The Dingle Peninsula - A Dingle félsziget

Áron munkatársának a barátnője még mindig itt volt, ezért a múlt hétvégén is velük kirándultunk. Pénteken elmentünk Mallowba,

megnéztük a kastély romot, és odafelé Buttevant-ban is megálltunk Csipkerózsika kastélyánál ( csak én hívom így :D).
Szombaton pedig elmentünk a Dingle félszigetre, ami olyan gyönyörű hogy alig találok rá szavakat. Útközben megálltunk a Mass Rock-nál,

aztán a Glenquin toronynál,

utána tovább mentünk és Tralee városából kiérve, rátértünk a Dingle városába tartó útra, és nagyon hamar megláttuk az óceánt, innentől kezdve csak kapkodtuk a fejünket, mert elkezdődtek a hegyek is. Majd jobb oldalon elmaradt az óceán és mindkét oldalon csak a hegyek-völgyek kísértek, és amikor már azt gondoltuk ennél szebb tán nem is lehet, megláttuk baloldalt az óceánt, mert közben átértünk a félsziget másik oldalára. Nem tudtuk merre nézzünk, mert minden oldalról olyan látvány fogadott, amit félek tőle, hogy a fényképek sem tudnak visszaadni.

Aztán Dingle városából már a Slea Head Drive barna útjelző táblákat követve mentünk tovább, először Ventry falu kék zászlós strandjára. Itt Áron megfürdött az óceánban, én csak szokás szerint a lábamat áztattam meg benne, már csak azért is, mert valamilyen medúzával volt tele a víz megint, és ezt nem is ismertük, nem tudom nem-e veszélyes a csípése, de ha nem, akkor is elég undorító, ahogy a homokban szétterül a nyálka körülötte.

Aztán tovább indultunk a táblát követve, a kilátás végig meseszép, aztán megálltunk Dunberg Fort-nál, ami egy vaskori sziklaerőd volt, de sajnos hiába fizettük be a belépőt (bár csak 2 euro) mert a téli nagy dagályvihar elvitte a felét, beleszakadt az óceánba, így le van zárva csak messziről lehet megnézni. 

Utána tovább mentünk és megálltunk a Beehive Huts-nál (itt is 2 euro a belépő) egy kicsit fel kell mászni a hegyoldalba és ott van több, kőből rakott úgynevezett méhkas kunyhó, amiket a kőkortól fogva építettek itt az emberek, eleinte lakásnak is, de később már csak melléképületnek. 

Aztán ismét tovább mentünk és Slea Head következett ami Írország, és (Izlandot nem számítva) Európa legnyugatibb pontja, a kilátás pedig itt is lélegzet elállítóan szép. 

Sajnos a Reask Monastic táblát nem vettük észre időben, ezért nem néztük meg, a Gallarus Oratory-t pedig az úti társainknak már nem volt kedve megnézni. Azért még a Kilmalkedar templomromnál megálltunk és a lyukas Ogham- követ sikerült látni. 

Ezek után vissza mentünk Dingle-be és onnan Tralee-n át haza. Sok szépet láttunk és ami kimaradt az miatt sem bánkódunk, mert heteken belül vissza fogunk menni a gyerekekkel, mert ezt nekik is látniuk kell, úgy gondoljuk.