Domi első napja

Ma volt először az új suliban, reggel nagyon izgult, alig tudott reggelizni. Dénes bemutatta az igazgatónak, és utána mélyvíz.
Csupa jó élménnyel jött haza, a tanárok és a gyerekek is kedvesek voltak vele, és van egy lengyel fiú akivel egész nap egymás mellett ültek, és segített neki eligazodni, még ebédszünetben is együtt ettek. Remélem ez a dolog jól alakul majd és összebarátkoznak. Az órákon elég jól tudott haladni a többiekkel, csak francián nem volt elég gyors, és nem tudott mindent leírni, de talán majd az is alakul, ha megszokja a tanárt. Az összbenyomása nagyon pozitív, és felvillanyozva jött haza. Istenem bárcsak így maradna...

Ez a 100. bejegyzésem, márciusban indítottam el a blogot, nem gondoltam volna hogy fél év alatt 100 bejegyzés születik. A családnak kezdtem írni híradásként, de útközben rájöttem hogy sok adhd-s szülőt is érdekel, és hogy naplónak is eléggé jól megfelel. Ezért gondolom, hogy folytatni fogom tovább, mert (sok blogon olvasom hogy rengeteg negatív kritikát kapnak, meg sok a troll) szerencsére én csak pozitív visszajelzéseket kapok, és jó néha vissza olvasni is.