Newcastle West

Tegnap Newcastle West-be mentünk, ami már Limerick megyében van, de nincs messze tőlünk. Könnyen megtaláltuk Desmond Hallt-t, ami a régi vár egy kis része csak, az igazi kastélyt sajnos nem lehet megnézni, mert magánkézben van, és a tulajdonos se eladni, se bérbe adni nem hajlandó. 

Ez a rész egy úgy nevezett banqueting hall, vagy lakoma ház volt, ünnepségeket, vacsorákat tartottak itt, az első emeleten és a fából épült karzaton volt a zenekar helye. Az asztalokon rekonstruált cserépedények vannak, és minél közelebb ült valaki az urasághoz, annál magasabb rangú volt. 

A lakoma terem mellett van egy őrtorony, ahol a katonák laktak, aludtak és őrködtek is. A toronyba csigalépcső visz fel összesen négy emelet magas, plusz a tető terasz, fentről nagyon messzire el lehetett látni. A torony alján kis rések vannak a fal tövében, éppen egy ember kifér rajtuk, és gyakorlatilag egy csúszda volt a folyóba, végső menekülési útvonal. 

A boltíves földszinti helységen még látszik, hogy az egész épület eredetileg templomnak épült, csak később alakították át. 

Az udvaron még több épület áll, illetve az eredeti falak alapjai rekonstruálva vannak, elég nagy az egész, el sem tudom képzelni mekkora lenne, ha az egész várat be tudnák mutatni.

Ez a jel állítólag a templomos lovagokra utal:

Az idegenvezető szerint, nagyon rossz állapotban van az a rész, és semmiképp nem akar velük megállapodni a tulajdonosa. A tárlat vezetés kb. egy órát tartott, és teljesen ingyenes, csak óránként indul, nekünk szerencsénk volt, mert csak tíz percet kellett várnunk az indulásig. Nagyon kedvesek voltak,  külön megemlítettek hogy  van itt Magyarországról is egy család. Dénes volt a tolmácsunk, kérte hogy kicsit beszéljen lassabban az idegenvezető, hogy tudjon fordítani. Volt pár részlet amit nem értettünk, de a jó részét sikerült lefordítania, Ő már elég jól beszél és ért angolul. Domi is értett mindent, úgy láttam, Áron csak a nagy részét, én meg egy szót sem (na jó talán egy keveset, de elég elkeserítően keveset). De ezután már bátrabban merünk bemenni idegenvezetős helyekre is, mert Dénes azt mondta, hogy ezt máskor is szívesen vállalja. 
Utána még sétáltunk egyet a belvárosban, hangulatos kis utcákon, a főtéren pedig rendes piac volt zöldségesekkel, baromfiárusokkal.

Hazafelé még megálltunk a tesconál, ez már egy elég normális méretű, nem olyan kicsi mint ami Mallow-ban van, inkább mint Pécsen az új kertvárosi tesco, például női kenős dezodort csak tescoban lehet kapni, máshol csak golyós deo van, nem is értem miért. 
Öt órára értünk csak haza, már csömörünk van a sok hústól, ezért zöldséges tészta volt a vacsora, aztán barátokat vártunk estére. Áron egyik munkatársa, aki többször is járt nálunk, végleg hazaköltözik Szlovákiába, és ez egy búcsú bulinak indult, de végül az ünnepelt, csak este 11-kor esett be (szó szerint) nem épp józanul. Egy kávé után tovább is ment, de azért a többieknek is sikerült itt elázniuk rendesen, (ebben nem vettem részt) éjjel kettőre sikerült nekem is lefeküdnöm. Remélem egy darabig most nem kell ünnepelni...