Nagy döntés született, nem részünkről hanem Györki részéről. Hazarepült innen szeptember elején, és az érettségijével, és a szakmájával megpróbált pályakezdőként elhelyezkedni. Bár így még támogatás is jár utána a munkaadónak, de gyakorlata nem lévén, nem kapkodtak utána mégsem. A tél itt van a nyakán, állás, jövedelem nincs, csak a reménykedés hogy hátha mégis talál valamit, de nem talált.
Most tehát eldöntötte, kiköltözik hozzánk és itt mihamarabb munkába áll, lesz ami lesz. Marad otthon egy szomorú barátnő, egy távkapcsolat, ennek minden nehézségével. Maximálisan átérzem emiatt Klaudia szomorúságát, hiszen nekünk is volt benne részünk Áronnal, hogy milyen más-más országban élni. Neki lesz nehezebb ez otthon, mert Györkivel itt majd csupa új dolog történik, tehát gyorsan telik neki az idő. De nem volt ez egy egyszerű döntés Györki részéről sem, nem is könnyen hozta meg, én mégis úgy látom, hogy most ez volt a legokosabb amit tehetett. Szombaton megvettük a repülőjegyét, intézi otthon a kiköltözéshez szükséges dolgokat, és egy hónap múlva itt lesz.
Bízom benne hogy itt hamar el tud helyezkedni, hisz rengeteg állás hirdetést látok pl Corkban. Ha ez meglesz akkor végre elkezdheti tervezni az életét, nem csak tengődni máról-holnapra.
Azt csak csendben írom meg, hogy anyai szívem boldog, hogy végre újra a közelünkben fog élni, és talán még egy kicsit fel is hizlalhatom. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése