Áron gyógyszerei elfogytak mostanára, már csak az inhalátort kell használnia, és majdnem teljesen meggyógyult. Sokkal jobb a kedve is, és nem olyan fáradékony már.
Elkezdődött hétfőn az iskola is, én már nagyon vártam, hogy végre egy kis nyugalom legyen körülöttem. A fiúk persze nem várták... Dénes próba vizsga eredményei nem lettek túl jók, bár a tanárok szerint azért aggodalomra nincs ok, remélem igazuk lesz.
Györkinek szerdán szabadnapja volt és kicsit haza látogatott, sokat mesélt, tele van élményekkel, egész ragyogott, kivirult. Jó látni az örömét, ahogy felfedezi az önálló élet apró döntéseit, és hogy nem a pénz szab határt mindennek, végső érvként, hanem valódi döntéseket kell hozni. A saját keresettel hirtelen tele lett lehetőségekkel az élete, nagyon jó érzés volt hallgatni....
Én pedig járok hétfőnként a nők klubjába a közösségi házban,(nyelvgyakorlás céljából, mert addig is írek között vagyok) és a helyi újságban is szerepelek velük. Ugyan nem igazán értem a felét annak ami ott elhangzik, és borzasztóan elfáradok abban a két órában a nagy koncentrálásban, de remélem azért valamit segíteni fog.
Az autónk csütörtökön újra műszaki vizsgázott és szerencsére átment, nem hiába költöttük rá azt a rengeteg pénzt.
Ma reggelre mindent beborított a hó, igaz csak egy centi vastagon, de még nyomokban most is látszik, bár a nagy része elolvadt már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése