Liscaroll

Úgy alakult, hogy szombaton nem mentünk el sehová, mert Dénes ismerősökkel Corkba ment reggel és nélküle nem akartunk. Aztán vasárnap egy másik ismerős kért segítséget Árontól, és gondoltuk hogy addig megnézzük a forma 1-et, és ha haza jött akkor elmegyünk valahova a közelbe.
Hát a forma1-et nem sikerült megnézni, mert a BBC csak este adja felvételről, az online magyar közvetítés pedig élvezhetetlenül akadozott, de annyira hogy dühömben kikapcsoltam inkább és elmentem mosogatni. Aztán mikor Áron hazaért kitaláltuk hogy menjünk el Liscaroll-ba, mert az nincs messze és van ott egy várrom, ami igaz is, meg is találtuk, csak sajnos nem lehet bemenni, de még körbejárni sem, viszont a tehenek bent legelhetnek. Csalódás volt, ezért gondoltuk hazafele megnézzük a Milford mellett levő várromot, amiről tudtuk hogy nem látogatható, de hátha körbe járható. Nos, nem volt körbejárható sem, szépen kintről az országútról lefotóztuk ha már arra jártunk, de ennyi. Nem volt éppen sikeres nap. 
Elég borongós a hangulatom, még mindig nem tudom mi lesz Dénessel, és hozzá a sorozatos kudarcok ma. Ráadásul szerda óta Györki otthon fekszik 39 fokos lázzal, és hiába hogy már a sógorom elvitte magukhoz, és gondoskodnak róla, hiába hogy kicsit már jobban van ma, azt érzem  hogy haza akarok menni! Györki, az angolul tudás hiánya miatti frusztráltság, és hogy nem tudok forma 1-et nézni, ez most így túl sok. Ritkán érzem ezt de most, ha otthon lennék ápolhatnám a fiamat én, meg tudnék küzdeni az iskolaigazgatóval, és a forma 1 már csak a hab lenne a tortán. Remélem holnapra elmúlik ez az érzés, például kiderülhetne hogy Györkinek nincs láza, és a fiúkat átvette a másik suli, és akkor magasról tennék a forma 1-re mert egyébként úgysem nézek tv-t szinte soha. Pár kép a mai napról:
Liscaroll

Milford