Dénes lába

Ez eredetileg egy Halloween-i poszt lett volna, feldíszített kirakatok képeivel, tökfaragással, meg minden ilyesmivel. De Dénes lába közbejött! Ezért nem is volt időm azóta írni.
Halloween napján, csütörtökön Dénes dolgozott volna, el is indult kicsit előbb, hogy még lóg a haverokkal, aztán megy dolgozni, és éjjel a szokott időben jön. Később a Domit kidobtam itthonról, mert olyan jó idő van, menjen el kicsit a parkba, mozogjon a levegőn.
Már kezdett gyanús lenni hogy nem jött haza, talán egy óra is eltelt, ilyenkor húsz percen belül itthon szokott lenni. Nemsokára csörgött is a telefonom, egy idegen szám hívott, és Domi beszélt benne, mint kiderült ő éppen a parkban mászkált, amikor a Dénes a parkkal szemben át akarta ugrani a 1,5 m-es kőfalat (ezt amúgy rendszeresen meg szokta tenni) de nem sikerült, beakadt az egyik lába, és átesett rajta. Integetett Dominak hogy menjen oda, és segítsen, mert nagyon fájt neki. Domi átvette a hátizsákját, és félig rátámaszkodva, elugrándozott a nem messze levő munkahelyére. Megütötte a csípőjét (később véraláfutásos lett), a könyöke is vérzett, de az igazán fájdalmas a bal lábfeje volt. Nem tudott ráállni, és elég alaposan megdagadt, így nyilván nem tud dolgozni, a főnöke átküldte a szomszédos drogériába (ami itt patika és illatszerek, kozmetikumok boltja is egyben), hátha van jegelő spré, vagy valami hasonló. Ott a menedzser mindjárt tett rá jegelő zacskót,  felhívatott engem a Domival, hogy el tudjuk-e vinni orvoshoz. Áron még nem ért haza a munkából, még csak fél 5 volt, mondtam hogy nincs mivel. Akkor a fickó felhívta a háziorvosunkat, nagyon kedvesen kocsiba rakta őket, eljöttek haza a medical card-ért, és fel is vitte a dokihoz, és nem engedte kifizetni sem a jeget, sem a fuvart. Az orvos szerint törés, menjen a Mallow-i kórházba, 8-ig van rendelés. Kérdezte az asszisztens, hogy van-e vele valaki aki hazavigye, mondta hogy nincs, mert még dolgozik az apja, de az öccse itt van, majd haza sántikál vele, nem lakunk messze. Erre kocsiba ültette őket és hazahozta, igazán segítőkész volt ma mindenki.

Áron negyed 7-re ért haza, átöltözés, összekészülés, fél 8-ra értek a Mallow-i kórházba, és mint kiderült 7-ig volt rendelés, a doki nem jól emlékezett, püfff!  Addig mi kínunkban Domival azért csak kifaragtuk azt a tököt és kitettük az ablakba.

Egy gyötrelmes éjszaka itthon fájdalomcsillapítóval  aztán reggel újra Mallow-i kórház, most már én is mentem velük, Domit itthon hagytuk, mert a várakozás nem az erőssége. Áron üzent a munkahelyére, hogy nem tud menni, ki is voltak akadva, mert emberhiány van éppen. Kórház, röntgen, mankó, újabb röntgen, gipsz, és beutaló a Cork-i egyetemi klinikára, egy ortopéd szakorvoshoz mert nem látszik egyértelműen a röntgenen, hogy hol törött. Fél egy körül volt mire ez kiderült, gyorsan vettünk kaját, felhívtuk Domit, és elmentünk Gyöngyiért, mert sejtettük itt már fordításra is szükség lesz. Fél kettőre értünk Cork-ba, de mire az óriási klinikán megtaláltuk ahova menni kellett, két óra volt.

Beadtuk a papírt, öt óra várakozással biztattak, kb ennyi idő elteltével be is hívták Dénest, Gyöngyi ment vele, aztán pár óra múltán kijött, hogy ott is van egy váró most ott várnak bent a sürgősségin, menjünk be mi is, legalább együtt várhatunk. Többször megkérdeztük a nővéreket, de hiába, mindig kitérő válaszokat kaptunk: nincs lent orvos, műt, majd jön, legyünk türelemmel...közben egyre többen vártak velünk együtt. Halloween utáni napon rengeteg részegen elesett fiatal, vérző fejű elvágódott öreg nénik, szédelgő lázas kisgyerekek....végre jött az orvos és megvizsgálta alaposan. Felajánlotta, hogy hagyjuk ott Dénest(mert messziről jöttünk) egy fotelban éjszakázhat (sajnos szabad ágy nincs), vagy menjünk vele vissza reggel 8-ra, akkor megnézi egy neves szakember és előjegyezte 9-re CT-re, mert szerinte sem látszik a röntgenen jól. Egy csontja biztos törött és gyanítja, hogy egy olyan csont is elvan törve, amit csak műtéttel és csavarokkal lehet meggyógyítani rendesen. Tehát úgy készüljünk, hogy ha holnap kiderül hogy így van, akkor ott is marad (tehát pizsi, stb..legyen nálunk), és vasárnap műtik is. Persze nem hagytuk ott, de már este 11 óra volt, (amúgy 15 euro volt a parkolódíj a kórházi parkolóban, mert 5-24 óra parkolás ennyi, ez milyen rablás már, és ezt két napon is ki kellett fizetni, ez tökre kiakasztó, mert ők tehetnek róla hogy ennyit ott kellett parkolnunk, nem én!) szegény Domi egész nap egyedül volt itthon, nagyon örült amikor hazaértünk, még ettünk addig beszélgettünk vele is, és éjjel fél kettőre kerültünk csak ágyba.
Reggel fél 7-kor kelés, összepakolás, kórházi csomag, rakás szendvics, innivaló, telefon töltők, tablet, (most már rákészülve a várakozásra) aztán száguldottak Corkba, és éppen csak odaértek amikorra kellett. Vizsgálat, várás, várás,

aztán nem is CT hanem valami 3D scennerel vizsgálták, aztán várás az eredményre. Délután 2 óra körül jön a tegnapi doki szerinte műtét lesz, közben már kapott tologatós ágyat a folyóson, mert nem szabad lógatni a lábát, aztán ebédet is.

Négy óra körül Áron eljött, addigra sikerült Dénest meggyőznie hogy egyedül is ki fogja bírni holnap a műtétig, szobát nem kapott ugyan, és a nővérek szerint nem is fog, csak a műtét után, mert nincs szabad egy sem. Nem volt túl nyugodt, de muszáj volt ott hagynia, mert nem volt más lehetőség (ha legalább nem a folyóson van, hanem egy szobában, mégis csak más lett volna). Cork külvárosában járt már, amikor Dénes hívta telefonon, hogy most volt nála a nagykutya doki, aki reggel scennre küldte, eddig műtött, és most látta a leleteket, és nem kell műtét mégse. Tehát hazamehet! Apa visszafordult a csúcsforgalomban, nagyon megkönnyebbülve és röpke egy órával az elindulás után már újra a kórháznál volt. Addigra Dénes megkapta a papírokat és a bejáratnál várta már a mankóival, meg a hátizsákjával. 10 nap múlva kontroll Cork-ban ennél a dokinál, reméljük megint 8 órát várunk rá...
A mai napot a kanapén töltötte, laptop-al az ölében, utálja hogy kiszolgáltatott, és kezd az agyára menni a mozdulatlanság.

Suliba nem mehet a kontrollig, mert felpolcolva kell tartani a lábát, nehogy feldagadjon, és csak fél gipszet kapott, a dagadás miatt, és erre nem lehet ráhelyezni a testsúlyát sem. De úgysem menne rá a gipszre az egyenruha nadrág. Gyanítom hogy mindkettőnk számára gyötrelmes lesz az elkövetkező 10 nap...:)