Nehéz...

Nem gondolok rá napközben és néha éjjel sem, de mégis ott van minden percben bennem. Nem beszélek róla gyakran, de beszélek róla mindig ha lehet, mert bár fáj, de emlékezni kell. Nem vagyok szentimentális fajta, nem szépelgek, mégis könnyes lesz a szemem, ha meghallom Chris Rea Tell me there's a Heaven című számát. Nehéz arra gondolni amikor megtörtént, de jó gondolni rá milyen volt még velem volt, ahogy ölelt, amikor mosolygott, a kacagását ma is hallom. Próbálok nem gondolni rá mi lett volna ha... Nem ő volt az első vagy egyetlen akit elengedtem, csak a többiekkel nem ment el egy darab belőlem is. Értük is sírtam, de valahogy érte ma is...Most hogy sorban engedem el a gyerekeimet, költözik Györki, Dénes már elköltözött, Domi jövőre szintén megy, egyre többet kering a fejemben. Pedig őt már rég elengedtem, hiszem hogy fent van, jó helyen, és mégis... talán csak túl sok időm van agyalni! De lehet, hogy csak nem szabadna Chris Reát hallgatnom.