Főzés

Én többek szerint (a családom) jól főzök, csak nem szeretek főzni, de igaziból azért nem, mert nem olyan lesz, ahogy szeretem, mert én úgy szeretem, ahogyan Áron főzi, és soha nem lesz olyan. Nyilván azért nem mert ő soha semmit nem csinál kétszer ugyan úgy, neki a főzés egy kreatív elfoglaltság, és ha van rá ideje és nem fáradt akkor szereti csinálni. Most ezen a héten túlórázik és ilyenkor nem vesz részt a főzésben, mert hulla fáradtan jön haza, de egy átlag napon, általában úgy főzünk, hogy én vagyok a kukta, tehát pucolok, előkészítek, ő pedig felrakja, ízesíti az ételt.  Ez így van már nagyon régóta, végül is 21 éve vagyunk házasok. Tehát együtt főzünk, hétvégén ő főz, és minden olyan napon amikor nincs kedve vagy nem ér rá, én főzök. Amikor hónapokig nem éltünk együtt, mert ő már kijött Írországba, mi meg még otthon voltunk, rájöttem hogy egyre kevésbé szeretek enni, mert nincs olyan íze semminek mint amire vágynék, aztán megérkeztünk és ő főzött vacsorát, és én éreztem, hogy otthon vagyok. Aztán eszembe jutott hogy én nem szerettem enni gyerekként sem, csak amióta együtt élünk, Áron mellett szerettem meg az evést (egy kicsit túlságosan is), kamasz koromban 43 kg voltam (ez már az anorexia határa), és még három szülés után is csak sokáig 50 kg. Aztán Áron elkezdett nagy örömmel sütni, főzni, és hát voltam már 70 kg is. Igaz közben 8 éve leszoktam a cigiről is, most nagy önfegyelemmel 56 kg vagyok, de ezért folyamatosan dolgoznom kell, és még sem bánom ha Áron főz. Bármit teszek ugyanis, semmiképpen nem lesz olyan ízű és állagú az étel mint amilyen neki, persze ettől még finom, meg jó, de azt hiszem ha magamra kéne főznöm egy év alatt elérném az anorexia határt. Tegnap csirke combot pároltam cukkini karikákkal, gomba szeletekkel és padlizsán kockákkal, előtte hagymát pirítottam alá, és olasz zöld fűszereket, tészta volt a köret, és zöldség leves volt előtte. De nem volt olyan, mint amilyennek képzeltem. Ma zöldborsó leves lesz, és mustárral megkent tarja szeleteket sütök hagyma ágyon a sütőben, rizs lesz mellé, de félek ez sem lesz olyan mint ahogy képzelem.... Na megyek is főzni!