továbbra is...

A hétvégén folytattuk a tervek szerint a készülődést. A zselés szaloncukorról lemondtunk, majd talán jövőre sikerül, mert amit idén készítettünk az nem lett jó, a vajkaramellás szintén nem sikerült, ragacsos, nyúlós karamell lett belőle, 

de azt nem szereti senki a családban, viszont kiderült, hogy Rionna igen, ezért becsomagoltam neki és elvitte haza. De a konzum szaloncukor legalább sikerült, ugyan sem Áron, sem én nem szeretjük, de a fiuk nosztalgiával gondoltak rá, ezért elővettem apám 55 éves szakácskönyvét, és az eredeti receptet szóról szóra elkészítettük. Pont olyan az íze mint gyerekkoromban, a fiuk örültek neki, és be is csomagoltam. 

Készítettem mézes sütit, ami most még kemény, de majd megpuhul karácsonyra, 

és Áron pedig olyan mézest csinált, ami azonnal fogyasztható volt,

és mára nem is maradt belőle semmi. Dénes és Rionna voltak a kukták, és most is karácsonyi zenéket hallgattunk.