Keith Hanley

Hétvégén volt az írországi Voice műsor döntője a tévében, és Keith nyerte meg, aki itt nőtt fel és járt iskolába a mi kis városunkban. Az elmúlt hetekben tele volt a város plakátokkal, az összes kirakat, az autók  ablakai, de még az iskolák is tele biztató feliratokkal. Nagyon drukkolt neki a város ahogy egyre előrébb jutott a versenyben, végig látogatta az iskolákat, és a fiaim is hallották élőben énekelni, sőt beszélgettek vele kicsit. Aztán a döntőt egy emberként izgulta végig a város, a pubokban kivetítőket állítottak fel, és másnap mindenki a győzelméről beszélt.
Ezzel jutott be a műsorba: http://www.youtube.com/watch?v=ILOySb0H6RA
Büszke rá mindenki, és tegnap estére meg is szerveztek egy koncertet gyorsan a könyvtár elé a főutcára. Nem volt nagy felhajtás, ez a sajátjainak szólt, viszont ettől nagyon szeretetteljes volt az egész ha lehet ilyet mondani. 
Mi is elmentünk fél 8-ra a könyvtárhoz. A Dénes azonnal elvegyült a barátaival, és jól érezte magát, mint aki helybeli, a Domi viszont unatkozott kicsit, de aztán feltalálta magát, nekünk is sok ismerősünk volt a tömegben. Egy teherautó platója volt a színpad, és egy helyi buli zenekar játszott ismert számokat, ráhangolásként. A főutca le volt zárva az autók előtt, a forgalmat egy hátsó útra terelték. Jó volt a hangulat mindenki, mosolygott, az emberek kis csoportokban beszélgettek, a gyerekek fogócskáztak, jó sokan eljöttek.
Fél óra múlva egy szirénázó gárdás autó felvezetett egy veterán kisteherautót, a platóján ott állt Keith néhány barátjával mosolyogva. A tömeg elé ment, de nem tépték vagy ilyesmi, inkább csak körbevették és nevettek. Aztán elindult a tömegen át a színpad felé, két izmosabb legény ment a két oldalán, a barátai meg elkezdtek édességet és csipszeket dobálni a tömegbe, Domi legnagyobb örömére. Mindenkivel kezet fogott, mindenki simogatta, szólt pár kedves szót, jó érzés volt látni. Aztán felment a színpadra, kapott pár köszöntő szót, ő is beszélt kicsit, majd elő vette a telefonját, és körbe fotózta a tömeget, mert neki is meglegyen, hogy ennyien miatta eljöttek otthon. Aranyos volt. Aztán persze énekelt, a helyi zenekar kísérte, de amit nem annyira ismert azt csak vokálozta, vagy refrént énekelt, érezhető volt hogy ezt a koncertet 2 nap alatt szervezték le, és nem próbáltak össze nagyon. Nem zavart itt ez senkit, mindenki úgy hallgatta, hogy ő a szomszéd srác és ügyes, akkor nem számít ha most nem tökéletes. De ezzel a falusi hangosítással is halható volt, hogy jól énekel. Jó volt ott lenni a tömegben, és velük örülni, Domi vagy egy kg édességet szedett össze, így ő is boldog volt. Senki nem volt irigy rá vagy becsmérelte, ez nagyon szimpatikus az írekben, hogy összetartanak, és veled örülnek ha valami jó történik veled.
Sajnos elfelejtettünk fényképezőt vinni, és csak telefonnal készült fotók vannak, de azért valami így is látszik.
Szép volt Keith!