Ehhez képest nagy teljesítmény, hogy 10-kor már úton voltunk. Sajnos úgy alakult, hogy a Dénes munkája miatt és mert kedden kezdődik az iskola, két napunk van hogy együtt egész napos kirándulásra menjünk mindannyian. Ezért kellett csütörtökön elmenni a Moher sziklákhoz. Györkinek is nagyon tetszett, még mindig lélegzetelállító az egész.
A sziklán sétálgatás után, megnéztük a látogatóközpontot is, aztán tovább indultunk Doolin felé, hogy végig járjuk a Burren-t. Ez köves, az erózió által felszabdalt óceánpart, egészen fantasztikus kinézete van, az Unesco a világörökség részévé nyilvánította.
Egy csomót másztunk a köveken, aztán elmentünk Fanore-ba, ahol van egy kék zászlós strand, a fiúk fürödtek egy nagyot. Györkinek elsőre kicsit mellbevágó élmény volt a hideg (kb. 17-18 fokos) óceán, mert kedden még a 25 fokos Balatonban strandolt. De aztán ő is belement és nagyon élvezték mind az óriás hullámokat.
A strand után még elmentünk a Ballyvaughan-tól kicsit délre levő Poulnabrone Dolmen-hez, ami Európa legnagyobb ilyen kőkori építménye, kb. 20 felnőtt és 6 gyerek van eltemetve alá.
Ennis-ben még sétáltunk, és fagyiztunk egyet, aztán indultunk, este 8-ra értünk haza.
Egy gyors vacsi és némi sörözés után elmentünk barátokkal (de már csak négyen Domi addig itthon gépezett) pub-ozni.
11 óra után értünk haza, és senkinek nem kellett altatódal, úgy aludtunk mint a bunda.
Ma pihenés van, és regenerálódás. Nagyon jó érzés hogy Györki velünk van, és ő is úgy viselkedik, mintha csak egy hetet lett volna távol. Most érzem igazán mennyire hiányzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése