, kör alakban.

A lefelé úton inkább csak támolyogtam, mint mentem de sebaj, akkor is én vagyok a nap hőse! A gyerekek szerint meg el vagyok tunyulva (mondtam én pár poszttal ezelőtt hogy kripli vagyok :)) de legalább a napi edzés is meg volt. A látvány viszont megérte, csodaszép panoráma minden felé, újra felmásznék ha úgy adódik.

A rom ahol Domi van lefényképezve messziről ilyen

 A fehér pötty Dénes, a kék Domi.

Aztán még megnéztünk messziről egy castle romot amihez sajna nem lehetett odamenni közel,

egy régi galambházat,

ami csak nyomokban maradt meg. Aztán másik irányból is el sétáltunk a tó partján egy darabig,

A tó élő,lehet benne pecázni is.

Domi bele is állt, de nagyon hideg a vize, a partjáról szépen rálátni a hegyre amit megmásztunk. Igen a fiúk mögött az látszik.

Aztán elindultunk haza felé a kocsival, még megálltunk egy templomromnál a 16. századból amit temető vesz körül,

két kőből kirakott körnél ami egykor kerítés volt két bronzkori ház körül, 

aztán kőkori sírokat is láttunk, 

és a végén még megálltunk egy 113 db nagyobb kőből összehordott kőkörnél, az átmérője 45 m és ezért Írország legnagyobb ilyen kőköre. Egykor vallási célokat szolgált, és most is épp ott voltak valami műkedvelő druidák, kelta dobbal, és zümmögő kántálással.

Összességében nagyon izgalmas nap volt, tök jól éreztük magunkat, és alaposan elfáradtunk. De Lough Gur mindannyiunknak annyira tetszett, hogy még biztos vissza fogunk menni.
Tudom hogy jó sok képet tettem fel, és talán ez nem mindenkit érdekel, de az otthon maradt családnak  is készül a blog és nekik fontos.