Készülődés

Készülődünk, készülődünk... idén először kicsit másként, mert most már Domi is elmúlt 16 éves, és ezért a Mikulás úgy döntött, nincs már kisgyerek a házban. Legközelebb csomagot a mi házunkba majd az unokáknak a csizmájába hoz. Na de azért a karácsonyra készülődős hangulat nem hiányzik, az első adventi vasárnapon feldíszítettük a házat, mindenféle égősorokkal, és csillogó díszekkel. A második hétvégén készítettünk a Dénessel és Rionnaval porcelángyurmát szódabikarbónából és keményítőből, és abból sütiszaggatóval karácsonyfa díszeket. 

Áron készített háromféle házi likőrt, tojáslikőrt, karácsonyi csokilikőrt, és kókuszlikőrt, amik most szépen pihennek a szekrény hátuljában karácsony estig, addigra összeérnek az ízek benne.

Aztán családi összefogás munkában készítettünk szaloncukrot, mert itt nem lehet kapni. Három éve nem is ettünk és a gyerekek már hiányolták, tudom, hogy hozathattam volna otthonról is, de az olcsó verziót már nem lehet megenni olyan rossz minőségű, a drágát meg túl drágának találtam, és akkor már fele annyiból kihozható itt is, és akkor tudom is, hogy mit eszünk, nincs tele adalékanyaggal, meg tartósítószerrel. Eddig két féle ízben készült, kókuszosban és marcipánosban, meglepően egyszerű elkészíteni. A marcipánosnál csak vettem mandulás marcipán tömböt, megfelelő alakú kis kockákat formáltam és csokiba mártottuk. A kókuszosnál a kókuszreszeléket egy kanál cukorral és egy kókusztej konzervvel összefőztük, és hogy masszává váljon egy kis keményítő is bele lett keverve, a végén szintén csokiba mártottuk. 

A fele 70%-os étcsokiba, 

a másik fele 32%-os tejcsokiba, 

mindkettő nagyon finom lett, a végén sütőpapírba és alufóliába csomagoltam őket, a papír két végét bevagdostam. 

Szerintünk úgy néz ki és olyan is az íze mint a régi szaloncukroknak a nyolcvanas évek közepén-végén. 

Annyira tetszik a fiuknak, hogy a hétvégén újra nekiállunk, és megpróbáljuk a zselés és a konzum szaloncukrot is reprodukálni, és a mézes sütit is megsütjük, hogy legyen ideje megpuhulni az ünnepekig. Nagyon jó móka, és közben karácsonyi dalokat hallgatunk. Ezen az egész sütés-főzés dolgon úgy belelkesültek a fiúk, hogy hagyományos karácsonyi menüt szeretnének, tehát ha sikerül valahol kapnunk, folyami halat, és savanyú káposzta leveleket egyben, akkor idén először (mert nálunk még soha a huszonhárom év alatt nem volt karácsonykor) hagyományosan, sült hal és töltött káposzta lesz, ja és a negyedik vasárnapon sütünk bejglit  is, amit még szintén soha. Persze sült hal nálunk is volt már szenteste, de a töltött káposztát és a bejglit mindig anyósom készítette, és náluk ettük az ünnep másnapján, és már három karácsonyt itt kint töltöttük. Szóval most megpróbáljuk, és mivel még sem én, sem Áron nem készítettünk soha egyiket sem, izgalmas lesz...