2014. február 3., hétfő

angol

Ma délután 2 órára az angol tanárnő, leszervezett a csoportnak egy gyakorlási lehetőséget, hogy beszélgethessünk kicsit a helyi Women's Club Group-ba (háziasszonyok klubjának tűnik kb.) a helyi közösségi házban. Elkeserítő volt, semmit sem értettem jóformán, csak itthon fordítóval jöttem rá miről is beszélgettek, csak akkor értettem valami keveset ha lassan "lebutítva" kérdeztek valamit, de a folyamatos beszédből semmit. A többiek sem a csoportból, nem tudom ők hogy érezték magukat, de én vacakul, frusztrált voltam nagyon. A tanárnő érezte hogy mindenki elkeseredett, és biztosított minket hogy ez a téma most "very-very hard" volt és jövő héten menjünk azért mindenképp, és aztán az ír nők kitalálták, hogy jövő hétre mindenki készüljön fel a nemzeti konyhából, hozzon otthon angolra lefordított szöveget róla, és így ismerkedünk egymással, és ha rákészülhetünk előre, akkor talán többet értünk majd. Hát a magyarból biztos, mert azt én fogom megírni, de a lengyelből, szlovákból, brazilból stb, azért már nem biztos, nem is beszélve az ír konyháról. Most már két online angol tanulós programot is csinálok folyamatosan, anki-val szavakat tanulok, heti 2 óra tanfolyamra járok, és heti 2 óra önkéntes melóra, de ennek ellenére nem értem a folyamatos beszédet és nem tudok értelmes mondatokban beszélni, csak a szavakat egymás után dobálva, és az messze nem azt fejezi ki legtöbbször amit szeretnék. Lehet túl öreg vagyok már a nyelvtanuláshoz, vagy antitalentum.....:(

4 megjegyzés:

  1. A nyelvtanulashoz nem szukseges intelligencia, agykapacitas, de meg szorgalom sem. Olyan, h nyelverzek, nem is letezik.
    Ami szukseges, az motivacio. Ha az van, minden van. Motivacio sokfele forrasbol johet, pl szerelem, masnyelvu partner. Vagy en tini koromban leforditottam szotarral az osszes Beatles dalt, meg a PinkFloydtol A Falat, mert nagyon szerettem volna tudni mirol szolnak (a Beatles nagy csalodas is volt, kulonosen a korai szamaik, en szeretlek teged, te szeretsz vagy nem szeretsz engem hehe) vegulis az is szerelem. Motivacio lehet meg a munka, apam nemetul tanult meg, h szakszoveget olvashasson (kocka csalad), beszelni sosem tudott, de mindent ertett, olvasni plane. A ferjem anno Maon elve azert tanult meg magyarul mert elege lett, h az angolsaga miatt mindenhol atverik. A magyar nyelvu etlap feleakkora arakkal mukodott mint az angol nyelvu. Nem anyanyelvi szinten, de megtanult, beszelget. Irni nem tud, filmet nezni felirattal szoktunk (de en angolul meg mindig ugy nezek szinte mindent, a tajszolasok miatt leginkabb)
    Azt kene megvizsgalnod, h mi a te motivaciod. Lehet, h nincs, mert legbelul igazabol haza szeretnel menni, de ahogy olvasom kifele azt mutatod, h berendezkedtetek az ottmaradasra.
    Sztem ezt kene kibogoznod. Es/vagy keresni egy melot. En masfel evvel azutan h megismerkedtem a pasival es fel evvel azutan h ide kijottunk es elkezdtem tenyleg angol kozegben elni, muszajbol elmentem dolgozni. Vert izzadtam neha, voltak konnyek is meg fogaknak csikorgatasa, jobboldalrol kanadai, baloldalrol delafrikai kollegaval, meg a tobbi nacio, borzalmas volt, szivattak allandoan, de belejottem. 36 voltam akkoriban, nem mai csirke.
    Nem vagy huje, egyaltalan, de ti otthon mind magyarok vagytok, magyarul beszeltek, neked a legnehezebb a nyelvtanulas. Drukk
    x

    VálaszTörlés
  2. Es a pasi neven voltam belepve, bocs

    VálaszTörlés
  3. :) néztem is hogy ki irt nekem, de így már értem. Igazad van a munkával kapcsolatban, és megyek is hétfőn interjúra. Nagyon szeretném ha lenne munkám de eddig még hiába adtam be a cv-ket nem hívtak be sehova. Szóval ez lesz életem első angol nyelvű állás interjúja, nagyon izgulok miatta, és félek hogy nem fogom érteni a kérdéseket, meg a folyamatos beszédet, és pláne nem fogom tudni a megfelelő válaszokat, fúúú drukkolj majd megírom mi volt. A motivációm megvan, azért is gyötröm annyira az agyam és tanulom, csak mivel a magánéletben egyetlen ír ismerősöm sincs, nagyon nehéz gyakorolnom. A célom az lenne, hogy legyenek itt is barátaim (mint otthon, csak angolul beszélők) hogy ha az utcán boltban stb.valaki szól hozzám, ha ügyeket kell intéznem, ne csak ez a bután nézés legyen az egyetlen kommunikációs technikám. Csak tudjak beszélni, és értsenek meg engem is, úgy élhessek mint Magyarországon régen, ahol sokan ismertek és felnőttként el tudtam intézni dolgokat. Persze nagyon szeretnék egy jó munkahelyet, értem ez alatt, hogy jó közösség legyen, tehát akikkel dolgozom legalább is barátságos viszonyt tudjak kialakítani, nekem nagyon fontos hogy egy közösséghez tartozzak. Ha ezeket elérném akkor a többi álmom már teljesült, tehát akkor már az otthoni életemhez képest jobb helyzetben volnék. Mert most azért nagyon hiányzik a régi munkám, és a munkatársaim.

    VálaszTörlés