Október végén elkezdtünk járni Adarebe a metodista templomba, az ő vallásuk elég közel áll a reformátushoz, mind a külsőségekben, mind a liturgiában, mind az elveikben. Minden vasárnap megyünk a két kisebb fiúval, és már kétszer vettünk is Úrvacsorát. Ez is majdnem úgy van mint a reformátusoknál, csak itt nem egy kehelyből iszik mindenki bort, hanem mindenki egyenként kapja meg kupicában, ahogy a kenyeret. Az Istentisztelet után mindig van a gyülekezeti teremben egy kis szeretetvendégség,(tea kávé, és keksz) ahol beszélgetni is szoktunk, mondjuk ez nekem megy a legkevésbé, de igyekszem. Az igehirdetést én sajnos nem értem többnyire, illetve csak részleteket értek, de a bibliában az igehelyet meg szoktam jegyezni és itthon megnézni, viszont hazafelé a kocsiban Áron elmondja mit értett, és a fiúk kiegészítik, így nekem is összeáll a lényeg. Nagyon sokat jelent nekünk, hogy hétről-hétre ott vagyunk, és újra egy gyülekezet része lehetünk. Most már mosolyogva üdvözölnek minket, és örülnek nekünk, kár hogy itt a mi városunkban csak három hetente van Istentiszteletük, mert akkor a hét közbeni programokon is részt vehetnénk, amik itt nincsenek sajnos, Adare pedig messze van ahhoz hogy még munka után Áronnal odamenjünk. Csináltunk néhány képet is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése