Nyavalygás

Hát az van, hogy nincs kedvem írni mostanában, mert nincs agyam hozzá, és úgysem hiányolta senki Györkin kívül. Mert ő csak a blogon keresztül része a családnak, tehát neki hiányzik. Szóval szünet van ugye, és a fiúk itthon vannak, és megy a folyamatos egymás nyektetése, és kakaskodás, meg a véletlenül pont lekevertem egy nagy pofont, de tényleg véletlenül volt anya...  Dénes direkt készakarva szemétkedik az öccsével is és velem is, aztán ha megbüntetem akkor ki van akadva rajta. Domi kezdi eltanulni hogyan kell alattomosan keresztbe tenni a bátyjának, egyre jobban megy neki, és Dénes ilyenkor ki van akadva és üti vágja. Vagy pedig nagy egyetértésben titokban rosszat csinálnak, és ha rajtakapom őket akkor együtt dühöngenek a bünti miatt. Dénes leginkább egy gonosz grincsre emlékeztet mostanában, Domi pedig annyira értetlen és szófogadatlan....  Úgy de úgy tele van a hócipőm velük, és idén nem mennek táborba, se nagynénihez, se nagymamához, se sehova....Már kitaláltam mindenfélét, olyan kreatívak vagyunk mint a csuda, és annyira sportosak, hogy majd bele halunk, de unalmas ez a nyár nekik. Már nem kicsik, hogy könnyű lenne lekötni őket egy kis alkotással, némi mozgással ugye. És még csak június vége van, fogalmam sincs mit kéne kitalálnom nekik, jöhetne egy jó tündér és elvihetné egy hétre nyaralni őket, meg engem is :) Lelkileg eléggé rottyon vagyok, jó lenne valami biztatás.
Amúgy voltunk a hét végén Limerickben, és megtudtuk hogy a vár még mindig zárva van, meg vásároltunk is pár dolgot. Fényképek nem lesznek egy darabig most, mert a Domi beledugta a memória kártyát a kártyaolvasóba, de egy másik lyukba mint amibe kellett volna, és amíg Áronnak nem lesz kedve szétszedni, addig max a telóval tudok fotózni.