Már két hete tart a nyári szünet, az első héten engedtem hogy csak úgy legyenek és csináljanak amit akarnak a fiúk, a másodikon meg Áron is itthon volt és ezért sokat mászkáltunk, meg minden olyan esetlegesen történt. Most tegnaptól hárman vagyunk itthon, és bevezettem egy napirendet, amihez tartjuk magunkat. Nem újdonság ez, mert eddig is minden nyáron (amíg két éve el nem helyezkedtem) volt napirendünk, csak akkor őket még nem vontam bele a tervezésbe. Amikor meg iskola van akkor nem is kérdés, nélküle nem is boldogulnának. Úgy gondolom ADHD-val élni sokkal egyszerűbb, ha van napirend, ami segít hogy ne hagyjuk kifolyni az időt a kezünk közül. Tehát reggel órára kelünk, és minden napirendet max. negyedórás csúszással igyekszünk tartani. A két nap alatt máris kevesebb a konfliktus, és kevesebbet lógtak a számítógépen, összességében kiegyensúlyozottabbak. Fél 9-kor kelés, délelőtt sportolás van, aztán valami barkácsolás vagy társas, ilyesmi, ebéd, délután filmnézés, utána mozgás a szabadban, és estefelé egy óra gépezés, vacsora, fürdés, közös családi filmnézés, aztán szabadprogram 11-ig és fekvés. Még így is sok benne a gülüzés tudom, de itt nehéz mást kitalálni, mert Dominak nincsenek barátai, és Dénes egyszer elviszi magával egy nap, de többször már nem hajlandó. Ezzel a napirenddel az én időm is jól be van osztva, de nem bánom, ha így nyugalom van.
Ma véletlenül megtudtuk, hogy a szomszéd nénink Brigitte néni, márciusban meghalt, és el is temették, szégyenlem magam, hogy nem vettük észre, illetve gyanitottam egy ideje már, hogy nem lakik senki a szomszédban, de ciki hogy ennyire nem voltunk képben....
Lindi: utálok mosogatni, és talán érted hogy miért írom, felhívhatnál már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése