2013-ról

Mivel január eleje van, próbáltam valami éves összefoglalót írni és hát, ez lett belőle :)

Tavaly már sikerült hozzászoknunk a házhoz, az új körülményekhez, a városhoz, találtunk egy csomó új barátot is. Ez itt más életforma, és egész más a napirendünk is mint otthon volt. Itt télen fél 9-körül kezd csak világosodni, és 4 óra környékén sötétedik, de nyáron még este fél 11-kor világos van. Tehát az iskola 9.-kor kezdődik  és délután 4-ig tart, a boltok nagy része 10-kor nyit, de este 6-ig nyitva van minden, vagy tovább. Nincs menza, mindenki hideget eszik napközben, ezért én is estére főzők, ahogy itt mindenki, ez nagyon furcsa még most is sokszor, mert hétvégén is így van, erre állt át a gyomrunk.

Tavaly január elején utazott haza Györki és még fogalmunk sem volt, mikor látjuk újra egymást, nehéz volt őt akkor elengednem. Aztán végül augusztus közepén jött újra, nagyon örültünk neki, és hamar elrepült a három hét és újra úgy váltunk el, hogy nem tudtam mikor látom. Aztán ahogy haza ment és átgondolta a dolgait, októberben már tudtam, hogy kiköltözik. Nagyon örültem, hogy végül így döntött, és ez a karácsony-szilveszter is együtt telt el. Jó érzés hogy megint kerek a család, bár tudom, hogy ez már tényleg csak átmeneti, mert az az élet rendje, hogy a gyerekek felnőve külön költöznek. Reményeim szerint marad ebben az országban és azért az úgy már nem olyan elérhetetlenül távoli.

Ebben az évben ismét iskolát kellett váltani a fiúknak, amit egy pillanatra sem bántunk meg, ez egy sokkal jobb suli, a lehetőségeik kitágultak a továbbtanulásra, és a közérzetük is sokat javult mióta ide járnak. Bár anyagilag megterhelőbb ez nekünk, mégis jó döntésnek érezzük még mindig.

A nyelvtanulásról, Dénes a család tolmácsa, ő már telefonon is jól beszélget, ügyeket intéz, nem gondolkodik a szavakon, amilyen nyelven szólnak hozzá, úgy válaszol, bár a tanárai szerint a szókincse még nem elég nagy, de nagyon jól alkalmazza. Az írek csodálják, mert cork-i akcentussal beszél, mint egy született ír. Neki nincsenek nyelvi problémái, és mire elvégzi az iskolát, nem csak egy angol nyelvű érettségije lesz, hanem egy itt átlagosnak mondható szókincse is. 
Domi szintén jól beszél már, mindent ért is, ha Dénes nem ér rá, ő is tud már fordítani ha kell, nyelvtanilag még nem mindig beszél helyesen, de már jól megérteti magát. Ha nem figyel ő is úgy vált nyelvet, hogy észre sem veszi, neki is az iskola befejezésére egy itteni átlagos nyelvtudása lesz. 
Györki még csak nem rég jött, egész sok mindent megért, de beszélni még csak pár szót mer, ezen a határon majd csak átlép, ha talál egy állandóbb munkahelyet, mert eddig csak alkalmi munkái voltak. 
Áron sokat fejlődött, már bármit elmagyaráz bárkinek angolul, nem feltétlenül helyesen, és van hogy nehézkesen, de végül is mindig megértik. Sajnos a húsgyár nem jó nyelviskola, mert nagyrészt bevándorlók dolgoznak ott, és alig kell beszélni a munka alatt. 
Én fejlődtem a legkevesebbet, mert én itthon vagyok, csak heti 4 órát töltök írek között és ez nagyon kevés, amit megtanulok szavakat és nem használom egy ideig, az kiesik a fejemből pár hét alatt, és sajnos ez nem fog változni amíg nem lesz munkahelyem. Ha valamit el kell intéznem kiszótárazom, megtanulom, és ha nem is mindig elsőre de azért többnyire a választ is megértem, általában elmondható hogy többet értek, mint amennyit el tudok mondani, emiatt sokszor elkeseredek, de nem adom fel, és tanulom azért.

A munka az egy olyan terület amiben a terveink még nem jöttek össze, mert Áron szeretne egy másik munkahelyet, ahol kevésbé zsigerelik ki fizikailag, de azért többet kereshet, remény van is erre, de még nem sikerült. Én is nagyon szeretnék már dolgozni, de a nyelv miatt nekem se megy könnyen a munkahely találás, azért bizakodom hogy majd sikerül. Györki meg még csak most jött, neki még ezért nem sikerült.

Tavaly a másik nagy vágyunk az autó volt és meg is lett áprilisban, ezzel kinyílt ez az ország számunkra, ezzel lett élhető. Nagyon sokat kirándulunk, nekünk ez a kikapcsolódás, autó nélkül meg voltunk lőve, tehát ez a vágyunk teljesült, rengeteg felé jártunk, Írország dél-nyugati részén nagyon sok érdekes dolgot megnéztünk, és még évekre előre látom mennyi mindent fogunk. Nagyon tetszik nekünk ez a gyönyörű ország, a rengeteg történelmi emlékkel, nagyon jó állapotú kastélyokkal, az óceán, a tenger! Fantasztikus hogy bármerre indulunk, fél óra alatt is hihetetlen gyönyörű és izgalmas helyekre jutunk. Igen tudom, hogy Magyarország is szép, ismerem könyvekből, fotókról, és talán Baranyát kicsit élőben is, de ha nincs rá pénzünk, hogy végig látogassuk ami szép és érdekelne, akkor mindegy is. Itt pedig ez a vágyunk végre teljesült, minden hétvégén megyünk és felfedezünk valami újat, szépet,vagy meglátogatjuk sokadszorra is amit nagyon szeretünk és ezt koplalás nélkül  is megengedhetjük magunknak.
.
Annak idején mielőtt még útra keltünk egy vágyunk volt csak, az anyagi biztonság, hogy kitudjuk fizetni a számláinkat, tele legyen a hűtőnk, és ha valamire vágyunk, akkor arra össze tudjuk gyűjteni a pénzt. Ez a vágyunk maradéktalanul teljesült, és ha az otthoni adósságot letudjuk akkor egy anyagilag nyugodt biztonságos életünk van, már egy keresetből is, pedig ez itt a minimál bér. Ha én is el tudok helyezkedni, akkor két keresetből már annyi jövedelmünk lesz amennyi soha életünkben még nem volt. Tehát anyagilag is messze az volt a legjobb döntés, hogy eljöttünk.

És akkor amiről sokat kérdeznek, hogy milyen érzés idegenben élni? Röviden? Jó! Kicsit jobban kifejtve: Nekünk nagyon bejön, sok dolog miatt is, az írek habitusa, hozzáállása az élethez, reakciói egy-egy helyzetben sokkal inkább hasonló a mienkhez, mint az otthon tapasztalt, nem nagyon lógunk ki itt, ilyen szempontból. Nyilván mindig bevándorlók maradunk, egyeseknek kuriózum, másoknak lenézendő idióták, megint másoknak, érdekes kedves ismerős, sokféle reakció van. De sokkal  több a pozitív mint a negatív megnyilvánulás, többnyire szeretnének megismerni, nyitottak, és csak aztán döntik el tetszel-e nekik

A körkérdésre válaszolva a családban senki nem bánja hogy kijöttünk, Dénes vissza nem költözne, a Domi még nem tudja. Áron  a nehéz munka ellenére is boldog itt, mert végre el tud tartani minket, és emelt fővel büszkén rendezi a számlákat, a pénzzel is jól bánik már, nem úgy mint otthon. Györki még bizonytalan, kell előbb egy munkahely, barátok, nyelvgyakorlás, és őt a szíve is húzza haza a Klaudiához, de már most látja, hogy normális életre ez az ország mennyivel alkalmasabb neki is. S végül én, hát nagyon zavar a nyelvtudásom hiánya, és hogy még mindig nincs munkahelyem, minden más tetszik, és nem költöznék vissza Magyarországra, nincs honvágyam vagy ilyesmi....úgy érzem ha nyernék a lottón sokat, akkor sem költöznék vissza, de lehet, hogy akkor elköltöznék melegebb éghajlatra, mert az állandó esőt nem szeretem, bár már egyre kevésbé zavar.

Összegezve a 2013-as év nekünk csupa jót hozott, sok mindenben előre léptünk, és amiben nem abban is csak stagnáltunk, de nem fejlődtünk vissza. Úgy érzem nagyon jó döntés volt kijönni, és ezt most már megalapozottan mondom, nem csak a reményeim miatt.

Egy dolgot bánunk csak hogy nem jöttünk el már évekkel ezelőtt amikor először szóba került köztünk, mert akkor a gyerekek itt nőttek volna fel, az adhd fele akkora hátrányt sem jelentett volna, mostanra biztos egzisztenciánk lehetne, jól beszélnénk már a nyelvet és nem kellett volna olyan mélységeket megjárnunk amilyeneket....DE ezen már nem lehet változtatni, viszont innen üzenem mindenkinek aki ilyesmin gondolkodik, ne habozzon és nem várjon évekig, minél fiatalabban indul el külföldre annál könnyebben kezdi el ott az életét.

Azt hiszem hosszú évek óta ez volt a legjobb évünk.