Ma délután a megbeszélt időpontra mentünk a suliba, az igazgató várt is minket, csomó kérdése volt, és minden érdekelte. A Domonkost hamar mondta hogy átveszi, vele nem lesz gond, mert másodikos lesz, és harmadik végén kell csak vizsgáznia. De Dénesnél már nem volt ilyen egyszerű, valószínűleg beszélt már a másik sulival és győzködni kellett, többször elmondta hogy a tisztelet milyen fontos, és hogy nem lehet ezzel gond. Aztán meg kellett ígérnem hogy a záró vizsgákig oda fognak járni a fiúk, mert nem akarnak munkát fektetni beléjük hogy utána elvisszük egy év múlva őket, és ezt meg is értem. Nem tervezzük hogy elmennénk innen lakni már...szóval megígértem. Még nem sikerült felfognom teljesen, hogy annyi szorongás, álmatlan éjszaka után most végre felvették őket, talán holnapra, de köszönöm mindenkinek aki gondolt ránk, vagy imádkozott értünk. Ez egy elég nehéz időszak volt az életünkben, és jó hogy végre lezárult.
Áron már jól van, tegnap este rajtam tört ki ugyan az a betegség, de a nehezén már túl vagyok, bár kicsit izgultam nehogy a dirinél legyen valami baleset :) de megúsztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése