sport

Domi végre elkezdett beszélgetni az osztálytársaival, most ettől megint bizakodóbb kicsit, hogy majd csak befogadják. A tanulással fele annyi baja sincs mint volt, a segítség a suliban meghozta a nyugalmát, már nem parázik, és könnyebben is írja meg a leckéit.
A jövő héten elkezd ping-pong edzésre járni. 
Jó lenne valami csapatsport is, de sajnos itt csak négy féle van: 
foci -amihez sajnos béna és nem is szereti, 
hurling- ami egy ír sport és nem igazán tudja a szabályokat még, és szintén elég ügyesnek kell lenni hozzá, fa ütővel kell eltalálni egy teniszlabda méretű kemény kis labdát,
ír foci- ami nagyon durva sport, és fél hogy állandóan össze-vissza lesz verve, szintén a szabályokat nem érti 
rögbi- ami szintén nagyon durva neki, és a szabályok se mennek.
A hurliget, az ír focit, és a rögbit is szokták tesiórán játszani, de annyira idegennek érzi és nem érti még, durva is, és bénázik sokat, hogy nem választják szívesen a csapatba, ezért meg is értem, hogy nincs kedve egyikhez sem. A hurlinget itt már kis kortól  játsszák a gyerekek, az utcán is nem fociznak, hanem ezekkel a fa ütőkkel rohangálnak, 14 éves korukra profik benne. Sajnos kosárlabdázni nem lehet, pedig ahhoz lenne kedve, és az jobban is menne mint a foci. De az atlétikának még utána járunk, mert a suli honlapján írják, abban elég ügyes is Domi, csak az se csapat sport, pedig a barátkozáshoz az lenne az ideális ugye.
Viszont Dénest hívták rögbizni, mert magas erős és gyorsan és kitartóan fut, de nem akar menni, mert a haverjai járnak, és látja mit szenvednek a sérülésekkel, ő pedig nem akar állandóan verekedni, és egyre fáradtabb a hét közbeni suli, és hét végi munka után. De nagyon motiválja, hogy megveheti a vágyait, ha minden igaz, jövő héten megveszi élete első saját laptop-ját. Már türelmetlenül várja, és naponta végig böngészik Áronnal a szóba jöhető modelleket, meg kell mondjam, hogy olyan gépet fog venni, amit én is szívesen elfogadnék.
Tegnap megint voltam este angol tanfolyamon. A főnevek többesszámát gyakoroltuk megint, sajnos továbbra is elég sokan vagyunk, és a többség elég értetlen, de szerencsére a tanárnő most már ellát plusz feladatokkal engem és még pár embert, akik gyorsabban is tudnánk haladni. Így legalább nem az volt mint múltkor, hogy két perc munka után negyedóra unatkozás, amíg mindenki érti az anyagot. Egyre inkább az az érzésem, hogy ez nagyon kevés lesz, jó lenne ha megint indulna délelőtti tanfolyam is mint tavasszal, ott csak négyen voltunk és tök jól haladtunk.
A tanfolyamra kocsival megyek, és most először vezettem itt sötétben, amitől kicsit tartottam, de végül nem volt semmi baj, persze...